It just happened! Part 2: The fate

Epilógus!

Yuqi és Iseul úgy döntöttek hogy elmennek valahova. Mondtuk nekik hogy este 12 előtt akarjuk itthon látni őket. Ha-Neult lefektettük aludni szóval most csak ketten vagyunk. 8 óra van szóval van időnk míg a gyerekek haza nem érnek.
Most éppen Jimint keresem ugyanis egy 25 perce nem láttam.
-Szerel...mem...-sokkolódtam le a teraszra lépve.
-Még mindig szülinapod van..-emelte fel fejét pirultan. Egy rózsaszín selyem köntös volt rajta, és egy combfix. Ennyi. Elpirult. Nem is tudom volt utoljára.
-Nem fázol drágám?-mentem közelebb. A tereszunkon volt egy fedett rész, egy jakuzzi és egy fával fűthető kandalló.
-Most nem...-nézett el oldalra piros pofival. Eléléptem majd lenézve rá simítottam rá arcára.
-Hihetetlen, nagyon régen pirultál el...-simogattam óvatosan piros pofiját. Elnyílt ajkakkal, csillogó szemekkel nézett fel rám. Levettem a pólóm majd a nadrágom. Az alsót magamon hagyva.

Pici kezeit hasamhoz vezette majd lassan felcsúsztatva simult hozzám teljes testével nyakamba karolva. Fejünk között alig volt valami, orrunk összeért, szánk súrolta egymást már szinte egymás levegőjét szívtük.
-Gyönyörű vagy....-vesztem el lélektükreiben. Erre mégjobban elpirult majd lesütötte ragyogó szemeit.
-Mi van veled...-simítottam derekára.
-Nem tudom...rájöttem mennyire szeretlek. Tisztán emlékszem arra mikor elsőnek találkoztunk...-kezdett bele, lassan lágyán. Óvatosan ajkaira hajoltam. Lassan faltam ajkait, kezemmel lesimítva combjára. Lecsúsztattan róla a köntöst. Bal lábát derekam köré csavartam amit én tartottam. Jobb lábával állt a talajon. Kezeit levezette alsómhoz amit lehúzott, én meg készségesen ki is léptem belőle. Arcára simítva csókoltam meg újra.

Egyszer csak meghallottam egy lágy zenét mire kipattantak szemeim.
Felmutatta a kis távirányítót ami a kis Bluetooth hangszórómé.
-Hihetetlen vagy...-húztam fel ölembe, majd szálltam be a vízbe angyalommal az ölembe. Ott sem álltunk le. Úgy csókoltuk, simogattuk egymást mintha nem lenne holnap.
-Szeretlekh...-suttogtam szájába.
-Szeretlekh...-nyakára tértem át csókjaimmal majd lassan feldugtam első ujjam.
-Hm...-hajotta fejét nyakhajlatomba. Lassan tágítottam ki szerelmem míg nyakát csókólgattam.

-Kész vagyh?-suttogtam ajkaira. Erre bólintott egyet, majd elmerültem Jiminben. A csodás érzésre mindketten hátra döntöttük fejünket. Nyakam átölelve húzott egy csókra, majd kezdett el lassan mozogni.

Végig lassan mozogtunk, egyszer sem váltunk el egymástól.
Egy könnycsepp gurult le arcomon amit követett a többi. Ezt Jimin megérezve, csukott szemmel, mozgást abba nem hagyva csókolta le könnyeim.
-Mih...miérth..sírszh...?-erre kinyitottam szemeim és láttam hogy ő is sír.
-Szeretlek Jimin..-szipogtam. -Istenem de szeretlek!-húztam vissza egy csókra majd így értük el a csúcsot. Remegve, egymást csókolva, ölelve.

•••••

-És akkor végül haza értek a gyerekek?-kérdezte Anya. Éppen a 12. Évfordulónk van Jiminnel és itt van mindenki. Anya, Jimin, a lányok és Yuqi, Namjoon és párja, Suga Tae és akit még ismertek ti is.
-Látom a lényeg maradt.-mosolyodtam el.
-Jimin...a könyved kiattad?-fordult felé Tae.
-Igen kiadtam. A kapcsolatunkról szól, hogy bármi megtörténthet, bármi...-fogta meg a kezem és fordult felém.
-És mi a címe?-érdeklődőtt Ha-Neul.

Erre Jiminre nézve, húztam magamhoz közel , majd megcsókóltam, elválva suttogtuk egymás ajkaira.

-Csak megtörtént...

Vége!💜

Remélem tetszett ez a könyv. Ha igen, várlak a következőben.💜🫰