title

Éreztem

Én nem vagyok normális! Belementem a dologba és Alec már megint kezdett rossz állapotban lenni, persze a világért sem szólt volna, hogy kéne a segítségem... Órák után berángattam az egyik félreeső terembe amikor már alig állt a lábán és bezártam mögöttünk az ajtót. Ő habozott.

-- Megtennéd, hogy bízol bennem és szólsz ha gáz van? -- Mérgesen dőltem neki a falnak.

Odajött hozzám és lefogta a kezenimet. Hirtelen nagyon sok energia szabadulhatott fel benne, mert rendesen fájt a szorítàsa.

-- Elise, olyan vagyok mint egy vámpír! Mások vérét szívom képletesen értve. Kurvára vissza kell fognom magam, hogy ne erőszakoljalak meg. Hányszor mondtam, hogy tűnj el a közelemből? Nem viccelek!

-- Most nagyon félek. -- Szinte belémfagyott a szó.

-- Meg is érdemled! Féljél csak, mert most megmutatom neked, hogy miről beszélek!

Alec nem kért, csak erőteljesen megcsókolt. A falhoz szorított és éreztem, hogy erősen markol, nem mehetek sehova. A keze aztán a derekamra fonódott. Próbáltam kikerülni a szorításából, de nem engedett. Megelégelte, hogy küzdök ellene, megfogta a vállaimat és elhúzott a faltól. Odavezetett egy padhoz és lenyomott rá. Kihúzta a gatyámból a betűrt pólómat.

-- Alec! Elég lesz! Nagyon heves vagy! Ez sok! Hagyd abba!

-- Nyugalom! Nem vagyok hülye. Csak megijesztelek, hogy eszedbe ne jusson többet a közelembe jönni. Kerülj el Elise! Nem vagyok beszámítható. -- Felhúzta a pólómat és végignézte a felsőtestemet, miközben sikeresen meghiúsította az összes szabadulási tervemet. Elfordítottam a fejemet. Úgy kipirultam mint egy cseresznye. Befejeztem az ellenkezést, rájöttem, hogy esélytelen. Megpróbáltam inkább szavakkal meggyőzni.

-- Alec! Engedj el szépen kérlek! Nincs jogod ezt csinálni velem. Ez erőszak. Ha megteszed velem, kihúzod a gyufát.

-- Elengedem a kezedet, de akkor ne mozogj, mert újra le foglak fogni.

Elengedte az alkaromat, és mintha mi sem történt volna, tovább játszadozott. Megfogta a hasamat, az egyik keze felvándorolt a mellemig. Odakaptam, mire ő újra összefogta a két csuklómat és rászorította a padra, csak ezúttal egykézzel. A másik keze szabadon garázdálkodhatott. Megsimította az arcomat, letörölt róla egy könnycseppet.

-- Ne mozogj, csak engedd el magad Elise! Akkor előbb vége lesz. Higgy nekem! Csak azt akarom, hogy elveszítsd a fejed és ne tudj magadon uralkodni, mert az az igazán félelmetes. Ha ellenkezel, nem fog sikerülni a tervem.

Erősen megmarkolta a csuklómat és odahúzta a számhoz.

-- Kapd be az ujjaidat!

-- Micsoda? Miért?

-- Mert aranyos.

Engedelmesen kinyitottam a számat és ő beletolta a középső és mutató ujjaimat. Nagyon kényelmetlen volt, hogy folyamatosan engem néz. Hihetetlenül utáltam őt, hogy ezt csinálja velem, viszont kezdtem megérteni őt. Csak el akar rémiszteni magától.

-- Jó érzés? -- Kérdezte.

Én óvatosan ingattam a fejem.

-- Akkor próbáljuk ki az enyémmel.

Kivette az ujjaimat a számból és lecserélte a sajátjára. Ahogy bedugta, hirtelen megmerevedtem. Az ujjbegyeivel elkezdte simogatni a nyelvemet. Lehunytam a szemem. Azon kaptam magam, hogy jól esik az a különleges intim érintés.

-- Érzed már? Bunkó módon befolyásolom a testedet. -- Újra megmarkolta a melleimet. -- Akkor foglak elengedni, ha egy kicsit hagyod nekem, hogy csináljam. -- Megállt és várt. Nem volt mit tennem. Elengedtem a karomban lévő izmokat, hogy megérezze; megadtam magam neki. Erre elengedett. Megmarkoltam a padot és hagytam, hogy a kezei bejárják a testemet, de hamar meg is bántam. Az ösztönök eluralkodtak rajtam és nem tudtam mit tenni, már kívántam az érintését. Ezt ő gyorsan észrevette.

-- Látod? -- Bosszúsan méregetett, amikor észrevette, hogy sóhajtozni kezdek. -- Csináljam még? -- Kérdezte.

Elbizonytalanodva pillantottam fel rá. Legszívesebben igent mondtam volna és az volt a legszomorúbb az egészben, hogy ezt ő is tudta. -- Ne! -- Próbáltam menteni magam a nyilvánvaló helyzet ellenére is.

-- Látod? Hogy kéne tudnom visszafogni magam, ha a partnerem akit csak lefizettek, annyira élvezi, hogy mingyárt elélvez? -- Kiabált rám végül. -- Szerinted meg tudnám állni? Ennyit erről!

Az asztalra csapott és elhagyta a termet. Teljesen igaza volt. Mi tévő legyek? Én nem tudok így iskolába járni, folyamatosan azt lesni, hogy mi van vele. Nem tudok a lelkiismeretem mellett létezni, ha ő rosszul érzi magát és nekem pedig itt a testem amivel tudnék segíteni... Bármennyire is rossz nekem. Mellesleg, rossz nekem?