It just happened! Part 2: The fate

5. Biosz korrep(16+)

-Vi-Viszlát....

.................................○.............................

*jungkook*

Másnap nem történt semmi érdekes dolog. Minden nyomival meg volt az órám, és nem is kell mondanom, hogy kicsit megszivattam őket.

Najó...táncon kicsit kegyelmeztem. Jobb jegyeket adtam, persze csak egy kicsivel. Azért na, vannak határok. Mint mindig most is elkalandoztam Jiminen.
Hogy lehettem olyan hülye, hogy elhívtam magamhoz. Olyan cuki és ártatlan. Nem szeretnék olyat tenni amit megbánnék.

Éppen a kocsimon támaszkodtam, és vártam Jimint. Óra után azt mondta hogy bent hagyott valamit a terembe. Persze é megvárom a kocsinál. Utána mehetünk.

-Na, megvagy?-kérdeztem a felém futó Chimtől.

-i-igen. Mehetünk!-ÚRISTEN DE CUKIN DADOG. Még csak most vettem észre. Kinyitottam neki az ajtót, mert kedves vagyok. Nem nem a segge miatt. Bár így elnézve. Pffúú..az a segg. Istenem. Na, nyugi Jk. Ő csak 16 éves és a diákod.
Beültem a volán mögé, és haza felé vettem az utat. Észre vettem hogy kicsit zavartan ül mellettem.

-Nyugi, nem foglak megenni- Még! Persze ezt csak magamban mondtam. Erre csak egy zavart nézést kaptam válaszul. Na szépen vagyunk itt.

*jimin*

Megérkeztünk Jungkook házához. Hát mit nem mondjak szép kis ház tanár létére.

Kiszállt, és kinyitotta nekem az ajtót. Hmm..kedves. Bementünk a házba. Amikor beléptem a házba megcsapott a tipikus Jungkook illat. Egy pillanatra becsuktam a szemem, és alig láthatóan szipantottam egyett. Hmm.....

-na gyere!-huhh. Remélem nem vette észre. Az ciki lenne. -kérsz valamit inni? Enni esteleg?-

-n-nem köszönöm.-mondtam zavartan. Azért kicsit zavarban van ez ember ha a dögös tanára házában van. Leültünk a kanapéra és elővettem a könyveket

-Na akkor, nézzük. Szóval, ma 3.leckét vettük, a légzést. Ez nem nagy dolog.

-azért nem is egy könnyű lecke!-mondtam egy kicsit felháborordva. Azért na. Attól még hogy ő tanár és érti, nem kell nagyképűnek lenni. Chh..bunkó.

-HALÓ! MÉG MINDIG A TANÁROD VAGYOK! VILÁGOS??-ordította. Uhh baszki....elbasztam...
Lehajtott fejjel elsuttogtam egy sajnálomot, bár olyan halk volt hogy szerintem meg sem hallotta...

-öhm....bocsánat Jimin. Nem szerettem volna kiabálni veled.-a mutató ujjával állam alá nyúlt és felemelte a fejem.-Szóval ugye arra gondoltam hogy korrepetálnálak bioszból.-mondta úgy, hogy suttogta a szavakat. A levegő is megrekedt bennem mikor közelebb hajolt. Kezemet felvezett izmos mellkasára, és úgypróbáltam megállítani. Mégis csak a tanárom. Mikor a kifújt levegő megcsapta ajkaimat, valami elpattant az agyamba és már nem érdekelt hogy a tanárom

Csak érezni akartam ajkait az enyémeken.
Azért az a minimális eszem tiltakozott ellene.
-J-juhnghkookh.....
-Ighenh..?
-E-Ezt n-nem sz..-ajkait hirtelen enyémekre tapasztotta.

*jungkook*

Ajkaimat hirtelen tapasztottam övéire. Lassan mozdítottam ajkaimat. Ő csak a kezdeti sokk után csatlakozott ajkaink játékához. Istenem...ezek az ajkak.....
Kezeit felvezette nyakamba és közelebb húzott magához. Én derekát szorongattam, néha belemarkoltam. Nyelvemmel óvatosan nyaltam végig alsó ajkán, engedélyt kérve a bejutásra szájába. Ezt röktön meg is adta, én meg boldogan vezettem át nyelvem szájüregébe. Fürge nyelvemmel sebesen fedeztem fel az érintetlen területet. Kezeimet levezettem fenekére, és belemarkoltam. Erre belenyögött a csókba, és hirtelen ötlettől vezérelve behúztam az ölembe. Fenekét kezdtem gyúrmázni miközben hajamat markolgatta. Csípőjét hullámos mozdulattal dörzsölte ágyékomhoz, ezzel mindkettőnkből egy nagyobb nyögést kicsalva. Én nyakára tértem át csókjaim. Szívni még nem szívtam ki, ugyanis biztos szűz, és nem így akarom vele az elsőt. Ezért rá szóltam.

-Jhi..ahh...jhiminh...ahhm....ezthh fejezdhhh..ahh..behh..vagy nekedhhh..ahhm..foghh..fájnihh-
mondtam elég nehezen, ugyanis nyakamat kezdte el csókólgatni.

-Ahh..Jhunghkhook..ahmm-erre megfogtam derekát és erősebben, intenzívebben kezdtem el mozgatni magamon.

-AHH..-nyögött egy nagyot, mikor nyakát kezdtem el szívni. Istenem ez a puha bőr. Egyre gyorsabban mozgattam magamon, és ő is egyre gyakrabban, és nagyobbakat nyögött. Persze én is. Egyszer csak azt vettem észre