Szemfényvesztők ʰʸᵘⁿⁱⁿ

|84| - Szeretetroham?

Kevesebb, mint tíz perc múlva már ismét Felix szobájában tartózkodtam. Megmosakodva, s aránylag felfrissülten ácsorogtam a szoba kellős közepén, s folyamatosan csak Hyunjint fürkésztem, aki az ágyban fekve szótlanul, és semmivel sem törődve bújta a telefonját. A visszaérkezésem óta egy szót sem ejtett ki a száján. Fogalmam sem volt arról, hogy mit csinált. Nem tudtam, hogy beszélget, néz valamit, vagy egyáltalán feltűnt-e neki az, hogy visszaértem. Ám abban biztos voltam, hogy ha nem indulunk el, akkor nem fogunk időben leérni a szüleimhez. Így miután bevettem a fájdalomcsillapítót, s visszahelyeztem a kisebb asztalra a poharat, kénytelen voltam megtörni az időközben egyre kínosabbá vált csendet, hiszen máskülönben nem tudtam volna felhívni a figyelmét az indulás fontosságára.

-Úgy fekszel ott, mintha nem lenne mára semmilyen programunk. - A kijelentésem Hyunjinból meglepő módon semmit sem váltott ki. Nem szólalt meg, nem nézett rám, s még csak el sem mosolyodott, minek eredményeként én csak tovább álldogáltam a szoba közepén. Méghozzá teljesen tanácstalanul. - Persze, nyugodtan feküdj csak. Elvégre úgysem sietünk sehova. - folytattam gúnyosan, majd egy nagyobbat sóhajtottam.

-Bocsi, csak... Tudod, a híreket látva rájöttem arra, hogy az életem problémásabb, mint hittem. - szólalt meg hirtelen egy keserű mosollyal az arcán. - Jeongin, te napok alatt teljesen felforgattad az életem. - vezette rám a tekintetét, s a komolyságát látva egyből hatalmas gombóc keletkezett a torkomban. - Kitiltottak egy kollégiumból. Szégyent hoztam a szüleimre. Sőt, az aláírt szerződés miatt még keresztbe is tettem nekik. És ezt miért tettem? Azért, hogy neked jó legyen. Ráadásul kirúgták Jieunt, aki még, ha fáj is ezt mondanom, de anyám helyett anyám volt. És ezt is miért? Azért, mert tudnak rólunk... Rólad. És hiába tudtam ezekről, így minden együtt... Egy kicsit durva, nem gondolod?

Minden egyes szó, amit Hyunjin kiejtett a száján késként hatolt a szívembe. Leírhatatlanul fájt a tény, miszerint amióta közel kerültem hozzá az élete folyamatosan csak rosszabbodott. Hiszen mindig történt valami, ami olyanra kényszerítette őt, amit sosem tett volna meg önszántából. Bajt hoztam rá. Ezt pedig hiába tudtam, a tények most jobban fájtak, mint eddig bármikor. S ha ez nem lett volna elég, még haragudtam is magamra. Megtettem volna bármit azért, hogy az élete visszatérjen a normális kerékvágásba, s hajlandó lettem volna mindenre, ha tudom, hogy van mód arra, hogy mindent helyrehozzunk. A helyzet viszont közel sem volt ilyen egyszerű, hiszen Hyunjin nem bonthatott szerződést, ráadásul Jieunt sem hozhatta már vissza. Engem, a problémái forrását pedig biztosan nem hagyott volna el még a szülei megbocsátásáért sem, mert szeretett. Azok után, amiken átmentünk, ebben teljesen biztos voltam, s csak reméltem, hogy már ennyi is elég lesz ahhoz, hogy átvészeljük az előttünk álló nehéznek ígérkező időszakot.

-Sajnálom, Hyunjin. - kértem bocsánatot lesütött szemekkel, viszont tudtam, hogy a sajnálat ide édes kevés, hiszen nem csinálhattam vissza azokat, amikkel megváltoztattam az életét. - Bár lett volna más megoldás mindenre. Túl gyorsan cselekedtünk, ráadásul meggondolatlanul. Már a legelején...

-Ha nincs álkapcsolat, akkor még, ha idővel is, de igazi kapcsolattal kezdtünk volna.

-De magabiztos valaki. - mosolyodtam el. -Yejun mellett elhiheted, hogy nem gondoltam volna a szerelemre. Ha nem jössz az álkapcsolattal, akkor nem is tudom, hogy most mi lenne...

-Hogy mi lenne? Én megmondom neked: Yejun a tettei miatt már biztosan halott lenne, és a sok rossz mellett most még a holttestét is rejtegethetnénk. Sőt, lehet, hogy már az országban sem lennénk. Kitudja, hogy hova menekültünk volna a rendőrök elől. - nevetett fel.

-Nem azért, mert annyira szeretném őt, de örülök, hogy végül nem így alakult.

Miközben Hyunjin egy halvány mosollyal az arcán kikelt az ágyból, visszatért a hírekben látottakra. Elmesélte, hogy az internet már tele van a nemrég megkötött szerződésével, ráadásul egy interjúval is, ami a szüleitől származott. A világ örült Hyunjin szerződésének, viszont kíváncsi is volt. Mindenki tudni akarta, hogy a szülőket hogyan érintette a változás, hiszen a cégalapítás végén jártak. Így hát felkeresték őket, akik egy hosszabb beszélgetés keretében kénytelenek voltak arra, hogy kitérjenek erre, ahogyan egy számukra sokkal kellemetlenebb témára is. Azonban Hyunjin valamiért a beszámolójából kihagyta a leglényegesebb részeket, ugyanis nem ment bele a részletekbe. Inkább körülnézett a szobában, s miután meggyőződött arról, hogy mindenünk megvan, már ki is jelentette azt, hogy indulhatunk. Ám hiába is próbált véget vetni ennek a beszélgetésnek, én ezt nem hagytam. Tudni akartam a folytatást a szülei véleményével együtt, hiszen ez alapján tudtunk volna csak teljesen felkészülni az érkezésükre.