Szemfényvesztők ʰʸᵘⁿⁱⁿ

|11| - Feltétel

Miért nem tudsz leszállni rólam?

Pillanatok alatt indultam meg, majd egyre gyorsabb tempót vettem fel. Sietősen mentem le a lépcsőn, ahogyan sietve mentem a kollégium ajtaja felé is. Már az sem érdekelt volna, ha futva kell az iskoláig mennem, ha úgy elkerülhetem azt, hogy vele menjek.

Amint viszont kiléptem a kollégiumból, a telefonom csörögni kezdett, így előhalásztam a zsebemből, s vettem rá egy pillantást. Viszont amint megláttam Hyunjin nevét a kijelzőn, rögtön kinyomtam a hívását. Kinyomtam, ahogyan a következőt és az utána lévőt is. Nem akartam beszélni vele, s az sem érdekelt, hogy gyerekesen viselkedtem.

Hyunjin ezután pedig már nem próbálkozott. Feladta, s Yejun is, hiszen már nem volt a nyomomban. Ez miatt pedig egy kicsit lassítottam. Viszont nem kellett volna. Yejun az iskola környékén utolért, s megragadta a karomat.

Yejun tette miatt megtorpantam, majd miután lassan ránéztem, egy nagyobbat sóhajtottam.

-Ne legyél már ilyen. Vígasztaljalak meg? - kérdezte, majd egy kicsit közelebb húzott magához.

Mégis hogyan vígasztalnál meg? Csak az életem tönkretevéséhez értesz...

-Tegyél amit akarsz. Ennél rosszabb már úgysem lehet. - szólaltam meg alig hallhatóan.

-Ennél már csak jobb lesz, ne aggódj. - mosolyodott el. - De ahhoz... Hagynod kell magad. - tette kezeit a derekamra.

-Nem emlékszel arra, amit mondtam? Van valakim. - jelentettem ki ismét.

-És honnan tudjam, hogy nem hazudsz? - kérdezte.

Hát ne várd, hogy bizonyítsam, hiszen nem tudnám.

A következő pillanatban viszont váratlan dolog történt. Valaki megragadta az egyik karomat, s egy erősebb rántás kíséretében húzott magához. Tette után egyik kezével átkarolt, majd egyenesen a mellkasának nyomott.

-Szállj le Jeonginról. Most kérlek erre először, s utoljára. - szólalt meg az, aki magához húzott.

-Hyunjin, megint te? - kérdezte Yejun. - Mégis mi közöd van ahhoz, hogy mit csinálok Jeonginnal?

-Elég sok, mivel Jeongin a párom. Tudod mit jelent ez? - kérdezte Hyunjin, miközben felemelte a hangját. - Azt, hogy foglalt.

Hyunjin, mit csinálsz? Nem erről volt szó.

-Te vele jöttél össze? - kérdezte Yejun ezt már tőlem, de nem válaszoltam. - Ez valami vicc? - akadt ki teljesen.

-Vicc? - kérdezte Hyunjin értetlenül. - Gyere, Jeongin. Inkább menjünk.

Hyunjin abban a pillanatban hátráltatott meg, majd kezét rögtön összekulcsolta az enyémmel, majd húzni kezdett. Én pedig sokkoltan, s nagyra nőtt szemekkel hagytam, hogy Hyunjin magával vigyen.

Viszont ahová vezetett, az nem az iskola volt. Az épület előtti kisebb utcába vitt, amit már nem tudtam szó nélkül hagyni.

-Mégis mi ez az egész? - álltam meg hirtelen, ami miatt Hyunjin is. - Hazudtam neki. Megmondtam neki, hogy van párom, viszont arról nem volt szó, hogy te vagy az. - vágtam hozzá. - És, ha azt mondtam volna neki, hogy barátnőm van? - kérdeztem.

-Akkor ez most nagyon kellemetlen lett volna. - nevetett fel kínosan. - De leráztuk.

-Én nem ráztam le. Sőt... Ezek után kitudja mit értem el nála. Amúgy is miattad csak rosszabb lett. - emeltem fel a hangom.