It just happened! Part 2: The fate

A gyerek neme

Apuka leszek.....
APA LESZEK

*1 hónap múlva*

Éppen az állasinterjúról indulok haza felé, mivel ugye elköltöztünk így új munkahelyet kellett keresnünk.
-Megjöttem-kaptam le magamról a kabátom és felakasztottam a fogasra.
-Jungkookie~-jött ki a konyhából Jimin és a nyakamba ugrott.
-Sziasztok életeim. Hogy vagytok? Ne ugrálj-csókoltam meg, és tettem le a földre.
-Jól vagyunk apuci, de ez nem betegség, és amúgy is még ugrálhatok.-kuncogott iszonyat cukin.
-Ne nevezz apucinak különben megjárod.-suttogtam ajkaira.
-apuci....-kuncogott és bement a konyhába.
-Most direkt húzod az agyam Cica?

-Auhh...-görnyedt össze hirtelen.
-JIMIN!-épp hogy eltudtam kapni a picimet.
-Jungkook...nagyon fáj...
-Mi? Mi fáj Jimin?-nem értem...lehet én vagyok hülye.
-A...hasam....
-Jesszusom a baba....Jimin tarts ki.-felkaltam az ölembe, majd kirohantam a kocsihoz. Beraktam hátra Chimet, én meg max sebességgel vezettem a kórház felé.
-Ahh...Jungkook...
-Kicsim kérlek...tarts ki. 5perc.

•••••

-Gyere....-berohantam vele a kórházba és rögtön a recepcióra mentem.
-Jó napot, Dr.Kimet keressük. Sürgős.
-Igen..itt van. Hívom!

-Jó napot. Jöjjenek, ultrahangozunk egyet.
Bementünk a szobába, Jimint lefektettem az ágyra,a doki meg rakott a pocijára egy kis gélt.
-Na nézzük.-fordította felénk a monitort.
-Látják? Ott a baba. Nagyon szép-megnyomott egy gombot, így halottuk a babánk szívverését.
-Magukra hagyom önöket.-ezzel kiment a szobából és becsukta az ajtót.
-Jungkook...-suttogta Jimin meghatódva-látod? A picink....
-Istenem...milyen pici.....-már alig láttam a könnyeimtől, ezért megtöröltem a szemeim.
Lehajoltam Jiminhez, és megcsókoltam.
Nagyon megható volt, és imádtam minden percét.

Ezután haza felé vettük az irányt, Chimet meg beparancsoltam az ágyba.
-De Kook..jól vagyok. Semmi bajom-nyavajgott nekem, de nem hat meg.
-Tücsök....kérlek, nem szeretném ha nagyobb baj lenne veletek.-megöleltem hátha ez segít.
-Jó...na..rühellek-durcázott be, és bemászott az ágyba.
-Tudom hogy szeretsz Chim...ne is tagadd.-másztam felé.
-Ne....nem tagadom..-fordult felém pirulva, és nagy szemekkel nézett rám.
-Hogy vagytok-lehajoltam a pocijához, és elkezdtem puszilgatni.
-Szeretlek kis tücsök, és anyucit is-megcsókoltam gyermekem anyját, miközben a hasát simogattam.-Na alvás van.

*5 hónappal később*
*Jimin*

Éppen a kórházba tartok, mivel ma megtudom hogy milyen nemű a kisbaba. És képzeljétek. Már csak 1 hét és esküvő. Férjhez megyek.....Sajnos a sok munka miatt ami Jungkookra hárult, csak most lehet. És amúgy is....téli esküvőt szerettünk volna..... Jungkook nem jöhetett velem, mivel neki órája van. Ugye én nem járok dolgozni, mivel várandós vagyok. Még mindig fura.......
Már csak 4 hónap és itt vagy velünk kicsim....

-Dr.Kimhez jöttem, ultrahangra.
Nagyot pislogott a lány hogy egy terhes fiú állt előttem. Hát igen...már látszik a hasam.
-Öhm...elnézést...ha kibámulta magát akkor segítene?-lengettem meg szeme előtt a kezem.
-Jaa....igen..persze...hívom máris.

-Szia Jimin. Gyere. Itt az idő
-Jó napot.

-Na akkor lássuk. Fiút vagy lányt szeretnétek.-fordult felém, míg nézegette.
-Kislányt.....
-Akkor....jó hírem van, lesz egy kislányotok.
Erre rögtön potyogni kezdtek a könnyeim, hihetetlen...lesz egy kislányom......
-És a név meg van?
-Nem...még nincs....
-Biztos szép neve lesz. De végeztünk.-letörölte a gélt, és segített felállni.
-Köszönöm mindent. Akkor viszlát.
-Szia Jimin.

•••••

-Haza értem!-ordítottam el magam, és leültem a kanapéra. Nem bírok sokáig állni.
-Na?-guggolt le elém életem szerelme.
Kicsit húzni akartam az agyát, így;
-Mi az? Mire várunk?-néztem értetlenül, mire egy ugyan olyan nézést kaptam.
-Hát....hát hogy megtudjam hogy mi a picim neme....nem?-az a kétségbeesett fej..mindent vitt.
-Majd megtudod..-simítottam arcára, mibe úgy bújt bele mint egy cica.

*jungkook*

Most direkt szivat? Nem hiszem el.....itt várom hogy megtudjam a gyerekem nemét, és nem mondja el.

-De mikor tudhatom meg?
-Majd......-istenem. JIMIN!
-Gyere...fürödjünk le....-segítettem neki felállni, és behúztam a fürdőbe.
Megengedtem a vizet, és addig egy alsóra vetkőztem.
-Jungkook....szerinted lehetek még olyan vékony mint régen?-nézte magát a tükörben. Erre mögé álltam, és átöleltem a derekát.
-Persze...de így is gyönyörü vagy. Na gyere.

Miután levetkőztünk beült a kádba, én meg mögé feküdtem, és hátát mellkasomnak döntötte.
-Kislány.....-nem esett le mit akart mondani, csak fél perc után.
-Kislány...?-mindig is kislányt szerettem volna, és teljesült.....
-Kislány....LESZ EGY KISLÁNYOM-sírtam el magam örömömben,megfordítottam Jimint, és megcsókoltam.
-Igen....egy hercegnőnek leszel az apja Kook-sírta el magát ő is.
-Istenem.....Jimin.-nem bírtam visszafogni az örömömet, ezt azzal mutattam ki hogy úgy tapadtam az ajkaira mintha az utolsó lenne.

-1 hét múlva meg esküvő...hihetetlen...