Váratlan pillanat!? ~Taekook~ Befejezett.

~33.rész~◇

Yoongi.sz.

-Yoongi mégis mi ez az egész?-hallottam magam mögül lisa fagyos hangját.

-Mégis mi a francot jelentsen ez?-szólalt meg jungkook is indulatoktól remegő hangon. Gondterhelten sóhajtottam majd megfordultam, pontosan az a látvány fogatot amire számítottam. Mindenki feszülten és sajnálkozva egyben dühösen nézte a mögöttem levő képet.  

-Taehyungót a szülei már 5-éves korra óta bántalmazták. Mind lelkileg mind testileg. Az a anya többször is eltörte a lábat és a kezét, az apja pedig cigi csikkeket nyomott el a bőrén. Akkor tájt volt az is hogy én megismertem. Akkoriban mindig csak  egy orvoshoz hordták, persze arról hogy hogyan szerezte a sérüléseket mindig hazudtak.-köptem indulatosan a szavakat.

-Persze Dr.Han nem volt hülye, hamar rájött hogy mégis mi folyik a hátérben viszont segíteni már akármennyire is akart nem tudott. Az otthoni terror mellett az óvodában is bántották a külseje miatt de ahogy én oda kerültem védeni és óvni kezdtem. A fiúkat pedig aki bántották mind megvertem. Onnantól fogva én voltam a bátya ő pedig a kis öcsém akire titkon mindig is vágytam. -nevetem fel halkan a végén az emlékek hatására.

-Tae anya rájött hogy a férje akit annyira szeretet füvel fával megcsalta és a bánatát az italba fojtotta amit újfent csak taehyung szenvedett meg. Mikor részegen az éjszaka közepén haza állítót akkor még durvában megverte és minden ilyen alkalom után tae másnapra egy törött testrésszel gazdagodót. Volt mikor csak két ujja, volt mikor a csuklója vagy a bokája. De volt olyan is hogy az egyik karja vagy lábba volt eltörve és volt mikor egy két bordája.-mondtam dühösen ökölbe szorítót kezekkel. Ahogy az emlékek a szemeim elé kúsznak úgy leszek én is egyre dühösebb.

-Tae 14-éves volt mikor az anya abba hagyta a testi bántalmazását. Miután talált magának egy másik férfit rögtön elvált tae apjától és egy szó nélkül lelépet. Tae gyámságát az apai nagymamája vette át. Az a boszorkány.-mondtam dühösen és magyaráztam is volna tovább de namjoon félbe szakítót.

-Miért a nagymamája? Mi volt az apjával?-kérdezte elkeseredetten. A hangja hallatán felemeltem a fejem és rá néztem. Mióta belekezdtem a mesélésbe nem néztem az asztal felé csak a padlót és a képet néztem. És most ahogy végig néztem rajtuk láttam ahogy namjoon szemei könny fátyolosak voltak. Jin és jimin egymásra borulva halkan sírtak, rosé lisához bújva sírt mig lisa erősen szorította magához miközben maga elé nézet gyilkos tekintettel. Chan az asztalon össze kulcsolt kezeit nézte dühösen az ujjai pedig már teljesen elvoltak fehéredve, félix halkan sírva hallgatott és jungkook... Jungkook teljesen megsemmisülve maga elé bámulva ült és a könnyei némán folytak. Mind el voltak keseredve pedig még korántsem értem a legszörnyűbb részhez.

-Az a féreg apja már akkor évek óta nem járt haza csak a pénzt utalta. Ekkor tájt volt az is hogy apa új munkát kapót és elkelet jőnünk Szöulba. Nem akartam ott hagyni taet ahogy a szüleim sem. A szüleim felkeresték tae nagymamáját hogyha megengedi akkor ők szívesen át vennék gyámságot és magunkkal hoznánk ide taet is de az a boszorkány nem hagyta. Muszáj volt nélküle eljönnünk.-magyaráztam dühösen hiszen ha az a boszorkány elengedte volna akkor mind az a sok rossz dolog ami ezután történt vele elkerülhető lett volna.

-Mikor reggel megláttam tae galériájában ezt a két képet azonnal kocsiba ültem és Daeguba mentem. Abban reménykedve hogy tae azután is tartotta Dr.Hanal a kapcsolatot miután én eljöttem és ő majd magyarázat tud adni nekem ezekre a képekre. 3-órámba telt mire végre megtaláltam de megérte.-sóhajtottam fáradtan.

-Taehyungót az általános utolsó évében piszkálni és gúnyolni kezdték. Mivel már én nem voltam ott igy nem volt mitől félniük sem azoknak a rohadékoknak. Viszont ez a piszkálódás szerencsére kimerült szavakban.-mondtam a képet nézve.