Master of shadows (Az árnyak mestere)

Gödör alján

Most kifejezetten sokan voltak a kocsmában. Felfigyelt pár vöröst és feketét viselő bandatagra, de arányuk eltörpült az idegenek forgatagával. Elsétált némán a pult mellett, de David-nek nyomát sem látta, ami kellemetlen szorongást ébresztett benne.
"Ismeretlenek mindenhol." pillantott gyorsan magaköré.
Felsétált az emeletre, ám a szokásos félhomályt felváltotta a gázlámpák zöldes-sárga fénye, végig a folyosó mentén.
Úgy érezte, mintha egy teljesen idegen helyen lenne, egy rideg, veszélyes, számító helyen, ahol minden pillanatban a halál les rá.
Lackwood irodaajtaja előtt két lila bőrkabátos fickó állt, gallérjukat a tarkójukra simítva, eltakarták félig arcukat.
A bal szélső előre lépett és tenyerével megálljt intett a lánynak.
"Lecserélte az őröket is? ..Megint." villant meg szeme, mikor elkapta a fickó arcának vonalát. Ennek az újnak már nem bika képe volt, inkább hasonlított egy patkány hosszú pofájához.
Marissa mellkasa köré fonta karjait és az utasítás szerint némán várt. Egy percet, kettőt, aztán ötöt, tízet. Ahogy teltek a percek, úgy fogyatkozott a lány türelme is. Lassan olyan erősen szorította össze álkapcsát, hogy úgy érezte szét fognak törni fogai.
Végül, egy élethossznak tűnő idő elteltével egy koppanást hallott belülről a fán, mire a két őr arrébb lépett az útból és kinyitotta előtte az ajtót.
Marissa nagy levegőt véve belépett a jól ismert irodába, ahol mindig kedvet kapott embert ölni. Az asztal mögött ülő férfi alattomos vigyorából ítélve, ma sem lesz ez másképp.

- Drágaságom! Milyen rég láttalak! - köszöntötte Lackwood elégedetten hátra dőlve a székben. - Bár szerencsére nem annyira, hogy bármi járna utánna... - egy pillanatra megállt, kezét összekulcsolva az álla alá dugta és a lány reakcióját figyelte a kijelentésre.
Marissa lábában és hasában megfeszültek az izmok, de nem mert arcán bármiféle mozgást mutatni, így csak a nyelvét tudta a szájpadlására szívni.
"Légy te fölénybe! Ne engedd neki! Ne engedd senkinek!"
Helyette elnéző félmosolyt erőltetett magára és az előtte álló székre mutatott.
- Valóban sok teendőm volt mostanában, de itt vagyok. Leülhetek?
- Csak tessék! - bólintott a férfi és beletúrt lenszőke fürtjeibe. - Remélem jó hírekkel szolgálsz ma nekem. Elég szép napom volt, és kellemetlen lenne, ha elszomorítanál a kudarcaiddal.
Amennyire vágyott a férfi kellemetlenségeire, tudta, ő is pórul járna vele.... Így még nem...
- Az emberük. Akinek a megkeresésével bíztak meg, hogy megmutassam odaadásom a bandáért. - kezdte, a jobb oldalt álló polcon sorakozó könyvek gerincét olvasgatva.
- Griswold kisasszony...? - tudakolta Lackwood türelmetlenül dobolva az íróasztalon.
- Halott. - fordult Mara a férfi felé. - Holtan találtam rá. Valószínűleg ellenállt, vagy összetűzésbe keveredett a felvigyázóival és... Ő húzta a rövidebbet.

Martyn Lackwood maga elé meredt a falapra, beharapta ajkát, ujjai dobogása még gyorsabbá váltak.
- Halott? - motyogta maga elé. - Hogy-hogy halott?
Marissa tanácstalanul megvonta a vállát.
- Sajnos nem volt lehetőségem kikérdezni az őreit. - Látva a férfi növekvő dühét, és hogy nem sokára elpattan benne valami, gyorsan hozzátette. - Ám megpróbálom kihozni belőle a legtöbbet. A hulla megvan, még mindig ott hever a fűrésztelepen, ahol felvigyázták a munkáját. Mivel élve, vagy holtan akarták,- bár az első mód lett volna nekik a legmegfelelőbb, a holttestét eltudom vinni nekik bizonyítékként, hogy én mindent megpróbáltam. Ám törekvéseim ellenére, már nem tudtam időben odaérni.
- Így sokkal nehezebb lesz az egész. Kétlem, hogy így megbíznának benned. - mondta halkan a férfi, a hangja remegett. Marissa nyelt egyet.
- Még mindig tudok mást is ajánlani nekik. Tudni fogják, hogy képes vagyok a feladataik elvégzésére.
- Csak azt fogják látni, hogy képtelen voltál a feladat elvégzésére! - csattant fel Lackwood.
- Látni fogják odaadásom, a banda ügyéért, mivel felajánlom, hogy elsimítom nekik az ügyet. Bármi elvarratlan szálat.
Lackwood felugrott a karosszékből és az asztalra csapott.
- Hónapokkal hosszabbítottad meg nekem az egészet! -ordította.
- Időt nyertem magam számára, hogy még elkötelezettebbnek láttassam magam! - vágott vissza Marissa visszafogottan, lent tartva hangerejét.
- Rohadtul nem érdekel, hogy elkötelezettnek látnak téged vagy nem. Engem a banda érdekel! Mégpedig most! - morogta elsötétedő tekintettel. Marissa minden izma, minden idegsejtje megfeszült és készenlétet riadóztatott. - Azt ajánlom piszkosul igyekezz megszerezni nekem a vezetését, különben újabb komplikációk léphetnek fel a kapcsolatunkban!
Marissa érezte tarkóján a verejtékcseppeket végig csurogni. Soha többet nem lesz olyan. Inkább meghal, de még egyszer nem!
- Meglesz a Feketeviperák vezetősége. - válaszolta halkan, próbálva elrejteni hangja remegését. - Ígérem!
- Jó. - sóhajtott a férfi lehunyva szemét. - Jó, nagyon jó. - újra beletúrt hajába, majd felkelve székéből a lányhoz sétált. Marissa felegyenesedett a székben, megragadva a karfákat. Mintha tűző vasat emeltek volna felé. Vagy mintha egy mérges kígyót tartanának az arcához, olyan érzést keltett benne a férfi közeledése.
- Számold meg jól a lépteidet drágaságom. - duruzsolta, ahogyan elkapta a lány állát és maga felé emelte. - Úgy hallottam még mindig fent áll annak a veszélye, hogy a fenyegetésem igazzá válhat.
Összeszorította a száját, Marissa fájdalmasan hunyorított.
- Ha Stanhel nem volt rá megfelelő, hogy egyes dolgokba bevezessen, én még itt vagyok, hogy véghez vigyem.
Lackwood szája undormányos mosolyra görbült, ahogy pár pillanatig még markában tartotta a lányt, és az arcát vizsgálta. Marissa összeszorította szemeit, hogy ne láthassa, hogy fél.
Mert igenis félt. Félt ettől a helytől, félt ettől az embertől és félt a fenyegetéseitől, hogy megvalósítja őket.
- Elmehetsz. - engedte el hirtelen a lányt visszafordulva íróasztalához.
Marissa kissé előrehanyatlott, megkapaszkodva felhúzta magát a székből és munkáltatóját figyelve kiaraszolt az ajtóhoz.

Eddig milliárdszor gondolta el, és fogadta meg magának, ezt az undormányos féreget darabokra szaggatja, szétzúzza, tönkreteszi, mielőtt kínjai végén megöli, de a lépcsőn lefele menet még egyszer megesküdött magának.
Akár jól sül el, akár balul.
Akár épp bőrrel megússza, akár a saját vesztét okozza ezzel.
Martyn Lackwood-ot semmivé teszi.