Váratlan pillanat!? ~Taekook~ Befejezett.

~26.rész~◇

Taehyung.sz.

Reggel mocorgásra ébredtem így hát kelletlenül de kinyitottam a szemeimet. Az első amit láttam az egy csupasz mellkas volt. Elgondolkodtam. Mégis mit keresek én egy csupasz mellkason aztán a következő pillanatban beugrott az egész tegnap este. A fülem hegyéig elpirultam és gondolatban magamat átkoztam amiért olyan gátlástalan voltam. Jungkookra pillantva láttam ahogy egyik kezével a telefonját nyomkodja mig a másik kezével szorosan ölel magához a derekamnál. Mocorgásomra rám kapja a tekintetét és miután ő is meg bizonyosodót arról hogy már ébren vagyok a telefonját könnyűszerrel az asztalra dobja és másik kezével is át öleli a derekam.

-Jó reggelt kicsim.-mondja csendesen miközben egy tincset lágyan kisimít a szemeimből majd egy rövid csókot nyom párnácskáimra.

-Jó reggelt kookie.-motyogom még mindig álmosan. Mégis mennyi lehet az idő? És ő mégis hogy nézhet ki ilyen jól ébredés után is?

-Már írtam jiminnek hogy munkába jövet hozzon nekünk tiszta ruhákat.-tájékoztatót a reggeli fejleményekről amit én csak a nyakába bújva hallgattam.

-Jó........a francba, kook mégis hány óra? Mi itt aludtunk.-ültem fel rajta lovagló ülésbe de jellenleg egyáltalán nem tudtam ezzel foglalkozni. Egyre csak azon járt az eszem hogyha ez kiderül nekünk végünk. Bár kook mondta hogy emiatt ne aggódjak mégse tudok most nem rosszra gondolni.

-Nem csak aludtunk de ez részlet kérdés.-motyogta a combjaimat nézve és simogatva. Már épp ráakartam szólni hogy vegye ezt egy kicsit komolyabban mikor kopogtak az ajtón. Jungkook felülve egy rövid csókot nyomot ajkaimra majd kiemelt az öléből ő pedig az ajtóhoz sétált. Csak annyira nyitotta ki az ajtó hogy ő látszodjón de az ajtó túloldalán azonnal egy hitetlen hang csendült fel.

-Bazdmeg jungkook a nyakad. Mégis mit csináltatok ti az este?-hallottam meg jimin magas hangját.

-Azt nem fogom az orrodra kötni. Kösz jimin.-mondta jungkook és jiminre csukva az ajtót újra kulcsra is zárta. Megfordult és elindult felém én pedig még csak most vettem észre a kezében a ruhákat. Minden bizonnyal az övéi lehetnek. Hogy ezt honnan tudom? Onnan hogy mind fekete. Ebben semmit sem változót.
.

.

.

Azota a reggel óta eltelt négy hónap, május lévén már egész jó idő van ezért is haldoklik szinte mindenki a cégnél az ingben. Sajnos a légkondi egy hónapja megadta magát és bár nem tudom hogy mi tart ilyen sokáig de még azóta is javítják. Jungkook már egy hete Kínában van üzleti úton yoongival és namjoonal hobi pedig ment velük igy csak én, jimin és jin maradtunk itthon. Nagyon hiányzik már jungkook és bár telefonon minden nap beszélünk az mégsem ugyan olyan de a munka az munka, annyi vigaszom van hogy holnap már végre láthatom ugyanis holnap már jönnek haza.

Ezalatt a négy hónap alatt még jobban megismerhetem a többieket és mindannyijukat nagyon megkedveltem, sosem volt túlsok barátom és ha volt is akkor azok más-más okok miatt kiléptek az életemből de ezért egyáltalán nem haragudtam rájuk. Sok ideig voltam egyedül de most úgy érzem hogy igaz barátokra találtam amiért nagyon hálás vagyok nekik. Ami jungkookot illeti ő tőle még annál is több szeretetet és figyelmet kapok. Elmondhatatlanul szeretem. Egyszerűen szavakkal nem tudom kifejezni, amit iránta érzek. Soha nem szeretem még ennyire senkit és már nem is tudnék de nem is akarok. Tökéletes számomra minden hibájával együtt. Nem tudom mit hoz majd a jövő, de abban biztos vagyok hogy mindent megteszek azért hogy ne veszítsem el.

Úgy érzem hogy végre egyenesbe jött az életem, igaz barátam vannak és egy hűséges párom akit mindennél jobban szeretek és tudom ő is viszont szeret engem. Annyira boldog vagyok.