Üdv a pokolban! (Newt)

I.

A pokol. Nos talán az is jobb hely ennél. Csontig hatoló forróság, a bőröm minden egyes része lángol. Égési sebek. Isten sem tudja, mióta vagyok úton. Talán négy napja? 

Hogy hová tartok? Magam sem tudom. Céltalanul bolyongok ebben az úgynevezett új világban,a Perzseltföldön. Csak én és az emlékeim, mert más nem maradt nekem.

 "Menj a hegyek felé!" 

Most komolyan, egy kavicsot sem találtam eddig, nem hogy hegyet! 

Veszélyes hely, mondták. Bármikor jöhetnek a Buggyantak. Mit jelent ez a szó? Nem tudom, sosem láttam olyat, de elég gáz, hogy búcsú mondatként ezt kaptam. "Vigyázz a Buggyantakkal! ". 

Állat? Ember? Fene se tudja. 

A hely, ahonnan jöttem…helyesbítek…az az igazi pokol! Hamis mosolyú emberek, minden olyan mű, mesterkélt. Feladatok, tesztek, kísérletek, rengeteg vérvétel, aminek a nyomai még látszanak a karomon. 

Gyerekeken. Hányinger. És még a nevünket se tarthattuk meg. Erőszakkal kiverték belőlünk,vagyis sokakból, de nem belőlem! Én tudom a sajátomat! Az igazit! És a testvéremét...Lizzy…

Mégis fáj valahol, legbelül, hogy el kellett szöknöm,hátra hagyva a barátaimat és a húgomat. 

Jó okom volt rá. Segítséget kell találnom, hogy felszabaduljunk mindannyian! Ez a cél. Egy olyan helyre kerülni, ahol nincsenek tűk, röngtenek, tesztek és a saját nevünket viselhetjük. 

Pedig állítólag ők a megmentőink. Végül is ettől az egész sivárságtól megmentettek, de csupán azért, hogy analizáljanak minket. Csöbörből vödörbe…

Szerencsére kaptam fegyvert és vizet. Egy pisztoly az oldaltáskában lőszerrel, egy szablya pedig a hátamon pihen. Remélem bátorságom is lesz használni, ha kell. Egy 13 éves fiúnak nem így kellene élnie. Iskolában lenne a helyem, és utána a barátaimmal ökörködni, vagy találkozni a barátnőmmel, míg végül irány haza, a szüleimhez… De a Nap elvette mindezt...majd ezután a VESZETT elvette a gyerekkorom….

Fogalmam sincs, most örüljek vagy sírjak, amiért egy kéz kiragadott a sorból. Egy olyanból, ami indulásra kész volt. Az útvesztőbe.

Ez a kéz. Egy velem egykorú fiú…a barátom. 

Majd árulónak tartottam, mert velük dolgozott, mint kiderült. De fordult a kocka. Megszöktetett, hogy találjak ellenlábasokat, akik megakadályozhatják azt, amit a VESZETT művel. Valószínűleg már tudják, hogy megléptem és azt is ki által. Tuti hajtóvadászat folyik. Mert a tulajdonuknak tartanak. A5-ös alany, Newt. Nekik ennyi vagyok csupán. Egy kísérleti alany…

Jobb Kar. Őket kell megtalálnom. És honnan tudjam kikből áll? Bárki mondhatja nekem, hogy tőlük van. Vagyis mondhatná, ha egyáltalán az élet bármely formáját is látnám. Csak homok, amit elég sűrűn öntök ki a bakancsból. 

Kaptam porvédő szemüveget és egy sálat, ezekkel védem magam. Vicc. Ugyanúgy teli a pofám ezzel a rohadt homokkal és köpködöm kifelé, nehogy a maradék vizemmel azt is lenyeljem. Ha az is elfogy végleg, itt döglök szomjan. Szép halál, mondhatom. 

Most komolyan? Miért nem inkább Tommy jött? Eleinte sokat feltettem ezt a kérdést magamban. Viszont már értem. Ott maradt, vigyázni a többiekre. Ő az egyetlen, aki szemmel tudja tartani őket. 

Bennem bízik, nem bukhatok el….

Akkor kezdjük is az elején….