title

Genn

Egész este és másnap reggel azon filóztam, hogy mi is történt velem tegnap és, hogy mit tudnék tenni ezzel a helyzettel. Belepirultam akárhányszor csak gondoltam rá. Eddig jól esett elképzelni, hogy Alec mellettem fekszik az ágyban és átkarol. Eddig! Minden erőmmel próbáltam kiverni a fejemből azokat a gondolatokat. Nem akartam rá gondolni. Mi az, hogy elmegy az esze ha nem csinálhatja? És miért velem beszéltek erről tegnap? Hogy lehet ilyen felelőtlen az a laboratórium? És ha senki nem fog segíteni Alec-nek, akkor tényleg elmegy az esze? Ezt meg hogy értsem egyáltalán? 

Az elkövetkező két nap iszonyatosan stresszes volt. Láttam, hogy Alec egyre fáradtabb lett, és kezdtem megérteni mik lehetnek az elvonás mellékhatásai. Egyre jobban érdekelt, hogy mi van vele. Szinte alvajáróként közlekedett az iskolában és azt is figyeltem, hogy nem evett semmit. Tényleg ennyire komoly lenne a helyzet? Aztán észbekaptam és elfordítottam a fejemet. Megfogadtam, hogy nem nézek arra fölöslegesen.

A harmadik óra után amikor mentem volna ki a teremből, egyszercsak nagy puffanást hallottam. Ahogy visszafordultam, láttam, hogy Alec nekiesett a padjának. Szegény nagyon megrémült. Amikor újra sikerült felállnia, kivánszorgott az osztályból. Pontosan tudtam hova készül. Ahhoz az idióta nőhöz megy aki megitatta vele azt a vackot amitől rosszul érzi magát. Nem bírtam a bőrömmel, összepakoltam és utána mentem. 

A laboratórium folyosója sötétzöld volt és csak akkor vettem észre mennyire vérfagyasztóan kihalt. Ahogy beléptem azon az ajtón ahova a múltkor behívtak engem, rögtön megpillantottam őket. Alec egy műtőasztalon feküdt és az a szörnyű nő infúziót kötött rá. Ahogy meglátott engem, meglepetten intett, hogy menjek közelebb. Engedelmesen odaléptem Alec mellé és kétségbeesetten néztem meg közelebbről, hogy mennyire holt sápadtnak tűnik. 

-- Nem bírtad ki ugye? -- A nő megfogta Alec csuklóját és megmérte a pulzusát. -- Szeretnél többet tudni a kísérletről? 

Bólintottam. -- Igen! Mi van most vele?

-- Az egyik kémia szakos hallgatónak a diplomamunkája volt ez a kísérlet. Olyan jól sikerült, hogy egyetem után tovább fejlesztette és kísérletezni kezdett embereken is. Ez a férfi történetesen Alec nagybátyja. 

-- Micsoda? -- Szinte felkiáltottam.

-- Az az ember megőrült. Valószínűleg biztos volt benne, hogy működik a szérum. Alec nem is tudott róla, hogy a kúra hatása alatt áll, egészen addig, amíg előző héten meg nem jöttek a mellékhatások. 

-- Hol van most az az elmebeteg? És hányan vannak azok az emberek akik kaptak a szérumból? 

-- Jó kérdések. Genn-et letartóztatták. Az érintettek pedig hamarosan elő fognak kerülni ahogy Alec is előkerült. Eddig hatan vannak. 

Alec fehér arcára néztem. -- Most mit kéne tennem, hogy jobban legyen? -- Kíséreltem meg a kérdést. 

-- Ki kell kísérletezni. -- A nő Alec felé hajolt. -- Alec hallasz engem? 

Alec megmozdította a fejét, de a szeme csukva volt és alig láthatóan lélegzett. 

-- Gyere ide Elise! Fogd csak meg a kezét. 

Odamentem és rátettem a kezemet Alec csuklójára. Hideg, alig érezhető borzongás futott át rajtam. Mégis csak azt a fiút foghatom meg és nézhetem közelről, aki után olyan régóta sóvárogtam. Felnéztem az arcára, de semmi. Végigsimítottam az alkarját, és megint semmi. Kezdtem elbizonytalanodni. 

-- Én egyedül hagylak titeket. Segíts rajta! -- A nő ezzel kiment. 

Én körülnéztem a szobában. Idegességemben megtaláltam az infúzió utánpótlást. Furcsa kék lötty volt mindegyik zacskóban, olyanok voltak, mint amilyet Alec kapott. Mi a franc ez? Odamentem hozzá és alaposabban szemügyre vettem az infúzióját. Valami vitamin forrás lehetett hatalmas dózisban. Hihetetlen volt, hogy nem kap tőle erőre. Csak akkor vettem észre, hogy elkezdett remegni a keze. Összehúztam a szemem. Hatalmas tű volt a bőre alatt.

-- Nagyon fáj? -- Kérdeztem tőle halkan.

Ő csak bólintott egyet, de többet nem árult el a testbeszéde. A szeme még mindig csukva volt.

-- Én... Nem tudom mitévő legyek. -- Elérzényenyülve suttogtam. -- Nem tudom mit keresek itt. De szeretnék segíteni! 

-- Menj el! -- Alec alig hallhatóan préselte ki magából a szavakat. 

-- Nem tudok, ha tényleg igaz, hogy... Tudnék segíteni. 

Nem válaszolt, csak elfordította a fejét. Nekem legördült egy könnycsepp az arcomról. Szörnyű érzés volt őt így látni. Mindig olyan vad volt és egyenes, most meg itt fekszik megrörten előttem. Megkerültem, hogy újra lássam fehér arcát és leguggoltam mellé. 

-- Kérlek ne haragudj meg rám! Most megpróbálok segíteni neked. -- Megfogtam az arcát és óvatosan közelebb hajoltam hozzá. Próbálta elhúzni a fejét, de nem engedtem neki. Kicsi puszit nyomtam a szájára. Erre felsóhajtott és kinyitotta a szemét. 

-- Na jó! Akkor kérlek! Kérlek csináld mégegyszer!

Újra közelebb hajoltam és megint egy puszit akartam nyomni a szájára, de hirtelen megfogta a tarkómat és erővel rántott magához. Megcsókolt. Ajkai fürgék lettek és szinte nem is volt időm ellenkezni. Amikor elengedett, piros arccal húzódtam el tőle és könnyek gyűltek a szemembe.

-- Én... Nem tudom ilyenkor mit csinálok látod? -- Nyomatékosította Alec.

-- Azért jöttem, mert nem hagyott nyugodni az, hogy nem tudom mi van veled. Válaszokat szeretnék.

-- Én pedig szeretnélek megkímélni ettől az egésztől. Kérlek menj el és ne akarj több választ kapni erre!

-- Segíteni szeretnék. 

-- Nem kértem, hogy segíts. 

-- Akkor honnan tudta az a nő, hogy engem kell hívni?

-- Azt mondta, hogy az iskolából kéne valaki aki mindig elérhető számomra. Mondanom kellett egy nevet. 

-- És te engem mondtál.

-- Tudtam, hogy tetszem neked.

Igen, megtudtam, hogy tudja, de igazából a lelkem mélyén mindig is tisztában kellett lennem azzal, hogy tudja nem igaz? Egy kis hallgatás után még magamat is megleptem.

-- Belemegyek a játékba! 

-- Micsoda? 

-- Nem akarlak így látni. 

-- Ez nem buli ám!

-- Igen. Neked sem buli. Szerintem egy pár csók vállalható ha meg tudom előzni vele, hogy infúzióra kössenek téged. 

Alec szenvedő tekintettel bámult rám, mintha csak azt mondaná "te idióta!" 

-- Elise, valószínűleg itt nem pár csókról lesz szó. 

-- Hanem? Mármint most egész jól nézel ki egy csóktól.

-- Nem tudom mi ez az egész. Egyre erősödik a hatása.

-- Akkor majd addig csinálom ameddig belefér.

-- Nem félsz tőlem?

-- Nem. Egyenlőre nem.