It just happened! Part 2: The fate

57.

Ahogy mondtam, nem hiszünk a végzetben. De, valami azon a napon, megváltozott. 

-Mi ez? *pattant le mellém Kook a kanapéra.

A lányokat már elvittük iskolába, szóval most nyugtunk van, hiszen ma csak egyre kell bemennünk az iskolába.

-Nem tudom..nézzük meg! *nyitotta ki a levelet.
A levegő is belém fagyott.

Egy fekete virág...

-Mi ez, Kook...? *dadogtam. Jungkook teste megfeszült és bedobta a kandallóba. Sokkosan néztem, ahogy a kis virág gyorsan szénné ég.

-Mit csinálsz..?
-Nem mész ki a házból, és visszahozzuk a gyerekeke...-*akadt meg a mondatban.
A tévé hirtelen recsegni kezdett, és ugyan az a virág ragyogott fel benne.  Nagy szemekkel néztem, amint eltűnik, és az ismerős személy kezd el ránk vigyorogni.

-Halihó!* integetett. Halk motoszkálást hallottam mögüle, mikor is a gyermekeink tűntek fel mögötte.

-Mit akarsz Lisa? *lépett a tévé felé, mire a lány elővett egy pisztolyt.

-Ne! Jungkook! *húztam vissza remegő kezemmel. Készségesen állt meg mellettem, de ő is remegett, az idegességtől.

-Jimin, drága Jimin. Hogy vagy, drága? Kis buzi vagy. Tudsz róla? *nevetett.

-Hagyd ezt abba! Mit akarsz a gyerekekkel? Iseul! Ha-neul! Minden re-*akadtam meg.
Lisa a nagyobbik lányom fejéhez tartotta a pisztolyt, ki erre könnyes szemekkel kezdett el hümmögni, a bekötött szája végett.

-Lisa! Mond el! Mit mondott neked? *sóhajtott Kook.

-Elengedem őket, hiszen a lányom párja itt ül, de akkor azt csinálod, amit akarok. Úgy táncolsz, ahogy mondom. Ha megdugsz, meg kell dugnod, vagy apád nyírja ki őket! *suttogta önelégülten.

-Nem! Nem lehet! Hagyd abba, te kurva! *szaladtam a televízióhoz és belevertem. Lisa feje hirtelen tűnt el, és minden sötét lett. Egy kezet éreztem meg magam körül, és rögtön felismertem Jungkook illatát. Készségesen bújtam a szerelmemhez.

-Semmi baj...megtaláljuk őket..*suttogta.

-Semmi baj? Semmi baj?! A gyerekeink, egy sikátorban vannak, vagy az isten háta mögött, egy pszichopata keze alatt! Semmi baj?! *keltem ki magamból. Nagy szemekkel pislogott rám, majd elmosolyodott.

-Hogy bírsz ilyenkor is mosolyogni? *köptem felé a szavakat.
-Lisa egy senki, apámtól kell félni. Amíg ő nem csinál semmit, simán megoldjuk. Megtudhatjuk, hol van a lány. Yuqit kell megkérdezni. *húzott magához. Tátott szájjal néztem a páromra, és ajkaira tapadtam.

-Egy zseni vagy. Menjünk!*vettük fel a cipőnket és kiléptünk a házból.