Extázis (Jikook) Befejezett.

21. Fejezet

Sziasztok. Itt a kövi rész. Remélem nem haragszotok, hogy nem tegnap raktam ki!!!:( szeretlek titeket. ❤️

Ui: lehetnek benne hibák. 🤦‍♀️

Ahogy éppen próbáltam aludni egy kopogásra figyelek fel. Hamar nyílt a falap és egy 30 év körüli pasi lépett be rajta fehér köpenyben és egy mappa társaságában. Becsukta maga mögött az ajtót és leül az agyam melletti székre. Ekkor ram vezeti tekintetét és csak a fejét csóválja majd megszólalt. 

-Szép napot! Park Jimin? - kérdezi tőlem és csak biccentek neki válasz gyanánt. - Én Dr. Horváth István vagyok, idegsebész. A kezelő orvosa, azt mondta nem emlékszik a közelmúlt eseményeire. - csak lesütött szemmel babráltam a takaró szélét. 

-Kérem! Miért vagyok itt??? Mi történt velem? - teszem fel neki a kérdéseimet. 

-Autó balesete volt 4 napja. Aki a kocsit vezette azonnal meghalt. Magát meg helikopterrel ide szállították. - mondja nekem a rideg tényeket. Ekkor éles fájdalom nyilall a fejembe és kezemmel kell oda kapják annyira fáj. Ekkor beugrik egy villám kép. Éppen a kocsiba ülök egy srác vezet és beszélgetünk. Majd egy nagy csattanás…..-Aaahhhhh - kiáltok fel annyira lüktet a fejem és be is könnyezek. 

- Kérem nyugodjon meg. Adom önnek egy kis nyugtató . - Majd csak egy kis szúrásra emlékszek a karomban és egyre jobban kezdem tompulni és már a fejem se fáj már annyira. Majd elnyelt a sötétség. 

Jungkook szemszöge. 

Éppen kint ülünk a folyosón és beszélgetek Nammal és Yoongival amikor egy hatalmas és fájdalmas kilátást hallok Jimin szobája felől. Azonnal felpattantam a székről, de a két barátom elfogott, hogy nem mehet most be. A francba is mi történik teljesen kivagyok már idegileg. 

-Engedjétek el a kurva életbe. Be akarok menni!!- ráncigálom a kezem, de teljesen reménytelen a helyzet, így abbahagyom a kapálózást. És vissza ülök a seggemre. Ekkor nyílik az ajtó és kijön az a paraszt. Gyorsan felpattantam a helyemről és a doki elé siettem. 

- Mi történt? Miért kiabált?- bombázó meg a kérdésekkel 

- A páciensnek a rövid távú memóriája sérült. A balesete sem emlékszik. Viszont amikor a balesetről kérdezett, és elmondtam neki akkor kiáltott fel. Lehet nemsokára jól lesz. Most kapott egy kis nyugtató. És alszik! - jegyzi meg nekem, majd elsiet mielőtt fel tudnék még neki rakni a kérdéseimet. 

- Nam! Kérlek adj egy szál cigit. - jelentem ki szőke barátomnak. 

-Kook te mióta cigizel??? 

-Basszod mostantól! Megkínálsz, vagy el kell menjek vegyek magamnak? 

- Jól van na gyere. - evvel a vállon ragadott és elindultunk kifelé. A kórház előtt felém nyújtja a dobozt majd kiveszed belőle egyet, és meggyújtom. Bele szívok egy nagyot ami baszott jól esik, és érzem, hogy egy kicsit még is szédülök. De leszarom… 

-Nam mi lesz most? Nem emlékszik rám. Yoongira, és Taehyung igen, és mindenki másra is csak pont rám nem. Miért kapom ezt? Ez kurva igazságtalan. - könnyesedik be a szemem. 

-Jungkook annak örülj, hogy életben van! Ez meg csak egy kis probléma. 

-Chh te nem vagy normális. Hallod magad miket mondasz?? Kis probléma? Ha valaki eltöri a kezét, és nem tud dolgozni menni az kis probléma. De ez Jézusom bazd  meg nem emlékszik rám! Érted? Olyan nehezen tudtam meghódítani, és most tessék. - csapom homlokom magam. 

-Akkor hódítsd meg újra. Ha igazán szeretett emlékezni fog. Vidd el azokra a helyekre, ahogy együtt voltatok és mutass közös képeket. Hátha!!! 

- Hmm nem is olyan rossz ötlet!! - gondolkozok el. Készülj Jimin újra az enyém leszel. Elérem , hogy újra belém szeress!