A SZERELMÜNK GYÜMÖLCSE

1K 29 2
                                    

-Rendben......

••••••

*2 évvel később*
Október 13.

*jungkook*

2 év...2 év telt el. Jiminnel 2 éve együtt vagyunk. A szerelmemnek sikerült az érettségi, és most tánctanár, úgy mint én. Még mindig biosz-tánctanár vagyok, ugyan ott, és jimin is oda jött. Végül elmondtuk mi volt köztünk. Sokan sejtették, de többen lepődtek meg. Nem gondoltam volna hogy eddig elmegy. Én érzem hogy ő az igazi. Mióta kiderült hogy Jimin teherbe tud esni, teljesen úgy viselkedek vele mintha egy lány lenne, és minden aktusunkhoz óvszert használunk, hogy ne legyen baj.
Most éppen a babám felé tartok, mivel szülinapja alkalmából elviszem egy romantikus randira.

-Szia Drágám!-húztam magamhoz közelebb mikor kinyitotta az ajtót. Még nem lakunk együtt, most szeretném felhozni azt is.  Hevesen faltuk egymást, mikor levegő hiány miatt el kellett válnunk.
-Szia...-lihegte kifulladva a csóktól.
-Kész vagy?
-Igen..mehetünk.

Kinyitottam neki a kocsi ajtót, mire lassan beszállt.
-Gyönyörű vagy Jimin.
-Köszönöm.

-Most egy kicsit másmilyen helyre megyünk...ha nem baj...ez egy...különleges alkalom.

•••••

-Jungkook.....hova megyünk?
Már vagy 2 órája megyünk, de most szólalt meg előszőr.
-Majd....meglátod.

*3 óra múlva*

-ISTENEM. JUNGKOOK!-pattant ki a kocsiból, és a vállai is rázkódni kezdtek. Szóval sír.
-Jiminie....-karoltam át hátulról derekát.
-Busan....haza hoztál....
-Képzeld én is itt születtem.-erre megfordult, és ajkaimra tapadt.
-Tényleg?
-Tényleg Jimin-shi.....

-És ez...gyönyörű....-könnyezett be megint.

-Menjünk

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

-Menjünk.

Egy órán át sétáltunk kézen fogva, mire eljött a pillanat....

-Jimin....-fordítottam magam felé.
-Igen?

Lassan letérdeltem a szerelmem elé, nem érdekelt hogy éppen a tengerparton voltunk.
-Park Jimin....mikor még nem tanítottam az iskolátokba, és még ugye te sem jöttél, az életem nagyon unalmas volt. Többször is gondolkodtam azon, hogy én így, egyedül fogok megöregedni. De mikor az első napon megláttak, amikor elsőnek álltál szóba velem, és olyan édes dadogtál-itt elkuncogtuk magunkat, de Jimin szeme már nem volt száraz. Mondjuk az enyém sem.-már akkor beléd estem. Te vagy az életem értelme minden értelemben ahogy az érteni lehet. Te mentettél meg mindentől és mindenkitől. Amikor elsőnek csókoltalak meg, az első éjszakánk, és amikor megtudtuk hogy lehet gyerekünk, akit te..te hordhatsz ki, azok voltak életem legjobb napjai, órái, percei. Annyit mindene mentünk keresztül, hogy nem sorolnám fel. Voltak mélypontok is, de a szerelemben nincsenek. határok. Szóval...csak annyit kérdeznék, hogy lennél ,,feleségem"? Hozzam jönnél?
-IGEN..HÁT PERSZE!!-sírva borult nyakamba, mire ujjára húztam a nőiesebb gyűrűt.

It just happened!  Part 2: The fate  Where stories live. Discover now