title

Kayn

Mégis mi a faszt képzel magáról?

Ültem az ágyamon összegubózva és gondolkodtam. Kijelentette, hogy ő egy megbízható kapcsolatot szeretne, de én nem vagyok olyan. Akkor viszont szálljon le rólam és ne játszon "amikor kedvem van" játékot úgy, hogy közben az ellenkezőjét mondja. Hallani sem akar rólam, de azért amikor kívánja az együttlétünket, akkor letámad és aztán otthagy, hogy "semmire ne véljem". Hát normális? Elveszi ami kell. És mégis hova tűnt a betegsége? Hirtelen elmúlt a hatása? Vagy... lehet, hogy más lányokat keresett?

Itt lefagytam. Képes lenne kurvázni emiatt!? Vagy hirtelen szerzett valakit akivel tud pótolni engem? Azt már megtapasztaltam, hogy milyen erős hatásai lehetnek annak a hülye kísérletnek amibe belekerült, de akkor sem tudtam volna elképzelni róla, hogy alkalmi nőkkel elégítse ki magát. Milyen egy... Egy... A kurva anyját!

Aztán emlékeztetnem kellett magamat arra, amit neki is elmondtam már. Nem vagyok és nem is voltam a barátnője. Ebben a helyzetben nem lehet okom panaszra, maximum az emberség alapvető le nem írott szabályaira hivatkozhatok, de hogyan, amikor én sem vettem őt komolyan? Igazából csak játszottunk.

Felálltam az ágyról, és kicsaptam a szekrészem két szárnyát, hogy hozzáférhessek a ruháimhoz. Felvettem egy lila-fekete szoknyás darabot és lefutottam a lépcsőn. A bátyám még meccset nézett a nappaliban. Lábujjhegyen elosontam a kanapé mögött az előszobába, hogy felvehessem a magassarkúmat és onnantól már sima ügy volt elhagyni a házat.

Jennát tárcsáztam.

-- Jenna! Vészhelyzet van. 15 perc és ott vagyok nálad.

Így esett, hogy Jenna és én fél óra múlva már a táncparketten tomboltunk a közeli discoban és Jenna mindent megtudott az aktuális helyzetemről. Nem szerettem azt a helyet, de abban a pillanatban csak táncolni akartam és kinézni a fejemből.

Jenna egyszercsak eltűnt mellőlem. Aztán kiszúrtam egy sráccal a pultnál. Közelebb táncoltam hozzájuk. Figyeltem a pasit. Jól öltözött, kigyúrt szexistennek tűnt, értettem, hogy Jenna miért folydogált le a székről mellette. Kicsit irígy is lettem rá. Aztán megúntam nézni őket és elfordultam tőlük, hogy én is belevessem magam a sűrűjébe a dolgoknak, csak jöjjön aminek jönnie kell...

Egy tíz perc múlva láttam, hogy Jenna készül lelépni a sráccal, de valami ott nem volt oké. Túl sokat ivott volna? Alig tudott leszállni a bárszékről. Majdnem hasra esett. Ez Jennára nem jellemző...

Nem bírtam ki, muszáj volt odamennem megkérdezni, hogy a tudatánál van e. Jennaaa! Ne csináld ezt!

Hát igen... Volt okom az aggodalomra. Mire átverekedtem magam a táncolókon, a srác már a kijáratnál volt a barátnőmmel. Futottam utánuk. A hangos zene elmaradt mögöttem, mire kint az utcán utolértem őket.

-- Hé te! Álj! -- Kiáltottam a srácnak. -- Látszik, hogy nincs magánál. Engedd el!

-- Én a helyedben nem avatkoznék bele mások dolgába cica. Húzzál visszafelé!

Érdes hangja volt. Meg sem fordult, és Jennát a felkarjánál fogva vonszolta előre. Odaszaladtam hozzá és megfogtam Jenna másik karját, mintha bármi esélyem is lenne visszaszerezni tőle a barátnőmet.

-- Jenna! Jenna, nézz rám! -- Ráztam a karját.

Rám nézett, és az arcom rögtön fal fehérré változott. Hirtelen elfogott a félelem. A szemei fel voltak akadva, a szája félig nyitva volt.

-- A kurva élet! -- Szaladt ki a számon abban a pillanatban.

-- Nem megmondtam, hogy húzzál vissza?