title

Akár egy hipnotizált lajhár

-- Mi ez a nagy sietség?!-- Kérdeztem, miután felocsúdtam, hogy Kayn a kezembe nyomta a táskámat és a folyosóra taszigált. -- Ugye minden rendben van?

-- Igen. De tartogasd a kérdéseidet az autóba! -- Morgott Kayn, csak a szokásosan megszokott stílusában.

Nem válaszoltam. Tegnap megrémített azzal a mondatával, hogy egy csomó szervezet halállistáján szerepelhetünk. Persze azért tudtam, hogy ha menekülnénk, az nem így nézne ki, mégis határozottan nem voltam nyugodt. Halkan lépkedtem tehát, akár csak ők.

Jamie két kezében egy-egy nagy utazó táska, Ronan hátán sokkal nagyobb adag cucc. Kayn... na igen. Nála szerintem egy váltás ruha, laptop, és ennyi a cucca. Öltöny meg ilyenek? Gondolom kidobott mindent. A tegnapi ruhái biztosan nem voltak nála. Belenéztem a saját táskámba, amit a kezembe nyotak az ajtóban. A táska üres volt. Csak három zacskó ropi, egy fogkefe, és... egy bontott zacskó óvszer volt benne. Mérgesen pillantottam fel és rántottam össze a zipzárat rajta.

"Na, mi nem tetszik?" Kérdezte Kayn ártatlannak tűnő pillantással, mikor mindketten tudtuk, hogy nem az.

-- Hol a telefonom? -- Füstölögtem.

-- Mondd, mi nem világos azon, hogy a kérdéseidet tartogasd az autóba?

-- Miért Te rendelkezel a személyes cuccaim felett Kayn!?

-- És baszdmeg, egy újabb kérdés tesz fel... -- Forgatta a szemét. Miután látta a gyilkos pillantásomat, elmosolyodott. -- Azért én, mert egy kibaszott Isten vagyok. És most, hogy válaszoltam a kérdésedre, bírd ki legalább az ajtóig még egy nélkül! -- Gúnyos mosolya idegesítőbbnek hatott, mint valaha.

Ronan nagyot sóhajtott.

-- Rendben, mindegy. -- Hagytam annyiban. -- Gondolom már egy kukában hever valahol, pár rohadt paradicsom között, azt hiszem válasz nélkül is elvagyok.

-- Paradicsomot éppen nem láttam...

-- Nagyszerű!

Felém nyújtott egy fehér pendriveot.

-- A képeid.

-- Hogy mi?!

-- A képeid. Lásd kivel van dolgod. Lementettem neked a telefonodról őket.

-- Te...

-- Ezen is ki fogsz akadni. Király...

Kikaptam a kezéből.

-- Ugye... nem nézted meg őket?

-- Én a helyedben inkább megköszönném... -- Morgott flegmán.

-- De megnézted!?

-- Szerinted?

Ronan abbahagyta a sétáját és lábaival lecövekelt a folyosó közepén. Az a pöcsfej meg nem vette észre, hogy megállt, és arccal neki sétált a hátának.

-- Most őszintén... -- Nézett ránk Kayn pislogva. -- Hogyne néztem volna bele..?

Már lendült a kezem újra, mint nem egész húsz perccel azelőtt az erkélyen és most nem úgy tűnt, mint aki védekezni akar... Csak állt mosolyogva, mintha azt hinné, hogy egy pajzs van körülötte és már láttam a lelki szemeim előtt, ahogy a tenyerem az arcán csattan, amikor hátulról Ronan karja úszott be a látóterembe.

-- Miért nem radírozhatom le ennek a fasznak az arcáról a vigyort?! -- Fakadtam ki teljesen tehetetlenül, miután ellökte a kezemet. -- Neked semmi közöd ehhez Ronan.

-- Tényleg nincsen. -- Horkant fel Ronan. -- De megint csak gúnyt űzne belőled.

-- Ronan a jövőbe lát. -- Kacsintott Kayn.