title

Kayn kotyvaléka

Az autóban nekidőltem az ülésnek, és amikor újra kinyitottam a szememet, a Wostoni bevásárlóközpont fényeit láttam. Végig aludtam az egész utat. Az egészet... Arra keltem, hogy Jamie kopog a fejem mellett az autó üvegén. Vállán a nehéz zsák. Az autó már üres volt. Láttam, hogy Kayn és Ronan ott állnak mellette, Ronan valami lapot ír alá a motorháztetőn.

-- Gyere Elise! -- Noszogatott Jamie. -- Jelenésünk van.

Rögtön feltápászkodtam, és kimasszíroztam a szememből az álmot. Kicsit bizonytalanul ugyan, de hátra lépkedtem a csomagtartóhoz, a hátamra dobtam a hátizsákomat, és az autó elejéhez sétáltam. Kayn nemsokára felnyalábolta a papírhalmot, amivel foglalatoskodtak, betette a táskájába, és elindultunk a mozi felé. A bevásárlóközpont vakítóbbnak tűnt, mint valaha, pedig fényes nappal volt. Nyugtalanított engem a hatalmas tér, aminek a közepén végig kellett sétálnunk. Természetesen melegítő nadrágban, és azzal a tudattal, hogy nemrég egy dealer elől menekültünk, Snodcarlban, a világ elsőszámú drogereskedelmi központjában. Úgy éreztem, ezek nem mi vagyunk, és semmi keresnivalónk ott. Valahogy a filmekben nem így szoktak kinézni a csatából hazatért nyertes különítmények...

Jamie Kayn-re pillantott és aztán mellém szegődött, mintha attól tartana, hogy ha nem teszi, Kayn megint kezelésbe vesz. Persze erről már szó sem volt. Mindketten kiéltük egymáson szadista gondolatainkat, és kellőképpen elfáradtunk ahhoz, hogy tulajdonképpen a szimpla sétálás is gondot jelentsen. Azért rámosolyogtam Jamie-re.

-- Olyan, mintha egy egész év eltelt volna azóta, mióta utoljára itt jártam. -- Sóhajtottam.

-- Alig négy nap telt el. -- Morogta Kayn.

-- Nehéz lesz holnap ülni az iskolapadban és úgy tenni, mintha semmi sem történt volna.

-- Ma este lefekszel, és holnap délután kelsz fel újra. Maximum az ágyadban fogsz felülni, nem az iskola padban.

-- Majd a hétvégén alszom.

-- Péntek van, Elise.

-- Oh! -- Kaptam a homlokomhoz.

-- Oh, bizony.

A mozi hátsó jegyellenőrzéséhez érkezve, már távolról észrevettem a lelkes jegyellenőrt. Lekapta Jamie válláról a hatalmas hátizsákot.

-- Köszönöm! -- Lélegzett fel Jamie.

Kayn nem szólt semmit, csak eltűnt a tréning teremben.

-- Gyere Elise, tegyük be a laborba a mintákat! -- Szólt Jamie.

Bólintottam, és követtem őket Ronannal.

-- Kayn? -- Pislogtam.

-- Várja a fejmosást. Gondolom Cole-t keresi.

Abban a pillanatban, Ronan szó szerint összefutott Cole-lal, aki nagy hévvel fordult ki a gépterem ajtaján.

-- Ne haragudj! -- Tolta odébb Ronant, de meg se állt. -- Mintákat a laborba Jamie!

-- Oda megyünk.

Cole már ott sem volt. Tanácstalanul csóváltam meg a fejemet.

-- Nem akarom, hogy Kayn-re kenje az egészet. Most utána ment?

-- Hagyd őket!

-- Nem! Az egész az én ötletem volt. -- Haboztam.

-- Most jobb, ha Kayn viszi el a balhét. Ezt ő is tudja.

-- NEM! -- Kiáltottam. -- Ez így nem fair.

-- Hagyjad Elise! Túlságosan tündér lelkű vagy. Kayn ugyanúgy elhallgatott mindent. Ráadásul ő veled ellentétben Cole jobbkeze. Teljesen jogos, hogy Cole mérges rá. Menjünk! -- Azzal Jamie elindult a labor felé.