It just happened! Part 2: The fate

2. évad. az utazás.

*2 évvel később*
*Jimin*

-Papucs?
-Pipa
-Rövidnadrág?
-Pipa
-fürdőruha?
-Az nem kell
-JUNGKOOK
-Pipa
-Iratok?
-Pipa
-Iseul cuccai?
-Pipa szerelmem.
-Síkosító?
-Meg van. Az mindig van.
-Óvszer?
-Pi-akadt meg Kook, mondatában.
-Pa?-fejeztem be mondatát kérdezve.
-Nincs itt. Nem találom!-nézett fel rám szerelmem, mire én pánikolva kezdtem el keresni.
-Az nem lehet. Hol van? Tegnap vettünk!-túrtam fel a bőröndöt.
-Megkeressük!

•••••

-Feladom!-dőltem el az ágyon 2 óra keresés után.
-Nem add fel. Itt kell lennie....Iseul szobája?-mászott felém.
-Mi a fasznak lenne Iseul szobájába?-néztem szemeibe.
-Nem tudom. Nézzük azért meg.
-Ahjj..oké.-ültem fel és mentünk lányunk szobája felé.
-Kopp-kopp-nyitott be Kook.
-Apa nézd mit találtam. Lufik!-nyújtotta felénk a lufikat.
-Vettünk mi lufit?-fordult meg értetlenül.
-Nem. Kicsim hol találtad?
-A bőröndbe.
-Basszus...-csapott fejére Gguk
-Kicsim add ide őket.-nyújottam felé kezem.
-Nem!
-Kislányom nem mondom mégegyszer.
-NEM!
-Jeon Iseul tudod milyen apa ha mérges. Nem hozd ki belőle az állatot.-lépett egyet előre.
-Jó!-nyújtotta oda a felfújt kotonokat.
-Köszönöm! Anyáék még pakolnak aztán indulunk.
-Miért nem kapok lufit a szülinapomon?
-Majd majd kapsz kicsim a Maldív-szigeteken.-guggoltam le elé.
-Oké anya. Na én játszok tovább. Kifele!-kezdett el minket kifele tolni.
-Már puszit sem kap anya meg apa?-hajolt le Kook.
-Ahjj..jó-nyomott két puszit arcunkra majd ránk zárta az ajtaját.
-Istenem...milyen lesz ha kamasz?-feküdtem le az ágyba.
-Perverz! Mint az apja!
-Legalább nem engem mondtál.
-Komolyan felfújta az óvszert?-nyögtem fel szenvedve.
-Igen...komolyan.
-Mennyi maradt?
-3...
-Az elég lesz.
-Huh? 2 hétre? Meg vagy veszve?
-Csak elég neked 2 hétre 3 db óvszer.
-Hátha terhes akarsz lenni akkor igen.
-Akkor menj el venni, én addig pakolok.-toltam ki Kookot.
-Okés. 20 perc és itthon vagyok. Szia!-lépett ki az ajtón.

Na akkor most jöjjön az hogy elmesélem mi is történt ebben a 2 évben.
Én most 26 éves vagyok, míg Kook 31. Iseul most lett 3 éves, ezért megyünk a Maldív-szigetekre. Iseul December 12-én született, így a karácsonyt is ott töltjük.
Apáról azóta nem tudok semmit, anya boldog úgy mint Kook anyukája is, az apájáról szintén semmi. Iseul csak 3 éves de mát jár és beszél..sokat..hihetetlen.

-Megjöttem!-hallottam meg a bejárati ajtó csapódását így lefutottam a bejárathoz, de azon nyomban torpantam is meg.
-Ez meg mi?-sokkoltam le a zacskót látva.
-Hát óvszer. Ahogy kérted.
-De ennyi? Kook ez mennyi ez istenit?-kértem számon.
-18-húzta ki magát büszkén.
-18? Kook ez kurva sok.-mentem elé és megsimogattam az arcát. Erre ledobta a zacskót és neki tolt a bejárati ajtónak.
-De nem tudok veled betelni...megőrjítesz angyalom....-csókolt nyakamra.
-Hmm..-markoltam hajába és jobban nyakamba toltam fejét. Már lassna fél éve nem értünk úgy egymáshoz. A munka és a gyerek maitt. Vadul kezdte el tépni ajkaimat mikor kis lábacskák dübögését hallottuk meg.
-Apa!-szalad ide lányunk és taszította el tőlem férjemet.
-Mit csinálsz anyával? Meg akarod enni?-pislogott nagy szemekkel.
-Majd este mikor alszol!-vette fel ölébe. Én a mondata miatt tarkón vágtam.
-Nem mondj ilyet a gyereknek. Inkább haladjunk mert 4 óra múlva megy a gépünk és 2 óra múlva indulunk a reptérre.-kezdtem el felfele menni a lépcsőn.
-Ahh...lányom, anyád egy isten.-suttogta egy nyögés kíséretében Kook Iseul fülébe, majd egy csapást éreztem meg fenekemen.
-Igazad van apa..de ne nézd a fenekét. Nem szabad!-védett meg lányom.
-Nem is néztem!
-Khm...én is itt vagyok.-fordultam meg a lépcső tetején.
-Tudjuk!-szólalt fel és nézett felém két bambi szemmel egyszerre a két Jeon.
-A két Jeon!-mosolyodtam el.
-3 Jeon szerelmem.-jött oda hozzám kezében a pici Jeonnnal majd megcsókolt míg az ölében lévő csöppség arcon puszilt.
Ez az én családom, bár néha úgy érzem kéne még egy gyerek...de érzem hogy Jungkook nem szeretné...

*jungkook*

Lassan hajoltam angyalkám ajkaira lányommal a kezemben mire egy puszit nyomott anyja arcára. Imádom a pici családom de szeretnék még egy gyerkőcőt. Hiányzik a terhes bújós Jimin. Úgy érzem Jimin nem szeretne még egy gyereket, én meg nem szeretném kitenni megint ekkor fájdalomnak szegényt.
-Szaladj a szobádba. Babázz tovább. Apa beszélni szeretne anyával.-tettem le és megvártam hogy becsukja szobája ajtaját.
-Jöjjön egy kicsit ide Mrs.Jeon.-húztam magamhoz derekánál fogva.
-Mit szeretnél?-lehelt csókot ajkaimra.
-Egy komoly témáról szeretnék veled beszélni.
-Kezdheted!-karolta át nyakam.
-Szeretnék még egy gyereket.
-Mé-még egy gye-gyereket?-nézett sokkosan szemeimbe. Tudtam..tudtam hogy nem szeretne...miért is erőltetem.
-Igen...
-Istenem!-sírta el magát és nyakamba borult. Erre csak szorosan megöleltem és csitítgatni kezdtem.
-Shh picim..semmi baj..nyugodj meg..-suttogtam hajába.
-J-Jungkook el sem tudom hinni hogy ezt mondtad...én is szeretnék még egy gyereket.-nézett szemeimbe.
-Tényleg?
-Hát persze.
-Istenem!-vadul kaptam ajkai utána majd felvettem az ölembe. Neki toltam a falnak majd ott folytattam. Fenekét kezdtem el markolászni mire akkorát nyögött hogy szerintem Iseul is hallotta.
Régen voltunk már együtt így mindkettőnk érzékenyebb, de majd az óceánba mikor már alszik a picink....

-Azért ne itt basszatok kérlek.-lépett be a házba Taehyung.
-Tae! Te mit keresel itt?-mászott le Jimin ölemből.
-Látni szerettem volna Iseult.
-ISEUL. NÉZD KIJÖTT HOZZÁD!
-Én nem is hiányoztam!-ölelte meg Jimin volt osztálytársát, mostanra már lányunk nagybátyját.
-De te is.
-Mr.Jeon.-hajolt meg előttem.
-Istenem...Taehyung. Mondtam már hogy nem vagyok a tanárod sem az osztályfőnököd. Tegezz kérlek.-ráztam vele kezet.
-De olyan fura hogy a volt utálatos tanárom a legjobb barátom férje és a lányuk apja.
-Ahjjj....esélytelen.
-TAEHYUNG BÁCSI.-futott ölébe Iseul.
-Szia kis mochi.-puszilt arcára.
-Miért hív mindig mochinak?-súgta oda nekem lányom.
-Mert anyádat régen mindig mochinak hívtam mikor még a diákom volt.-súgtam vissza játékosan.
-Ááá értem. Uhhum...mini mochi akkor.-puszilta meg Tae orrát.
-Suga?-ültünk le a nappaliba.
-Dolgozik! Axel meg bölcsibe.-Axel Taehyung és Suga fia. Örökbe fogadták.
-Értem.-bólogatott Jimin.
-Mikor indultok?
-Olyan 1 óra múlva.-válaszoltam Jimin helyett ugyanis kiment a konyhába.
-Akkor nem is zavarok. Megyek is. Vigyázz magadra mini mochi. Szia Jimin. Mr.Jeon-hajolt meg.
-Istenem...reménytelen.-csaptam homlokon magam.

••••

-Na akkor hajrá. Minden megvan?-néztem hátra a kormány mögül a visszapillantó tükörben.
-Igen apa. De haladjunk már!-hisztizett lányom.
-Oké oké!

-Akkor irány a Maldív-szigetek!-kiáltotta el magát életem szerelme.