It just happened! Part 2: The fate

Csak Megtörtént: A végzet

[-Park Jimin, örvendek!*recsegett a régi videókamera

-Hé! Javítsd ki!

-Jeon-Park Jimin, örvendek! Ha már a férjem, Jeon Jungkooknak nem jó a másik. A születési nevem gondolom már tudod, de azért gondoljuk végig hogy is jutottunk ide. -néztem körbe a sikátorban.-Vagy fél órája vagyunk itt és..

-Shh..*fogta be a szám Jungkook és fülelt. Nagy szemekkel néztem rá, mikor megfogta a karom és felhúzott, majd elfutott velem.

-Sajnálom, hogy ezt látnod kell, de..*lihegett a futástól* -Menekülnünk kell, nem is tudod miért, de nem is kell még tudnod, majd megérted, de kérlek segíts nekünk. Ha ezt megtaláltad, akkor tudod, hogy ide, hogy jutottunk el. De azt nem, hogy miért. Ez még jó is így.
A szám kód, csak jegyezd meg! 0517. Tudni fogod, miért ez a kód. Csak kérlek, jegyezd meg!

-Jungkook, gyere már! *húztam be egy másik kis gödörbe, mikor fegyverek rohama hallatszott a távolból.
Kook nyakába bújtam, és a gyerekeinkre gondoltam, vajon most is ott vannak, ahol hagytuk őket.

-Ne aggódj, megvédelek. *suttogta a fülembe.-Szóval, 2 hete menekülünk már, egy banda elől, de ezt majd úgy is tudni fogod. Kérlek, gondolkodj, mik történtek eddig, mindent meg fogsz érteni, de most legyen annyi elég, amit mondunk. Ezt a felvételt, egy kórházban találod majd meg. Amint megvan, tedd el, és egyedül nézd meg!

-Minden...minden 3 hete történt...mikor..*szakítottam félbe míg a mellkasába bújtam.]

-Iseul! Gyere már! Elkésünk az iskolából! *ordított fel az emeltre, kezében Haneul táskájával Kook.

-Itt vagyok..itt vagyok. Uuu levél jött! *futott a postaládához. Fanja a leveleknek a lányunk. Mint az apja.

Iseul most 17 éves, hihetetlen, hogy repül az idő. Haneul 15, de már gimnazista. Tánc szakos, mint mi voltunk. Az életünk nyugodt. Nem bízunk a végzetben...