title

Hambi

Feküdtem az ágyon és gondolkodtam. Mindenbe olyan gyorsan belevetettem magam, hogy csak na! Eddig az a lány voltam, aki mindig csak a jól megszokott úton jár, megcsinálja amit várnak tőle és ezzel elégedett. Most viszont cseppet sem voltam elégedett! Többet akartam belőle. A srácból aki a padnak szorított és megijesztett és megcsókolt. Nem azért mert valamit lát bennem, csak úgy... Istenem de elegem van már abból, hogy minden okkal történik! Én akarom ezt az egészet! Nem érdekel, hogy a vágyaim irányítják ezt az oldalamat! Nem vagyok már szűz kislány és a francba is, mutasson valaki valami újat!
Feljebb csúsztam a párnámig és megkaparintottam a telefonomat az éjjeliszekrényem sarkáról. Alecnek írtam. Ki másnak ha egyszer bűnözni támadt kedvem?

-- Szia! Van egy ajánlatom!

Szinte rögtön jött a válasz.

-- Le foglak tiltani Elise.

-- Én nem lennék ilyen visszautasító a helyedben. Sokat akarok, de ez neked most pont kapóra jön.

-- Mondjad!

-- Szeretném ha elvinnél vacsorázni.

-- Elise, mi az anyámról beszélsz? Nem is ismerjük egymást, ráadásul osztálytársak vagyunk... Én nem tudom elképzelni mi jó származhatna ebből.

-- Vicces lenne tényleg megismerni téged. Ennyi. Szóval itt egy ajánlat. Kölcsönösen kihasználjuk egymást és mindenki nyer.

-- Te beteg vagy.

-- Gondold meg!

Hát ez nem nyert! Azóta sem válaszolt és én csak magamat emésztem rajta. Iszonyatosan titokzatos, nem tudok máson gondolkodni csak azon, hogy milyen lehet igazából és milyen lehet vele az ágyban. Félek magamtól. Elkapott a láz, véletlenül volt lehetőségem az iskola legflegmább srácával összekerülni. Alec nem az a tipikus szépfiú volt, akire a lányok bukni szoktak. Nem mutatott magáról semmit az iskolában. Vagy tanult a teremben, vagy köddé foszlott a levegőben. Én ezt szerettem benne. Titkos volt az élete. Vajon milyen titkokat rejthet? Vajon milyen barátai vannak? Mert, hogy az iskolában nem áll szóba feleslegesen senkivel, az biztos. És a facebookja is teljesen szolíd. Másfél éves nagyon szexi profil, borítókép, néha egy poszt a semmiről... Tényleg sokmindenbe benne lettem volna csak azért, hogy beavasson a magánélete titkaiba.

Felkeltem az ágyamról és sóhajtottam egy nagyot. Szombat reggel volt. Tél után jártunk és aznap volt az első olyan nap, amikor a napsugarak bemerészkedtek a szobámba. Élveztem. Kinyitottam az ablakot és csak figyeltem kifelé. A hűvös szél belekapott a függönyömbe és messze repítette a gondolataimmal együtt. Lefutottam az emeletről az edzőtáskámmal. Bekaptam pár falatot a reggelizőasztalról és elindultam a szokásos szombati programomra, az edzőterembe. Hihetetlen, hogy rám a sport milyen nyugtató hatással van! Sportolás közben le tudom vezetni az összes felgyülemlett energiámat. Elfelejtem egy kicsit az egész heti zűrzavart ami körülvesz. A szüleimet, az iskolát és most Alec-et is.

Az edzőprogramomat bevégeztem és kiadósan lezuhanyoztam. Úgy éreztem hazafelé menet, hogy enyém a világ. A futópad utáni séta amúgy is mindig olyan érzés volt, mintha a làbaim magától mozognának. Nincs olyan, hogy gondtalan az élet nemigaz? A telefonom rezegve jelezte, hogy üzenetem érkezett. Alec írt.

-- Ma 19 óra vacsora. Kérem a címedet!

Elmosolyodtam magamban. Én mindíg úgy gondoltam Alec-re mint az egyik legudvariasabb fiúra a világon. Meglepett. Mérges?

Háromnegyed hétkor már a nappaliban ültem. A szüleim serencsére sehol. Hétkor kinéztem az ablakon és láttam, hogy Alec leparkol a ház előtt és vár. Eddig nem is voltam biztos benne, hogy van jogsija. Kimentem és beszálltam mellé az autóba.