Extázis (Jikook) Befejezett.

25. Fejezet

Amint kiért a taxi a reptérre egy fojtó érzés fogott el. Olyan mintha itt hagynám a lelkem. Lépegetek az épület aulájában, és nézem a ki írásokat. Majd megakad a szeme egy gépen: 

Boing 747 ;New York; a Times 19:00; 8 kapu

Lassan át haladok az ellenőrző terminálokon, és nagy nehezen becsekkolok. Majd leülök egy padra a váróban, és csak magam elé tudok bámulni. Ekkor hirtelen elhalad előttem egy pár. Utánuk nézek, akkor látom meg, hogy két fiú. Kézen fogva sétálnak a kijárat felé. És én is elgondolkozok azon, hogy milyen is volt a baleset előtt vele! Igen Jungkookkal. Nagyon fáj őt otthagyja. De jobb lesz így mindhármunknak. Ekkor a hangosbemondóban elhangzik a járatok és lassan felállok a helyemről. A megadott kapu felé veszem az irányt. Amint odaértem a kedves hölgy kéri a beszállókártyámat amit nem akarok kiadni a kezemből, és csak visszafelé bámulok. Mintha tudná bárki is, hogy mire készülök. Majd vissza vezetem tekintettem az előttem állóra aki mosolyogva nyújtja a kezét. Ekkor határozottan átjutom neki a jegyemet, és beszálltam. Nehéz szívvel ültem le a helyemre és könnyes szemmel néztem ki az ablakon. 

"Vannak olyan pillanatok az életünkben ami meghatározza a további napjainkat! És én most ezt teszem. Bátran nézek szembe a sorsommal." 

2017.06.23

3 évvel később. 

Jungkook szemszöge. 

Nyúzottan nyomom le az ébresztőmet, majd kelek ki az ágyból. Felülve az éjjeliszekrényen pihenő képre nézek, és azért imádkozik, hogy még ebben az életben láthassam a szerelmem. Igen még ennyi idő után is szeretem őt teljes szívemből. De ő itt hagyott a kétségek között, a bánatomban. Lassan állok fel és megyek a fürdő felé kicsit emberibb formát adni magamnak. Amint letudtam a napi rutinomat hirtelen megcsörrent a telefonom. Amint ránéztem  barátom neve virított a kijelzőn. Hamar elhúzzam a zöld kis ikont majd a fülemhez emeltem a készüléket. 

-Szia Jin jó reggelt. - köszönök neki vidámságot színlelve a telefonba. 

-Szia Kookie! Csak azért hívlak, mert meg szeretném kérdezni eljössz e vásárolni velem Taehyungék babájának? - teszi fel kérdését nekem. 

-Hova akarsz menni? 

-Csak a közeli plázába nemrég nyílt ott egy bababolt. 

-Jó rendben. Fél óra és ott találkozunk a bejárat előtt. 

-Oké. Addig is Szia. - köszön el tőlem majd rám vágja a telefont. Hát igen Jinnel barátok lettünk és be mutattam Namjoonnak, aki oda van érte. És 1 évvel ezelőtt elkezdtek járni. Jah  Taehyung meg Yoongi hát ők örökbe fogadnak egy babát. Nagyon sok mindenen keresztül mentek, de még mindig együtt vannak és ez dicséretes. Ahogy így gondolkodtam az elmúlt pár éven lassan odaértem a találka helyre. És pont ekkor kiált ide nekem barátom. Tőle zeng az egész utca de ha így szeretem. Ahogy ideér hozzám egy hatalmas ölelést kapok tőle. 

-Szia Jungkook. Köszönöm, hogy eljössz velem. - hálálkodik nekem de nem kéne hisz tudja nincs jobb dolgom. Mármint lenne, de sose hagyja, hogy be depizzek megint, mint akkor amikor eltűnt Jimin. Ekkor telefonom pittyegésére figyeltem fel, hamar kihalásztam a zsebemből a készüléket. Instagram értesítő jött. 

PJ20 hosszú idő után folytatta történetét.

Alig hittem a szememnek és hirtelen minden átfutott az agyamon. Harag, csalódottság, düh, kétségbeesés. Hirtelen Jin vállára kapok és felé mutatom a telefonom kijelzőjét.

-Ugye jól látok!? Mondd, hogy igen??!! - kérleltem őt. 

- Ahogy látom igen Jiminie visszatért instára. Na nézzük meg gyorsan. - jött izgalomba és kikapta a kezemből a telefont. 

PJ20 : Újra itthon Koreába! De hiányoztál már. ❤️ ❤️ ❤️ 

RM23, KJin22, KT19, Jiminfangirl, JACK10, és még 5020 személy kedvelik. 

A hozzászólások kikapcsolva ennél a bejegyzésnél.

A szemem tányér nagyságúra tágultak, és hirtelen nem kaptam levegőt. Végre újra láthatom és bepótolhatjuk az elmúlt éveket. 

Remélem nem felejtett el engem a szerelmem.