title

Láthatatlan cselek

Kayn úgy vezet mint egy őrült. Ide-oda csapong a sávok között indokolatlanul, mindig a megengedett sebesség kétszeresével megy és közben halál nyugodt. Még akkor is meditatív állapotban marad az út közepén, amikor egyszerre ketten dudálják le a fejünket.

Persze ha megállítaná egy rendőr gyorshajtásért, vagy szabálytalan vezetésért, akkor csak meglobogtatná az egyletes kártyáját és elmondaná a jelszót amivel bebizonyítja, hogy egy rend fenntartó szerv embere és nem kapna semmi büntetést.

Alec mindkét kezével kapaszkodott, egyik kezével a kocsi ajtaján lévő kapaszkodóba, a másikkal jobbhíján az ülése szélébe. Én a lábammal is kitámasztottam magam, hogy ne csúszkáljak a helyemen. Egy idő után rámjött a hányinger.

-- Alec. Kayn mindig így szokott vezetni? -- Kérdeztem.

-- Ha arra gondolsz, hogy mindenkit veszélyeztet e az utakon, akkor a válasz igen. De szerintem most a te tiszteletedre csinál ilyen állatságokat.

Engem akar tesztelni?

Kayn durcázva szólt bele. -- Nem veszélyeztetek senkit. Tudok vezetni.

-- Ha te tudsz is vezetni, más nem tudja lereagálni amit művelsz. Te felkészülsz arra amit tervezel csinálni, de a többi elbambult sofőrt halálra rémíted. Ha tapasztalatlanabbak, akkor elránthatják a kormányt. Arról nem is beszélve, hogy nem csak neked kell észnél lenned. Valaki benézi, átmegy egy még éppen sárgán, te meg beleszállsz kétszázzal a majdnem még pirosba és megölöd a kereszreződés közepén amikor összetalálkoztok.

-- Klisé... Tök unalmas vagy Alec. És paranoiás.

Hát be kell vallanom, hogy ez a válasz Kayn-től nem nyugtatott meg... Én sem éreztem magam biztonságban.

-- Megállhatnánk egy pillanatra? -- Kérdeztem, amikor éreztem, hogy a gyomrom hamarosan felmondja a szolgálatot.

-- Csak nem? -- Vigyorgott hátra Kayn.

De azért rögtön lekanyarodott, hogy kipattanhassak az autóból. Sikerült megszabadulnom a gyomrom tartalmától, a legközelebbi bokor alatt landolt. Aztán vissza ültem.

-- Megteszed, hogy egy kicsit óvatosabban vezetsz? -- Nyögtem.

-- Persze, csak kíváncsi voltam, hogy meddig bírod. -- Mosolygott megint ugyanazzal a mosollyal, amivel akkor amikor megsértett a viccével.

-- Egyél sünt! -- Újra magamra húztam a biztonsági övet. Felesleges volt nagyobb vitába bonyolódnom vele.

Elfintorodott. -- Szóval a kurva anyámat. Értem én.

-- Rászolgáltál.

-- Rá. -- Vont vállat.

Morcosan néztem kifelé az ablakon és többet aznap nem is nagyon beszéltem. Amikor átadta a levelet, mi ketten Alec-el egy bokor mögül figyeltük, hogy hívhassunk segítséget ha gáz van, de nem volt semmi, ahogy gondoltuk. Aztán a bordó pulcsit rituálisan elégettük hazafelé menet és ők ketten azon fantáziáltak közben, hogy szerintük milyen lesz a találkozó, de én még mindig megsértődve, nem akartam ebben részt venni. Inkább tüntetően néztem a tüzet és melegítettem a tenyeremet.

...

Másnap iskola után lelkesen mentem az egyletbe. Végre valahára Cole elkezdhet tanítani engem és ennek kifejezetten örültem. Nem akartam még egy esetet laikusként megélni, pedig már benne is vagyok a következőben. Cole viszont nem tud erről, így nem mondhatom neki, hogy először olyan témával kezdjük a felkészülést amire szükségem van, mert azzal elárulnám magunkat.