It just happened! Part 2: The fate

Fogadóóra1.

Szeretlek Jimin.....

••••••

*jungkook*

Másnap reggel az ébresztő fülsiketítő hangjára keltem, már majdnem lebasztam a földre, és ordítottam volna, de észbe kaptam, és felfogta az agyam hogy itt fekszik a mellkasomon egy angyal. Megnéztem az időt, és mivel 6 óra múlt, lassan kimásztam Jiminie alól és lekullogtam a konyhába.

*jimin*

Már nyúltam volna Kookie után, de mikor kinyitottam a szemem csak hűlt helyét találtam. Rögtön pánikolni kezdtem, de meghallottam párom és anyum ahogy röhögnek vmin.
Kikászálódtam az ágyból és reggeli kómás fejjel lementem a két jómadárhoz. Anyával mit sem törődve ültem bele Gguk ölébe, és öleltem magamhoz, míg a fejem nyakhajlatába fúrtam.
-Jó reggelt fiam!
-Szia anya-ásítottam bele a mondandóm felébe.
-Szia Kicsim-csókolt meg Jungkook amit nagy kedvel viszonoztam.
-Szia...-sütöttem le szemeim zavaromban, és inkább visszahajolt ajkaimhoz, zavaromat látva.
-Hmm...-ízlelgette párnácskáimat. Cuppogó hangok keletkeztek, és teljesen elfelejtkeztünk anyáról, bár most pont leszarom. Ha nem akarja látni, hát ne nézze. Ennyi.

● ● ● ●

Reggeli után elindultunk a suliba, bár anya kicsit furcsálta hogy Jungkooknál nincs táska, de kimagyaráztuk azzal hogy a kocsiba van, amivel haza hozott.

*jungkook*

Kicsit baszartam mikor Hyuna kérdezgetni kezdett, de végül megoldottuk.
Az iskolába menet Jiminiet 1 utcával arrébb tettem ki hogy ne legyen feltűnő hogy velem jött. Nem szeretnénk pletykákat.
Én rögtön mentem a tanáriba, Chim meg gondol a terembe biosz puskát csinálni, ugyanis iratok velük.
1 perc múlva becsengetnek, szóval elindultam a termük felé. Sosem szoktam késni, amióta volt az első nap és 10percet késtem.
Kiszedtem az ajtót a helyéről és lebasztam az asztalra a könyvet. Erre mindenki összerezzent, kivéve az angyalkám.

-Na, ma dolgozatot fogunk írni. Papír, toll, oszt' haladjunk!
Lediktáltam a kérdéseket és figyeltem ki puskázik. Persze hogy a Mochim, és látták a többiek hogy észre vettem, ezért szólnom kellett neki, nehogy lebukjunk.
Lassan, hogy ne vegye észre odasétáltam, és megálltam előtte. Persze ezt nem vette észre, mivel nagyban puskázott. A kis dög....
-Khm..Park!-erre ledermedt és lassan nézett fel rám.
-Ö..öhm..tanár úr....én...-fagyott le teljesen. Ó hogyha tudná hogy csak szivatom.
-Maga? Na adja ide. Egyes!-kikaptam a kezéből a dogát és áthúztam az egészet. Erre könnyes szemekkel nézett fel rám, és kirohant a teremből.
Ohh..ezt nem így terveztem.
Még a teremből is lehetett hallani ahogy sír...istenem...
-Mindenki csinálja a dolgozatot. KUSSBAN! ÚGY IS ÉSZRE VESZEM MAJD HA PUSKÁZTOK!-ordítani kell. Na. Külömben nem értik meg.
Gyorsan Jimin után rohantam, de ha nem hallottam volna azt a keserves sírást nem találtam volna meg.
Bementem a fiú Wcbe, de ami ott fogadott, az egy életre megjegyzem. Így.mégegyszer.nem.akarom.látni! Főleg nem miattam.
Életem szerelme a sarokban összekuporogva remegett, és itatta az egereket.
-Életem....-suttogtam megtörten, és lassan közelebb lépkedtem hozzá.
-HAGYJ MÁR BÉKÉN! ELEGEM VAN ABBÓL HOGY MINDIG....MINDIG ÉN VAGYOK AZ AKINEK EGYEST KELL ADNOD. MI BAJOD VAN NEKED?-ordított rám, miközben állt, de még mindig remegett. Most nem érdekelt hogy a tanára vagyok és így beszélt velem. Ezt én basztam el...mert igaza van.
2 lépéssel átszeltem a köztünk lévő teret, és a fülkébe húzva nyomtam neki, a már zárt ajtónak. Hirtelen kaptam ajkai után, mire egy aprót sóhajtott. A kezdeti hevességet felváltotta a romantika, és a lassú nyálcsere.
-Sajnálom...én viccnek szántam. Nem fogom neked beírni, de az osztálytársaid is látták, hogy láttam a puskád. Nem hagyhattam hogy lebukjunk.-csókoltam szájára.
-Bo...bocsánat hogy így beszéltem veled....-hajtotta le a fejét.
-Hmmm...megérdemeltem. Na de menjünk vissza. Gyere.

Vissza tértünk a terembe, de a dogát persze nem kapta vissza, de tudja jól hogy nem írom be.

-Na gyerekek, holnap 5óra, fogadóóra.
Na menet van.