Extázis (Jikook) Befejezett.

38. Fejezet.

Ahogy a folyosón ültünk és vártuk a sorunkat, csak a kezemet tudtam tördelni, mert ideges vagyok. Kook még semmit sem tud, hogy milyen állapotban vagyok. Kicsit tartok a reakciójától de... Gondolataimból egy hang ,és a nevem rántott vissza. 

-Park Jimin? - kérdezi egy női hang az ajtóból. Hamar felálltam és oda siettem. 

-Igen én vagyok! - válaszoltam neki, de közben fél szemmel Jungkookot figyelem. 

-Jöjjön velem kérem. - csak bólintok neki és követem őt be a vizsgálóba. A szobába lépve enyhén meghajlok és az orvosra nézek, aki egy meleg mosollyal köszönt engem. 

- Jó napot. Kérem foglaljon helyet. - szólít meg, és teszem amit kér. Az asztal előtti székhez lépek, majd helyet foglalok rajta. Ekkor a dokira vezetem a tekintettem és próbálom összerakni mire gondolhat éppen. Biztos valami gnomnak néz egy férfi a nőgyógyászaton kész vicc. 

-Mi a panasza? - kérdi tőlem a szemüveget lehúzva kissé. 

-Hát hol is kezdjem, szóval én hermafrodita vagyok, már volt egy terhesség és megint az vagyok. Otthon csináltam tesztet és pozitív lett. 

-Ez nagyszerű gratulálok. - nyújtja a kezét gratuláció gyanánt, amit el is fogadtam. - Akkor nézzük meg a pocak lakóját. - evvel felállt az asztal mögül és az ultrahangos géphez lépett. - Kérem jöjjön ide és tegye szabaddá a hasát. - hamar lefeküdtem a vizsgálóágyra és tettem amit kér. - Ez most hideg lesz. - jelenti ki, majd a hűvös zselét a hasára nyomta és avval a kütyüvel szét is dörzsölt rajta. Majd a monitort kezdte nézni. Nem telt bele 5 perc és megszólalt…. - Szóval jól tudtad maga megint terhes, a kicsik jól vannak. - ekkor mutatott képet róluk először. - Látja ott vannak! - én csak monitort tudtam bámulni, és egyre több sós csepp gyűlt a szemembe. 

-Várjunk… mi az, hogy vannak? - rákapom tekintettem a mellettem ülőre és nézek rá csodálkozva. 

-Úgy, hogy ketten vannak. Gratulálok ikreket vár. - veregeti meg a vállam. - Felirok pár vitamint és 2 hét múlva ugyanitt találkozunk. Semmi stressz, se idegeskedés! - mondja nekem a doki és átjut egy halom papírt nekem. 

-Nagyon köszönöm. Akkor 2 hét múlva jövök. - már lépnék ki a vizsgáloból amikor vissza fordulok. - Doktor úr volna egy kérdésem! - az idős férfi felnézett a papírjai közül. - Van egy bátyám megtudja vizsgálni őt is? Lehet ő is olyan mint én. 

-Természetes jöjjön 2 hét múlva ő is. 

-Öhm most is itt van. 

-Na akkor jó küldje be. 

-Nagyon hálás vagyok. És köszönöm. - evvel kiléptem a folyosóra bátyámnak biccentettem, hogy övé a terep. Mire értette a célzást, és már fel is pattant ültő helyéből, majd bemenet a vizsgálóba. Én leültem Jungkook mellé és félve néztem rá, amit észrevett, majd elém guggolva nézett rám tovább. 

-Mi a baj életem? - kérdi lágy hangon. 

-Kook nem is tudom hol kezdjem… Szóval ter… terhes va...vagyok tőled! - kezd megint konnyesedni a szemem látva Jk reakcióját. 

-Komolyan? Jézusom - kap fel a levegőbe és kezd el pörgetni örömében. 

-Héé Héé tegyél le kérlek. Vigyázni kell rájuk! 

-Micsoda? Rájuk?!

-Igen… rájuk ugyanis ikreink lesznek. - fakadó ki teljesen neki. 

-Miiii? - a kérdésére csak heves bológattam. - Én vagyok a világ legboldogabb embere. Te tettél azzá Park Jimin. Szeretlek. 

Sziasztok. ❤️
Itt a folytatás és sorry a rövid részért. Szeretlek titeket.

Love ARMY. ❤️ ❤️ ❤️