It just happened! Part 2: The fate

11. Igazság! Igazság?

-Tedd meg....-suttogta vággyal teli hanggal ajkaimra.

•••••

Égő arccal hajoltam méz édes ajkaira. Nem lehet leírni ezt az érzés. Ajkait lassan kezdte el mozgatni enyémeken, olyan tökéletes szinkronban voltak, hogy a fellegekbe kerültem. Csókjával el tud kábítani egy szempillantás alatt. Hihetetlen......
Kezeit lassan derekamra csúsztatta, majd közelebb húzott magához.

*jungkook*

Kezeimet lassan derekára csúsztattam majd közelebb húztam magamhoz. Kicsi kacsóit nyakam köre kulcsolta, ezzel a tettével mindig az őrületbe kerget. Ahogy közelebb von magához, és ajkaink szó szerint egymásra vannak nyomva...elképesztő.

Most nem durvult egyikünk sem. Kiélveztük a pillanatot, hogy ketten lehetünk, bár fél órával ezelőtt is ketten voltunk, de ez most más volt. Sebzett, törékeny teste csak jobban vonzott. Ahogy dominálok fölötte, és megvédem mindentől, maga a mennyország.

Lassan váltam el ajkaitól. Talán fél percbe is telt, hogy végleg elszakadjunk egymástól. Egy nyálcsík képződött közöttünk, amit egy apró puszival tűntettem el.

Piros pofiját látva megolvadt a szívem. Teljesen ujjai köré csavart ez a fiú. Pedig tudom hogy nem helyes amit csinálunk.
-Kis Mochim....-csókoltam puha ajkaira-édes Mochim...annyira de annyira szeretlek.-bújtam bele nyakába.
-Khm.....

*jimin*

-Khm....-hallottunk meg egy hangot magunk mellől. Bazdmeg....lebuktunk.
Jungkook gyorsan elállt lábaim közül majd mindketten az ajtó fel fordultunk.
-T-taehyung...mi...izé..-próbáltam magyarázkodni.
-Felesleges a duma Jimin. Láttam! Az egészet.-jelentette ki semleges arccal.
-Na bazd....-bökte ki Jungkook.
-Nyugi Jimin! Nem mondom el senkinek. Ez titok marad!-mosolygott Tae kedvesen. Kifújtam egy nagy adag levegőt a tüdőmből.
-Taehyung! Haza kísérné Jimint kérem?-kérdezte kedvesen. Fura kedvesnek látni másokkal.
-Jajj persze. Gyere Jimin menjünk. Óvatosan-segített leszállni az ágyról.
-Várj Jimin!-szólt utánunk Kookie.
Kíváncsian fordultam hátra mire ő derekamnál fogva húzott ajkaira.
-Na mostmár mehetsz!-suttogta majd megvárta míg elhagyjuk a sulit.

•••••
-köszönöm hogy elkísértél-mondtam zavartan. Mégis csak lebuktunk.
-Semmiség-ölelt meg.
-U-ugye nem mondod el senkinek?-kérdeztem félve.
-Dehogy-kuncogott egy jót- A legjobb barátom vagy! Nem hagylak cserben. De csak óvatosan!
-oké-kuncogtam én is, anyás viselkedésén.
-Na megyek, szia Jimin!
-Szia!-esküszöm jobb barátot nem is kaphatnék.

Gyorsan bementem a házba, reméltem nincs itthon apa mert kapok.
Már mentem volna fel a szobámba, ha nem állított volna meg valaki.
-FIAM! MI A FASZT KERESEL ITT?!-kérdezte, nem is, inkább ordította rám.
-é-én..engem me-megvertek és elrepett a bordám.-hajtottam le a fejem.
-Na végre valaki megmutatta hol a helyed. Takarodj fel.-mutatott a lépcső felé.
-o-oké....-gyorsan felmentem a szobámba, persze kicsit fájt a bordám miatt, de muszáj erősnek tűnnöm, még akkor is ha a lelkem mélyén nem vagyok az.

Anya nem tud róla hogy így viselkedik velem apa. Nem akarok plusz terhet neki. A bátyám Namjoon tud róla. Egyszer vert apa, és pont akkor ért haza.
Akkor a szembe szállt vele, így egy fokkal jobb, de még mindig nem az igazi. Apa általában este nincs itthon. Elméletileg dolgozik. Na mindegy. Gyorsan megtanultam a bioszt is, nem szeretném hogy Jeon Tanár úr megint lebasszon.

Egy ajtó csapódás, és egy ,,megjöttem" ébresztett fel. Huhh..elaludtam volna?

Lassan lementem a lépcsőn, apa elment már hála az égnek. Nem akartam mutatni anyának hogy bajom van.
Szia anya-erőltettem magamra egy mosolyt.
-Szia kicsim!-puszilt fejem búbjára.-Milyen napod volt kincsem?-
Hmmm...mit mondjak?
-jó volt anya...izgalmas-mosolyogtam el Jungkookra gondolva.
-Naaa..ki van a dologban?-kérdezte bezsongva anya. Anys nagyon jól ismer. Anya és a bátyám tudja hogy meleg vagyok, és el is fogadnak, kivéve apa. Ezért utál. Na mind1. Mit mondjak anyának.
-h-hát....egy fiú a suliból...-pirultam el a gondolatra. Gyorsan leültünk a kanapéra, és nézett rám kíváncsian.
-Naa...ki az? Mondjad már fiam! Hogy mindent ki kell húzni belőled-háborodott fel, persze játékosan, egy kis mosoly ott bújkált szája sarkában.

Most mondjam el neki? Mit csináljak?