It just happened! Part 2: The fate

10.A múlt fájdalmai

Lihegve döntöttük egynásnak homlokunkat, és néztünk egymás szemébe.......

•••••
*jungkook*

-Gyönyörű vagy-simítottam arcára. Az előző akciója kicsit felizgatott, de nem szeretném a munkahelyemen csinálni, ezért csak csók formájában forrtunk össze. Azért a biztonság kedvéért bezártam az ajtót, mégiscsak most jöttünk ide, és sztem még nem akarunk elmenni.

-k-köszönöm, de mondtam már hogy nem kell bókolnod. Nem va-vagyok lány.-pirult el, és fejét nyakhajlatomba fúrta.

-pontosan, nem vagy lány, te sokkal szebb vagy minden lánynál pici mochim- erre meghallottam hogy szipog. Bazdmeg...valami rosszat mondtam?
-valami rosszat mondtam?-kérdeztem az agyamban lévő gondolatot, de egy picit tartva a választól.
-ne-nem, csak jól esett-mondta két szipogás között. Erre megnyugodva fújtam ki a benntartott levegőt.

Könnyeit lecsókoltam arcáról, majd szája sarkába nyomtam egy apró csókot. Szerelmesen néztem szemeibe majd felálltam vele, ugyanis 5 perc és kicsöngetnek.
-Na menj, leigazolom az órád-adtam neki egy utolsó csókot, majd elindultam a tanáriba. Jimin persze később jött ki, hogy ne legyen annyira feltűnő.

*jimin*

Ez a romantikázás jól esett a lelkemnek. Boldogan mentem a következő órámra ami Jung tanár úrral lesz, vagyis a matematika. De rühellem. Minden normális ember szar matekból. Ez nagykönyvbe van írva.
Már épp ültem volna le a helyemre, de valaki kihúzta alólam a széket, így én a földre kerültem.
-Na mivan nyomi? Hahh?-u-ugye nem?! Csak nem Suga? Neem..őt kicsapták
-MÁR VÁLSZOLNI SEM TUDSZ BAZDMEG?!-nem...ez nem ő. Lassan felnéztem, és megláttam azt a gyereket, aki miatt eljöttem az előző suliból. Életem megkeserítője.
-Mi-mit keresel itt?-néztem szemébe, remegve a félelemtől.
-Köszönni ki fog? Buzikám!?-na bazdmeg...pedig eddig nem tudta senki. Könnyek gyűltek szemembe, majd már nyitottam számat hogy kinyögjek valami értelmes dolgot, mikor bordán rúgott.
-A-auhh..-ordítottam fel.
Fájópontra raktam a kezem, majd összegyörnyedtem.
Már épp rúgott volna újra, mikor valaki elrángatta.

*jungkook*

Éppen a dolgozatokat javítottam, mikor kopogást hallottam. Egy igen után belépett rajta az a fiú aki Jiminnel flörtölt az órán. Lihegett, mint aki siettében jött hozzám.
Megijedtem hogy valami baj van Jiminnel így oda szaladtam hozzá.
-Mi a baj..öhm...-nem nagyon jegyzem meg a neveket.
-Thaehyungh...tanár úr.
-Mi a baj Taehyung??-nagyon féltem felnőtt létemre
-Jhimin...Jhimint éppen elverik!
Na erre sportolókat megszégyenítő gyorsasággal szaladtam a termükbe. Ott megláttam egy új diákot-gondolom, mivel még nem láttam-aki éppen belerúgott Jimin bordájába. Bazdmeg!
Gyorsan odamentem és elrángattam Jimin elől a fiút.
-MIT KÉPZEL KI MAGA? HAHH?- ordítottam rá. Megláttam a félelmet a szemében. Pont ahogy elterveztem.
-É-én cs-csak..-na itt eldurrant valami.
-MI HAHH? IRÁNY AZ IGAZGATÓI! JA ÉS CSAK MONDOM HOGY NEM MARAD SOKÁIG HA ÍGY FOLYTATJA!!-ordítottam torkom szakadtából. Na erre mindenki elkussolt. Órán is így kéne.

Épp bejött Hoseok és mondtam neki hogy vigye el ezt az idiótát az igazgatóihoz.
Gyorsan odaszaldtam a Mochimhoz.

*jimin*

Jungkook. Jungkook mentett meg. Megint.
Épp csak hogy hallottam a hangját, mert csak a fájdalomra tudtam koncentrálni.
-Jöjjön Jimin. Elviszem a védőnőhöz.
-Khösz..öhnöm tanár úrh- fáj ha beszélek. Sztem elrepett a bordám is.

Bementünk a védőnőhöz, de az meglepő módon nem volt bent.

Mivel nincs itt kamera, és már nem is lát senki, felrakott az ágyra, majd felhúzta a pólóm.
-Ez fáj- nyomkodta meg egy helyen a bordam. Erre felszisszentem így már rájött hogy valószínűleg elrepett egy bordám.
-Felhívjuk a szüleid hogy vigyenek el kórházba.
-Re-rendben.

Ellépett tőlem, de én megfogtam kezét és zavartan néztem rá. Érdeklődve nézett vissza rám hogy mit szeretném. Ám amikor látta zavart arcomat elmosolyodott,.majd közel hajolt hozzám.
Szeme és ajkai között cikázott tekintetem.

-Tedd meg...-suttogta vággyal teli hanggal ajkaimra.