It just happened! Part 2: The fate

Az a 24 év

*5 hónap múlva*

-Iseul! Állj meg! Nem! Nem szabad! Nem bántjuk apát! NEM! JIMIN SEGÍTS!-futottam Jimin mögé aki a konyhában tevékenykedett már 5 hónapos hasával.
Ebben az 5 hónapban nem történt semmi különös. Jiminnek nőtt a hasa én meg dolgoztam. Iseul már jár ami nem olyan jó szerény személyemnek ugyanis rám van kattanva.
-Mi a baj Jk?-nézett értetlenül, derekát tartottam hogy ne forduljon meg.
-Maradj nyugton! Iseul megtámadt. Pedig pici lábai vannak.-néztem ki félve Jimin mögül de még nem ért ide lányom.
-Mi?-kuncogott Jimin.
-Nem bánt ő senkit sem csak szereti az apját. Ugye kicsim?-vette fel már a konyhapadlód ülő csöppséget.
-Amúgy miért támadtad meg apucit?-puszilta meg arcát.
-Appa...appa....-sírt fel Iseul mire Jimin értetlenül nézett rá. Felém nyújtotta pici kezeit jelezve hogy vegyem át.
-Gyere aranyom. Itt van apa. Shh..-csitítgattam.
-Apuci, nagyon imád téged!-csókolt meg Jimin amit örömmel viszonoztam.
-Nyaaa...nyeeem...-nézett durcásan Iseul.
-Mi az Iseul? Megtanultunk szavakat?-fordult Jimin lányunk felé.
-Nyeemmm...appa...enyém...
-Chh...még mit nem. Az enyém. Mindene.
-NYEEM. ENYÉM.-ordított Iseul. Most komolyan miattam veszekednek?
-Hé hé. Nyugi! Mindenki megkaphat. Főleg te-csókoltam meg kacér mosolyom után Jimint.
-Na azért...tanár úr.-simított farkamra.
-Na! Nem szabad. Terhes vagy!
-Tudom. Na megyek mert sosem lesz kész a kaja.

-Én játszok vele tovább.-mentem a nappaliba és elővettem a színezőket.
-Na szóval! Kezdjük!-néztem lányomra aki a padlón kidőlve alszik. Wow! Gyors volt!
-Upssz. Veszekedni fársztó.-felkaptam az ölembe és felvittem a szobájába. Betakartam és lementem Jiminhez.
-Mi az? Ennyi volt?-fordult még és lassan, hasát és derekát fogva leült az asztalhoz.
-Ahh...
-Fáj kicsim?-mentem hozzá és leültem a helyére majd az ölembe húztam.
-Nagyon. Jobban mint múltkor.
-Amúgy nagyobb a hasad. Észre vetted?
-Igen. Mi van ha ikrek lesznek?
-Akkor az dupla öröm kicsim!
-Hihetetlen hogy pár éve még csak a diákom voltál most meg a gyermekem anyja. Olyan jó hogy vagy nekem!
-Te meg a tanárom, akit utáltam.
-Huh?
-Hát tudod mikor mindig egyest adtál utáltalak. De szerintem érthető.
-Muszáj volt. Lebuktam vol..-és ekkor csengettek.
-Megnézem.-szállt le az ölemből és ajtót nyitott.
-Jeon Jeongguk itt van?-hallottam meg egyszer csak egy férfi hangját.
-Kicsim ki az?-mentem oda és átöleltem hátulról.
-Jeon Jung-hyun vagyok.
-Oké de ki maga?
-Öhm..Kook...Jeon....-nézett hátra Jimin mire nekem is leesett.
-Apa...?-néztem rá.
-Igen Fiam.
-Apa.-mondtam ezt már egy fokkal dühösebben.
-Minek vagy itt?-léptem közelebb és magam mögé toltam Jimint.
-Látni akartalak.
-Volt rá 24 éved. Mi a faszt keresel itt?
-Megbeszélhetnénk inkább bent.-kérdezte apám mire a nem várt választ adtam.
-Nem.-és rácsaptam az ajtót.

Idegesen feltrappoltam a szobába és vártam Jimint.
-Drágám nyugodj meg.-ült le mellém.
-Hogy nyugodjak meg? 24 év után beállít azzal az apám hogy látni akartalak. Miért kéne kedvesnek lennem vele.
-Jungkook...kérlek..gondold át. Én addig megyek és csinálom tovább a dolgom.

Így ment ez addig amíg egyszer kaptam egy SMS-t apámtól hogy találkozni akar. Persze erre is nem volt a válasz de Jimin rábeszélt hogy menjek el.
-Akkor 7kor.-álltunk az ajtóba, éppen készülni mentem.
-7-kor. Vigyázz magadra.
-Ti is!-csókoltam meg és kiléptem az ajtón.

*jimin*

Nem jött haza. Jungkook nem jött haza. Este 10van én megmindjárt elalszok annyira fáradt vagyok, Jk meg sehol. Hívtam is de semmi.

Már épp hívtam volna mégegyszer mikor hazaállított és becsapta az ajtót káromkodva.
-Istenem Jungkook!-rohantam oda hozzá nehezen, és megöleltem.
-Ki történt?
-Semmi.-hagyott ott ennyivel és felment. Hallottam hogy megnyitja  a zuhanyt, erre felsóhajtva mentem a szobába.
Éppen aludtam volna el mikor belépett Jungkook már pizsamában és befeküdt mellem. Színleltem hogy alszok ugyanis hátha beszél.
-Sajnálom hogy későn jöttem és hogy így viselkedtem. Apám tele tömte a fejem baromságokkal hogy hagyjalak el meg stb...-erre lesokkolódva néztem az előttem lévő paplant. Elhagyni?
-Mi..mi?-fordultam meg.
-Ébren voltál?
-Igen...de elhagyni?
-Soha nem tennék ilyet. Kiderült hogy Lisát is ő küldte és mikor tudomására jutott hogy nem engedek semmiből eljött ő maga.
-És..hallgatsz rá? Elmész?-néztem rá kétségbesetten.
-Nem. Soha!-jelentette ki határozottan.
-De az apád!
-Nem az apám. Már nem. Aki el akar válsztani a szerelmemtől és gyermekeimtől az nem tartozik a családom közé.
Erre meghatódva csókoltam meg majd lassan elaludtunk.

*jungkook*

Másnap reggel a csengő hangjára keltem. Gyorsan kimásztam az ágyból és lementem ajtót nyitni.
-Szia Jungkook.
-Apa...mi a faszt keresel itt megint?
-Döntöttél?
-Igen.
-És?
-Nem megyek sehova. Megmondtam!-mondtam neki azt amit tegnap este is.
-Jungkook. Ő egy fiú az istenit. A fiam nem lesz buzi. Nem lesz se gyereked se semmi. Mivel megy tovább a vérvonal?
-JEON ISEUL. AZ ISTENIT MARADJ NYUGTON VAGY HÍVOM AZ APÁD!-hallottuk meg Jimin hangját fentről mire apa lesokkolódott.
-Ez mi volt fiam?
-A ,,feleségem" és a lányom. Még valami?
-Mi? A..a lányod?
-Ige..-JEON JEONGGUK GYERE FÖL. A LÁNYOD NEM VISELKEDIK.-ordított le Chim..-apád süket..-hallotuk meg hogy mit suttog.
-MEGYEK SZÍVEM! Mennem kell! Akkor világos voltam?
-Világos!
-Ja és még valami, Jimin terhes.-majd rácsaptam az ajtót döbbent valójára.

Idióta!
Még hogy én elmenni innen? Na még mit nem.
-JUNGKOOK!
-MEGYEK MÁR. 1 PERC.
Gyorsan fölszaladtam és segítettem nekik.
-Ki volt az?
-Csak az apám de elkükdtem. Nem megyek sehova.-mondtam miközben Iseult pelenkáztam.
-Ajánlom is Jeon.
-Ezt most magadnak mondtad Jeon-Park Jimin?
-Nem. Neked. Én a másodlagos Jeon vagyok.
-Nekem az első Iseullal együtt.-hajoltam ajkaira és Iseul fejére adtam egy puszit.
-Szejetjek..-mondta ki lányunk mire mindketten meghatódtunk.
-Mi is szeretünk Jeon Iseul.