14.Háromezerszeresen szeretlek

1.1K 39 10
                                    

Menthetetlenül belé szerettem ez tagadni sem tudom.

••••••

*jungkook*

A jelenetünk után Jimin leült a padra, én meg mivel nem volt párom leültem mellé és beírtam a hiányzókat.
-Jimin?
-i-igen?-most miért dadog? Nem csináltam semmit.
-Szeretnék magával beszélni az óra után. Kérem maradjon itt.
-Re-rendben tanár úr. Itt leszek!

Mivel sok idő ment el Kai szivatásával, így hamar kicsöngettek.
Gyorsan felálltam, és elmondtam az információkat a halaknak.
-Na szóval, van 10perc szünetetek, csináljatok bármit, de halkan. Na eriggy!
Kiszaladtak a teremből kivéve Jimint.
-Mit szeretnél?
-Csak szeretnék kérdezni valamit!-vakartam zavartan tarkómat.
-Igen? Öhm...akkor kérdezd.-mosolygott kedvesen.
-Huhhm...szóval..izé..eljönnél velem egy randira ma este?-na végre kinyögtem.
-H-hogy mi?!-döbbent le.-ho-hogy én randira?-mutatott magára.
Csak nem utasíts vissza kérlek. Az a legnagyobb félelmem hogy a szerelmem visszautasít.
-Igen...te..-hajtottam le fejem szomorúan, ugyanis beeltőrődtem hogy ,,nem" lesz a válasz.
-Jungkookiem..-sétált elém és államnál fogva felemelte a fejem-..kis nyuszim...-kuncogott.-..persze hogy elmegyek veled.-mondta lágy hangon.

A válaszától annyira boldog lettem, hogy leszartam hogy hol vagyunk, derekánál fogva húztam közelebb magamhoz, és hajoltam ajkaira. Lágyan becézgettem ajkait, és egyre jobban préselődtem hozzá. Már egy hajszál sem fért volna el közöttünk, mikor pici kezecskéit nyakam köré fonta. Közelebb húzott magához, majd elkezdte simogatni tarkóm. Beletúrt hátul felnyírott hajamba, és jobb lábát felemelte, és lábujjhegyre állt.
(Írói.megj.: tudjátok mint a neveletlen hercegnő 2ben)
Most úgy nézhettünk ki mint valami álom pár, de sajnos mi nem lehetünk olyanok akik az utcán csókolóznak. Még!
Lassan elmélyítettem a csókot nyelvemmel, erre jól esően felszusszantott, és már szó szerint csimpaszkodok rajtam. Lassan, érzelmesen elváltunk egymástól, és a kettőnk között keletkező nyálhidat nyelvemmel eltűntettem.

Mikor szemeibe néztem nem láttam mást, csak a mérhetetlen szerelmet. Csillogtak szemeim, a levegőt gyorsan kapkodtam, és szívem heves dobogásba kezdett.
És ekkor jöttem rá...hogy én bizony beleszerettem Park Jiminbe. Összesen 1 hét alatt. Hihetetlen mikre képes a szerelmem nem-de?
-Kis pókmajmom....annyira gyönyörű vagy. Mint egy angyal!-suttogtam neki miközben arcát simogattam.
Erre csak elpirult, mire elkuncogtam magam.
-Ma este 6kor a házatokhoz megyek kocsival. Csinos legyél, csabíts el-leheltem egy harmat gyenge csókot ajkaira.
-r-rendben. Mi-mindjárt csengő szerintem megyek ho-hogy ne legyen feltűnő...!
-Igaz szerelmem. Na menj, kicsim.-adtam egy utolsó csókot szája szélére.

Gyorsan kiszaladt a teremből, én meg próbáltam rendezni vonásaimar.
Sikerült! Elhívtam randizni!

Míg be nem jöttek gyorsan foglaltam asztalt egy éttermbe, ami kicsit eldugottam, így nyugodtan lehetünk mindketten.

A 2.órán nem történt semmi érdekes. Ők táncoltak én figyeltem. Miután kicsengettek én szaladtam a tanáriba hogy gyorsan hazaérjek a randi előtt.
Összepakoltam a cuccom, ami egy táskából és telefonomból állt, majd sietősen hazafelé vettem az irányt. Mivel plusz egy óránk volt, 4kor szabadultunk el, így sietnem kellett.

*jimin*

Elhívott randizni. Hihetelen. Olyan cuki volt ahogy zavartan állt előttem. Egy zavart nyuszi. Hihi....

Gyorsan  haza mentem, és elkezdtem készülödni. Hogy fogok 2 óra alatt elkészülni. Jesszus.
Sietve elmentem fürdeni, leborotváltam magam mindenhol, és bekentem magam testápolóval, meg különféle kenőcsökkel. A végén már olyan puha voltam mint egy felhő.

It just happened!  Part 2: The fate  Where stories live. Discover now