Váratlan pillanat!? ~Taekook~ Befejezett.

~11.rész~◇

Jungkook.sz.

Úgy rohantam az iskola folyosóin mintha csak az életem múlna rajta és semmi figyelmet sem fordítottam arra hogy közben meglökők néhány embert és hogy azok utánam kiabálnak de őszintén szólva nem is érdekelnek, engem csak egy ember érdekel jelenleg.
Ahogy felérek nagy erővel csapom ki a tető ajtaját arra nem is gondolva hogy ezt valaki más is meghallhatja. Ahogy körbe nézek egyből meglátom szerelmemet ahogy másik tetőn áll alig 15-méterrel arrébb tőlem, semmivel sem foglalkozva kezdek el felé sétálni és ahogy csökken közötünk a távolság én is úgy gyorsitok a lépteimen mígnem már ott áll közvetlen elötem.

Döbbenetét kihasználva gyorsan végig vezetem rajta a tekintetem, ez idő alatt mig nem találkoztunk hízót egy kicsit amitól még kívánatosabb lett, az eddig dió barnán virító haja szőke lett, a szőke hajjal és az égszín kék szemeivel olyan mint egy angyal, az én angyalom. Miután elégé ki gyönyörködtem magam benne megragadtam a keskeny derekát és magamhoz rántottam, olyan erősen szorítottam magamhoz hogy féltem nem kap levegőt de nem tehetem róla, annyira hiányzott. Egy külső szemlélőnek aki nem ismer engem biztos úgy tűnnék mint egy hormon túl tengéses szerelmes kis tini aki nem tud magával mit kezdeni, de az az igazság hogy a valóság teljesen más volt.

Egész életemben csupán egy barátnőm volt akinek hála rájöttem hogy meleg vagyok, ezután próbáltam találni egy fiút akit szerethetek és aki viszont szeretne de nem találtam vagy ha találtam is az merőben másvolt, néhány találkozás után rájöttem hogy nem ő az igazi mert teljesen más volt a személyiségünk és az érdeklődési körünk is. Aztán jött taehyung, ő teljesen más volt mint a többi már csak az első találkozásunkat is nézve ami nem volt mindennapi és ahol első pillantásra magába bolondítót, és amikor a házamban beszélgetünk teljesen felszabadultam, teljesen önmagamat adhattam előte nem kelet magamat megjátszanom mint mindenki másnál arról nem is beszélve tetszett neki a valódi énem de most másfél év keresgélés és várakozás után végre itt van a karjaimban.

Néhány percig nem is ölelt vissza csak lefagyva állt a karjaimban de ez engem abban pillanatban nem igazán zavart csak örültem hogy végre újra itt van velem, de meglepetésemre aztán ő is átölelte a nyakam és magához szorítót amin jót mosolyogtam, az arcomat a nyakába fúrtam és vetem egy mély levegőt igy újra érezhetem az édes illatát amiért annyira megörülök.

Percekig álltunk igy ölelkezve mikor észre vetem hogy próbál elhúzódni de én még nem akarom elengedni, olyan jó érzés hogy ilyen közel van hozzám ezért ahelyett hogy engedném kibontakozni az ölelésemből csak még szorosabban húzom magamhoz.

-Ne. Még ne.-leheltem ezeket a rövid szavakat a nyakára ezután nagyon erős késztetés éreztem arra hogy a nyakába csókoljak de az még túl gyors lenne ezért csak az orrommal végig simítótam az említett helyen, a teste beleremegett ebbe az apró érintésembe amin nem tudtam nem elmosolyodni. Olyan ártatlan, és törékeny.-gondoltam magamban.

Csak hogy még inkább zavarba hozam, a bal kezemet derekától egészen a tarkójáig felvezetem aztán vissza le a derekára és ezt megismételtem még néhányszor, tudom hogy nagyon gonosz vagyok de én kurvára élvezem ahogy a fülem mellet szaggatottan veszi a levegőt vagy néha aprókat sóhajtozik. Aztán a következő percben megérzem ahogy az egyik kezét felvezeti a tarkómra és a hajamba túr, nem értem mástól már azt is utálom ha a hajamhoz ér de ha ő teszi az egyszere kellemes és izgató, érzem ahogy belebuj a nyakamba és az orrával végig simít rajta, nem bírva magammal a derekába marva próbálom levezetni az izgalmam és a nyakára sóhajtok, az hogy a hajamat markolász és a nyakamra sóhajtozik megőrjít. Szinte érzem a nyakamon a győzelem ittas mosolyát.

-Kook.-suttog a fülembe erre még szorosabban ölelem. Nem akarom még elengedni.

-hmm?-csupán ennyit vagyok képes válaszolni, teljesen lefoglal az hogy minél jobban magamba szívhassam az illatát.

-Mért jőtél fel te is? Nem kelet volna ezt tenned, miattam nem kelet volna ott hagynod a barátaid.-kérdezte a hajam simogatva. Csak percekkel később voltam képes elhúzódni, hála az illatának.

-De igen kelet. Mellesleg egésznap velük logók azt hiszem egy ideig tudnak nélkülözni.- néztem komolyan a szemeibe.

-És hogy miért jőtem fel?-kérdeztem elgondolkodva mint aki a válaszon gondolkodik. Aztán mosolyogva ránéztem.

-Természetesen miattad.-mondtam lágy hangon miközben szerelmesen néztem a szemeibe, azokba a gyönyörű szemeibe. Válaszomra édesen ki pirult az arca ami olyan édesé tette őt hogy azt hitem megzabálom.

-Kerestelek.-mondtam az állára fogva mert nem akart a szemembe nézni, halkan beszéltem és a hangomban nem lehetet elrejteni a szomorúságot amiért ennyi ideig tartót őt megtalálnom.

-Én is kerestelek téged, sokszor vissza sétáltam arra a helyre ahol aznap össze ütköztünk de sosem találtalak.-vallotta be halkan de az ő hangjában is helyet kapót a szomorúság. Mégis boldog tett a tudat hogy ő is kereset engem.

-Tényleg?-kérdeztem boldogan.

-Igen, de mikor már vékép nem találtalak feladtam.-mondta elpillantva a szemeimből, tudom hogy mért fordította el a tekintetét de téved ha azt hiszi ezért haragszom rá, én már azért is nagyon boldog vagyok hogy kereset egy ideig. Mikor több percnyi hallgatás után sem szolaltam meg vissza nézet rám de én csak lágyan rámosolyogtam ami elégé meglephette az arcát elnézve.

Elmeséltem neki a dolgokat az én szemszögemből hogy mennyit kerestem, és ő is elmesélte hogy mennyit várt rám azon a helyen de sosem voltam ott. Miután elmeséltem hogy nekem más az iskolai idő rendem és megtudtam hogy neki is egy jót nevetünk a dolog abszurdságán, mert ki gondolta volna hogy igy elkerültük egymást ennyi ideig.

Ezután leültünk és elkezdtünk beszélgetni arról hogy mi történt a másikkal azalatt az idő alatt amig nem találkoztunk. Jeleztem hoseoknak és jiminnek hogy fedezzenek majd az óráinkon amire ők bólintottak is, hülye lennék most az óráimon ülni mikor végre újra találkoztam az én angyalommal, annyira hiányzott mindene, a gyönyörű égszínkék szemei, a jelegzetes téglalap mosolya ami csak még különlegesebé teszi őt, a mély hangja, az hogy könnyen zavarba tudom hozni, közelsége, az illata, egyszóval ő maga az egész lénye. Ahh én tényleg teljesen beleszeretem. Rossz arra gondolnom hogy ezután a nyár után már nem láthatom őt többé mivel Szöulba megyek őt pedig nem vihetem magammal hiszen neki itt az élete.

Órákig beszélgetünk és már késő délután volt de minket ez nem zavart, rá kérdeztem hogy hogy van a nagymamája mire látványosan elszomorodót, ezután elmesélte hogy a nagymamája hogy megváltozót és jobb esetbe is egy hónapban csak egyszer látja de van hogy annyiszor sem, végig hallgatva a történteket kelőkép felbaszta az agy vizem amit el is mondtam taehyungnak, mégis milyen nagymama az ilyen, undorító, az én édesem meg teljesen egyedül volt mindig otthon, biztos nagyon magányos volt és még most is az ennek ellenére mégis képes olyan gyönyörűen mosolyogni.

Olyan dühös vagyok hogy nem is érzékelem magam kőrül a dolgokat ezért csak akkor eszmélek fel amikor megérzek egy aprócska testet ami a nyakamat átölelve szorosan búj hozzám, minden cselekedetemet abba hagyom és csak néhány percig magam elé meredek de aztán észbe kapva ölelem át szorosan apró derekát az arcomat pedig a nyakába fúrom, amint megérzem az édes illatát minden idegeségem elszál és már nem érdekel más csak ő és hogy most a karjaim között tarthatom. Éreztem ahogy a hajamba túr és ő is a nyakamba búj, ezen elmosolyodtam és csak még szorosabban húztam őt magamhoz.

Percekig álltunk igy a tetőn miközben próbáltuk a másik illatát minél jobban magunkba szívni addig amig újra találkozunk.

Sziasztok eprecskék.!!

Sajnálom hogy késtem a részel de most itt van.
Tudom hogy semmi új sincs a mostani részben de úgy éreztem jungkook szemszögéből is le kell írnom ezt a részt.

Bocsi azoknak akik csalódtak.

Puszi:💚💚🤗❤❤

~Taehyung-guk~♡