It just happened! Part 2: The fate

9.Biosz óra

Másnap reggel sietve mentem suliba, mert nem állítottam ébresztőt. Na jó, ki áltatok, kinyomtam mind a 20at.

Rendbe szedtem azt a madárfészket a a fejemen, -minden reggel úgy nézek ki mint valami hajléktalan,-.
Ma egy kicsit kicsíptem magam, ugyanis szerettem volna tetszeni Jungkooknak.

Hátamra kaptam a táskám, és elindultam a börtön felé. Már kintről lehetett hallani a gyerekek kiabálását. Borzasztó. Mikor beléptem rögtön megláttam tanáromat. Éppen egy diák lánnyal beszélgetett. Ha láttátok volna azt a kurvát hogy hogy tette ott magát. Undorító volt. Nem értem miért csavargatják a hajukat ilyenkor. Sztem nek vonzó.
Jungkook nem vett észre, így bementem a terembe. Leültem a helyemre viszont volt ott rajtam kívül más is
-öhm...e-elnézést...te itt új vagy?-ültem le mellé, kedvesen mosolyogva, persze azért tartottam egy picit.
-i-igen. Ha más helyén ülök, akkor elmehetek..
-nem kell elülnöd. Nem ül itt senki, mellettem...-hajtottam le fejem szomorúan.
-ohh...akkor én itt leszek. Öhm..amúgy Taehyungnak hívnak! Szia!-
--Sz-Szia, én J-Jimin vagyok...-zavarban voltam, nem mindennapi hogy ülnek mellettem
-Jajj...ne légy zavarban..nem harapok- simított fejemre.

-KHM....-hallottam meg egy elég mély hangot. Na várjunk...mikor jött ő be?
-Esetleg figyelnek az órámon, vagy flörtölnek tovább?-vonta fel egyik szemöldökét, csípőre tett kézzel.
-e-elnézést Tanár úr, csa..-
-Nem érdekel. Haladjunk!-dobta oda flegmán. Ennek meg mi baja?! Tegnap még...-PARK JIMIN!! AZ ISTEN ÁLDJA MEG! A FÜLÉN ÜL VAGY MI!?-a tankönyvvel csapott az asztalra. Erre összerezzentem és felnéztem rá, már a padom előtt állt. Perifériás látásomnak köszönhetően, láttam ahogy Tae összehúzza magát, iszonyat picire. Bizony, ijesztő is.
-Azt kérdeztem tanult-e mára? Hmm?- most mondjam azt hogy nem, mert a tanulás helyett inkább rámmásztál? Na ugye hogy nem!
-n-nem mert..izé..-istenem. Mit mondjak...
-igen? Várom a válaszát! Miért nem tanult?-itt felnéztem rá újból, és a szája sarkában ott bújkált egy ördögi mosoly. Hogy az a...csak szivat.
-semmi tanár úr. Egyszerűen nem tanultam.- mondtam szomorúan, miközben lehajtottam fejem.
-ezt elnézem mert új diák. De ne legyen ilyen mégegyszer!-sétált vissza a tanári asztalhoz.
-i-igen tanár úr.
-Ja..-fordult vissza -óra után maradjon bent. Beszélnem kell magával a jegyek miatt.

Mint ahogy azt a tanár úr mondta, óra után bentmaradtam a teremben.

-Tanár úr...-sétáltam lassan a tanári asztal felé, miközben végig a szemébe néztem. Ő minden mozdulatomat szemmel követte.
-igen, Park úr?-kérdezte azon a szexy mély hangján.
-nagyon nagy baj van a jegyeimmel? Esetleg megbuktat?-kérdeztem csábosan, csípőmet ringatva.
-lehet..lehet ez lesz igen..-ment bele a játékba, és összekulcsolta két kezét, és rátette az asztalra.
-ohh...tanár úr. Mit kéne tennem hogy ne történjen meg?-mentem közelebb hozzá, és fenekemet kinyomva ültem le a tanár asztalra, szembe vele.

-hááát..nem is tudom, lehet ez már így marad...sajnálom- erre lábamat rátettem combjára, és lassan ágyékához csúsztattam.
-tényleg...Tanár úr?-kérdeztem miközben picit megnyomkodtam ágyékát.
-hmm..lehet tudjuk ezt olvosolnihh-mondta egy picit lihegve. Mát látszott hogy nincs nyugalmi állapotban.

-igen...?és mivel?-haraptam be ajkaim.
-talán ha kicsith használnád a csípőd, nem buktatlak meg..-fel állt a helyéről, majd ott hagyott. Hátra fordultam és kulcsra zárta az ajtót. Hmm...játszunk vele egy kicsit.
-viszont, nekem mennem kell órára, sajnálom.-hajtottam le a fejem, a szomorút játszva.
-nem hinném hogy a tesi olyan kurva fontos lenne.-karolta át derekam, miközben én az asztalon ültem.
Felemelte fejem, majd megcsókolt. Kezemet nyaka körül, lábamat dereka körül kulcsoltam össze, majd húztam magamhoz közelebb.
Fenekem alá nyúlt, majd felemelt, és leült velem együtt a székre, így én az ölében kötöttem neki. Hmm..ismerős.
Nyelvét lassan vezette át számba, majd felfedezte a nem rég érintett területet. Mikor nyelvünk találkozott belenyögtem a csókba. Erre elmosolyodott, majd alsó ajkamat meghúzta, majd elengedte.

Lihegve döntöttük egynásnak homlokunkat, és néztünk egymás szemébe.