title

Kurv@ nagy óra

Eszelősen törni kezdtem a fejemet. Muszáj volt bejutnunk. Hogyhogy nem árulnak jegyeket, amikor még el se kezdődött a buli?

-- Dehát hogy lehet ez? Még nagyon korán van.

-- Megvették őket online.

Francba!

-- Nemár! Bent van a bátyám és ma ünnepeljük a huszadik szülinapját. Muszáj bemennem. Nincs még egy plusz jegy eltéve valahol? Kifizetem az ára dupláját.

A srác megint sóhajtott.

-- Sajnálom, de már nem árulunk jegyeket. Mind elfogyott.

Oké. Úgy látszik csak ezt fogja ismételgetni...

-- Ahj! Kérlek!

Megharaptam a szám szélét és letoltam az egyik vállamról a ruhám pántját. Ez szerencsére látványosan felkeltette az érdeklődését. Bűbájosan folytattam.

-- Bármivel tudok fizetni. -- Duruzsoltam huncutul.

Közelebb lépett hozzám, erre rátettem a kezét a mellemre. A nyaka köré fűztem a karomat is, majd lefelé kotorásztam a nadrágját simogatva. A meglepett arcán mosolyogtam. Helyes srác volt, tiszta, látszólag nagyon fáradt, biztos az előkészületeknél is dolgozott már. Finom, alkohol mentes mentolos illata volt, egyáltalán nem taszított. Talán egy kicsit az, hogy lehetett vagy huszonöt éves.

Érdeklődve nyúlt hozzám.

-- Szép mellek!

-- Kösz.

Letapizott, én meg hagytam, de aztán szerencsére már meghallottuk, hogy megreccsen a dobogó a következő vendég lába alatt, így sajnos csak annyira maradt ideje, hogy gyorsan ellökjön magától. -- Természetesen csak miután a karomra kanyarított egy belépő szalagot.

-- Köszi! -- Mosolyogtam és szenvtelenül igazgattam meg a ruhámat az új vendég szeme láttára, elvégre ez munka ügy volt. Aztán már ott sem voltam.

Kintről még hallottam a beszélgetésük elejét:

-- Egy jegy lesz!

-- Sajnálom, de már nem árulunk jegyeket. Mind elfogyott.

...

-- Bent vagyok! -- Szóltam diadalmasan a többieknek.

-- Aztakurva! Inkább ne lennél! -- Kayn a hangjából ítélve teljesen kiégett.

-- Ő legalább bent van... -- Dünnyögte sokkos állapotban Cole.

Nyílván mindent hallottak.

Elmosolyodtam.

-- Kate körülnéz, amíg ti bejuttok valahogy és leteszi a kamerákat. -- Mondta Cole. -- Mondom Kate körülnéz!

-- Oké! -- Kapcsoltam gyorsan, hogy az én vagyok.

Elindultam a bejárattól az első terembe.

-- Tegyél úgy, mintha telefonálnál! Különben ne beszélj! -- Utasított Kayn.

-- Ezek szerint Kate nem ügynök? -- Hümmögött Cole.

Na jó... Álljunk meg egy pillanatra! MIII? Cole nem ismerte fel a hangomat?

Döbbenet ült ki az arcomra. A vonalban is csend lett. Valószínűleg Kayn is lefagyott. Jesszus! Cole-nak még nem esett le, hogy itt vagyok. Dehát honnan is eshetett volna? Végtére is, nem szóltun neki.

-- Hát nem értem. -- Kezdte Dunto. -- Ha...

-- Újonc! -- Vágott bele a szavába Kayn. -- Úgyhogy el kéne magyarázni neki, hogy hol van a legjobb helye a kameráknak, ne vesztegessük az időt.