title

A nem szakkör

-- Elise ez a tiéd! -- Jenna egy borítékot lóbált az arcom előtt. Nagyon felhúzott, mert éppen tanulni próbáltam.

-- Köszönöm! Mi is ez?

-- Nem tudom. A titkárságán voltam ebédet befizetni és rám sózták, hogy adjam oda neked.

Megköszöntem neki, gondoltam biztos valami értesítő, majd később foglalkozom az ilyen unalmas dolgokkal. Szokásosan visszatértem a "tanulás" szóval definiált hobbimhoz: Alec-et bámultam. Óvodás korom óta figyeltem úgy, hogy nem is ismerem. Tipikus sztori és igen, erre rá lehet mondani, hogy bálványozom stb, de az egy tény, hogy mindig szörnyen kényelmetlenül érzem magam amikor valami miatt kapcsolatot kell létesítenem vele, és mindent nyomonkövetek ami hozzá tartozik. Elkísér az álmaiban is és iszonyatosan szexi tud lenni. Szomorú történet... Abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán tudja, hogy az osztálytársa vagyok... Most viszont le nem vette rólam a tekintetét és ez nagyon frusztráltá tett. Vagyis, pontosítva nem is rólam, hanem a borítékról amit a kezemben tartottam. Meglóbáltam felé, hogy jelezzem, észrevettem őt, erre csak fújt egyet és hátat fordított nekem.

Feltéptem a boríték ragasztását. Ha őt érdekli engem is. Neem ez kicsit sem szánalmas! Egy meghívó volt az iskola egyik külső helyszínes szakkörére. Egy olyan szakkör, amire szinte minden diák jelentkezik annyira királyul van meghirdetve, de csak pár embert vesznek be. Persze Alec is a tagja, biztos azért kellette magát. Szóval nem szeretné, hogy a szakkörre járjak. De miért? Nem emlékszem, hogy lett volna alkalma megutálni engem... Érdekes.

Suli után angyali hangulatban indultam bejelentkezni a szakkörre, hogy nehogy visszamondják a lehetőséget. Végre valami izgalmas dolog is történt a héten! Ahogy odaértem, elcsodálkoztam. Nem tudtam, hogy egy orvosi laboratórium a helyszín. Egy középkorú nő fogadott. Bevezetett egy szobába. Az ablaknál állt Alec, háttal nekünk. Úgy meglepődtem, hogy hallattam egy csuklás szerű hangot, de ő nem fordult meg. Látszólag tudomást sem akart venni rólam. Na itt sejtettem meg, hogy ennek nem lesz jó vége.

-- Elise ugye? -- Kérdezte a nő.

-- Igen Elise vagyok. -- Mosolyogva bólogattam, de közben azon gondolkodtam, hogy Alec hogy az anyámba képzeli, hogy bejövök és nem köszön!? Meg sem fordul...

-- Azt hiszem Elise elfelejtettek tájékoztatni téged arról, hogy hova fogsz kerülni. -- A nő furán nézett rám, nem tudta mire vélni a nagy mosolygásomat.

-- Tényleg nem mondta senki! Nem tudtam, hogy a szakkör egy orvosi laboratóriumban van.

-- Ez nem egy szakkör kedvesem.

-- Tessék? Ezt nem értem. Pedig én azért jöttem ide, mert azt írták a levélben, hogy itt lesz.

-- Azért hirdetjük meg mint szakkör, hogy legyen indokunk elhívni ide embereket az iskolátokból.

Meglepetten néztem rá. -- Ezt hogy érti? Beszélni akarnak velem valamiről?

-- Az a helyzet, hogy egy új kísérleten dolgozunk a laboratóriumban és ehhez néha be kell vonnunk plusz embereket, hogy segítsenek. Most szeretnénk a te segítségedet kérni.

-- Nem tudom hogyan gondolja, hogy tudnék segíteni egy laboratóriumi kutatásban. -- Habozva a kabátom zsebében kezdtem kutatni, pedig nem is volt benne semmi.

-- Nagyon is sokat tudnál segíteni! Engedd meg kérlek, hogy végigmondjam és ne szakíts félbe, mert nem egyszerű!

Bólintottam, hogy folytassa.

-- Nagy gondban vagyunk. Az a helyzet, hogy feltaláltunk egy szert, amitől az emberek érzékszervei sokkal kifinomultabbak lesznek, az agyuk sokkal fogékonyabb. Viszont kiderült, hogy azoknak az embereknek akik ezen a kúrán résztvesznek, megnövekszik a szexuális vágyuk és szükségük is van kapcsolatra, mert különben elvesztik az eszüket rövid időn belül.

Erre felálltam. Dühös voltam és értetlen. -- Csak nem azt akarja mondani, hogy jöjjek össze Alec-el? Vagy mit várnának tőlem? -- Egy kis ideig mozdulatlanul álltam, mert kezdtem felfogni, hogy miről beszélünk.

Láttam, hogy Alec leguggol az ablaknál és a tenyerébe temeti a fejét. Nem egészen értettem MI A FRANCOT KERES OTT MÉG MINDIG? Nem tudtam mit csináljak, vagy mire jöttem rá. Kérdően néztem a nőre.

-- Alec az egyik kísérleti alanyunk. Ő is kapott a szérumból amikor még nem tudtuk, hogy ilyen mellékhatásai vannak. Szükségünk lenne egy partnerre mellé. Ezeket a kísérleteket alaposan megfizetik, ha vállalnád, alkalmanként harmincezer forintot adnánk érte.

Elkezdett forogni velem a világ és a legszívesebben elsüllyedtem volna. -- Értem. -- Felálltam és odasétáltam Alec-hez az ablakhoz. Nem bírtam tovább. Megfogtam a vállait és erőszakosan megfordítottam, hogy lássam az arcát. -- Nézz már ide! Mi folyik itt? Te normális vagy Alec? -- Az egyik vállát nem engedtem el, csak egyre erősebben szorítottam. Nagyon mérges voltam rá. Hogy képes valaki ilyesmire? -- Csak azért, mert tudod, hogy tetszel nekem, még nem fogok önkéntes megalázást vállalni valami lötyi miatt! -- Kicsúszott a számon. Szerintem nem tudta, hogy tetszik nekem.

-- Kérlek nyugodj meg! -- Alec lefejtette magáról az ujjaimat és hátrébb lépett tőlem. Ahogy jobban megnéztem feltűnt, hogy ő is nagyon zavartnak tűnik. -- Nem tudtam, hogy téged fog hívni. Csak mondd azt, hogy nem, és menj el innen. Ne kapd fel a vizet!

Nem tudom milyen indíttatásból, de hirtelen kiszaladtam a szobából és csak rohantam és rohantam az utcákon át fejvesztve nem is tudtam, hogy hova.

Ez lehetséges? Lehetséges lenne, hogy az egyik osztálytársamnak szüksége van rám egy kísérlet mellékhatása miatt? És még pénzt is adnának érte??? Hol élek én?