It just happened! Part 2: The fate

,,Emlékszem rá"

-1 hét múlva meg esküvő...hihetetlen....

••••••

*jungkook*

Még mindig nem fogtam fel, lesz egy kislányom. Az esküvő amúgy Párizsban lesz, mivel Koreában nem fogadják el a meleg házasságot...
Jiminnek már ugye nagy a hasa ugyanis 5 hónapos a baba..istenem..már csak 4 hónap és itt lesz velünk.
Gondolkodás menetemből Jimin édes hangja rázott vissza.;
-Jungkook..hahóó..figyelsz?-lengette meg szemem előtt apró mancsát.
Erre megráztam egy picit a fejem, és ránéztem Chimre.
-Itt vagyok angyalom. Kicsit elkalandoztam.
-Igen azt látom. Na de, azt kérdeztem hogy mi legyen a baba neve?-nézett rám nagy szemekkel és szembe velem beleült az ölembe. Bevallom hogy én már gondolgodtam ezen, tudtam hogy egyszer eljön ez az idő.
-Tudod tücsök, én már 1 éve tudom milyen nevet kéne neki adni. Mivel kislány lesz jobban fog rád hasonlítani, és hogyha rád nézek akkor a harmat jut eszembe. Olyan gyenge, és szép mint te.
-Oké....de mire is akarsz kilyukadni?-oldara döntve fejét, nézett rám értetlenül.
-Arra picim hogy legyen a neve Iseul.-erre szemei tányérnagyságúak lettek, és elkezdett csillogni a szeme.
-És az Iseul...az nem más mint a...harmat...-jött rá picim és meghatódva csókolt meg, amit viszonoztam. Ki vagyok én hogy ne viszonozzam a csókot??
-Jeon Iseul. Ez tökéletes...-folytak la arcán a könnyei amit én örömmel lecsókoltam.
-Jeon Iseul-helyeseltem én is.

Miután kiáztattuk magunkat, kiszálltunk a vízből és befeküdtünk az ágyba.
Kis kifli-nagy kifli pózban simogattam Jimin hasát, vagyis most már Iseult.
-Hmm....-sóhajtott jól esően Chim.
-Jól esik bogaram?-csókoltam nyakába.
-Uhumm...éhes vagyok Kook-és végszóra kordult is egyet a gyomra.
-Mit kívántok hmm?
-Fagyit-mondta aranyosan mosolyogva, miközben felém fordult.
-Fagyit?-kérdeztem döbbenten.
-Picim..tél van. Nem eszel fagyit.-simítottam arcára.
-Ahjj..akkor palacsintát..
-Na az mindjárt más. Gyere!-felvettem az ölembe és levittem a konyhába.

Gyorsan összedobtam a tésztát és sütöttem párat.
-Öhmm..kicsim..nem lesz az sok?-kérdeztem Chimiet ugyanis már a 7. palacsintát eszi.
-Nem..miért?
-Mert ne..-nem tudtam végig mondani ugyanis;
-Mert mi? Nem tetszenék neked kicsit teltebben? Akkor eldobnál a lányoddal együtt?-csapott az asztalra mérgében.
-Kicsi nem így..-
-Tudod mit Jeon Jungkook, elegem van. Hagyj békén! Seggfej!
Felviharzott a szobába és becsapta az ajtót.
-PICSÁBA-ütöttem bele a falba. Gyorsan felszaladtam a Jiminhez és mikor beakartam nyitni nem nyílt. Persze..hát bezárta az ajtót.
-Jimin..-kopogtam be-..szívem kérlek nyitsd ki.
Erre kinyitotta az ajtót, mire én már megörültem hogy megbocsájtott.
-Esküvő lefújva idióta!-dobta nekem a gyűrüt amit épp hogy elkaptam.

-Ji...-és becsapta az ajtót

••••

Hátszerintem nem is kell mondanom hogy reggel úgy néztem ki mint a mosott szar. Kint aludtam a kanapén ami nem a kényelmességéről híres.
Hallottam hogy valaki jön le a lépcsőn így úgy tettem mintha aludnék.
-Jungkook...alszol?-suttogta halkan Jimin, mire direkt nem nyitottam ki a szemem. Érdekelt hogy mi lesz a vége.
-Akkor míg alszol elmondom, úgy sem hallod. Szóval...én sajnálom hogy úgy viselkedtem tegnap. Kicsit igerlékenyebb vagyok ami meglátszik. Sajnálom!-és a végén egy puszit nyomott ajkaimra.
-Semmi baj...én sajnálom-szólaltam meg végül csukott szemmel.
-Mi?!? Te egész végig ébren voltál?-nézett döbbenten mire én csak bólogattam..
-AZ ISTENIT JUNGKOOK! FELEJTSD EL AMIT MONDTAM!-fakadt ki.-idióta...-motyogta majd felviharzott a szobába.
-faszom..JIMIN!-pedig már bocsánatot kértünk de megint elbasztam. Már mentem volna fel ha Jimin nem rohant volna az ajtóhoz. Már nyitotta volna ki de még időben megfogtam a kezét.
-Szhh...az fáj seggfej..-elkezdte rángatni a karját.
-Jimin hallgas végig kérlek!-néztem könyörögve a szemébe.
-Nem. Elmegyek! Csá!-mivel nagyon ledöbbentem ki tudta tépni a karját, és már ment is el. Mire észhez tértem és kirohantam utána nem volt sehol.

*2 óra múlva*

2 órája...2 órája ment el...istenem.
Azóta 50x hívtam de egyiket sem vette fel...itt járkálok már mióta elment az ajtó előtt.
Egyszer csak csörög a telefonom már azt hittem Jimin így meg sem néztem ki az.
-Jimin?
-Jeon Jeongguk-val beszélek?
-I..igen..miért?-istenem...Jimin hol vagy?
-A kórházból hívom..Park Jimin miatt.
-Istenem Jimin...máris indulok. 5perc.-A kurva életbe már.
Gyorsan kocsiba ültem és tényleg ott voltam 5 perc múlva a kórházba.
-Park Jimint keresem-lihegtem a pultos csajnak.
-2.emelet 120-as szoba.
-köszönöm.
Ezzel a lendülettel rohantam a lifthez és vártam hogy végre felérjek.
-Végre már...

Szaladtam a 120-as szobához de pont kilépett egy orvos.
-Jeon Jeongguk?
-Igen....mi van Jiminnel?
-Jiminnek erős pánikrohamma volt. A Beomeosa-nál vették fel a mentők.
Nem tudja esetleg mitől lehetett ez?
-Tegnap este összevesztünk és már reggel is folytatódott és elrohant.
-Rendben. Menjen be nyugodtan. Már jobban van.-mosolygott kedvesen az orvos.
-Köszönöm!

Miután az orvos elment benyitottam Jiminhez.
-Jimin....-suttogtam megtörten ugyanis nem volt szép látvány hogy egy kórházi ágyban fekszik.
-Jungkook.....sajnálom..-hajtotta le fejét és halkan sírni kezdett.
-Jajj Jimin...kicsim..-2 lépéssel szeltem át a kis teret és leültem az ágy melletti székre.
-Ne sírj..-emeltem fel fejét állánál fogva.
-Jungkook..annyira sajnálom. Ne..nem mondtam komolyan. Hozzád akarok menni. Szeretném ha Iseul apja lennél.-zokogott szegény.
-Tücsök, nem haragszom. De te se haragudj. Ha nem verlek át reggel nem lennénk itt. Nem számoltam azzal hogy ilyen ingerlékeny vagy várandósan.
Lassan hajoltam ajkaira, de ezt a csodás pillanatot egy orvos zavarta meg.
-Ohh..elnézést hogy zavarok, de haza mehet Jimin! Vigyázzon magára!-ezzel ki is ment.
-Gyere drágám. Menjünk haza!
-Rendben.
Lassam segítettem neki felállni és elindultunk.

•••••

-Istenem..nagyon rám ijesztettél. Azt hittem elhagysz és elviszed a lányunk.-húztam a hasa miatt óvatosan az ölembe.
-Soha..-suttogta ajkaimra és lecsapott rájuk. Lassan ízlelgettük egymás ajkait, játszadoztunk egymással. Néha egy-egy puszival ajándékoztuk meg egymást majd folytattuk ott ahol befejeztük.
-Hmm....-sóhajtotta Chim, és hajamba túrt.
-Jhiminh..-martam derekára és eltoltam óvatosan.
-Ahjj..Kook
-Szeretlek...de terhes vagy. Most nem szabad!-simítottam pocakjára.
-oké oké értem. Világos! Igaz!
-Ne aggódj Chim, utána addig duglak míg azért könyörögsz hogy álljak le.-kuncogtam egy jót azon hogy fülig pirult.
-Perverz fasz...
-Naaa Jimin..ez nem volt szép-csókoltam meg szerelmem.

-Nagyon szeretlek. Gyönyörű vagy!-simítottam kipirult arcára.
-Te...te is jól nézel k..ki-nézett szemembe.
-Istenem, a lányom anyja egy angyal.

*jimin*

Már így is egy rák vagyok, mit akar még.
-Angyal?-kérdeztem vissza értetlenül
-Igen. Egy földre szállt angyal.

Egyszer azt mondták nekem hogy ha terhes leszek nem úgy fog nézni rám Kook mint eddig. Valamiben igaz, mivel mióta várandós vagyok azóta úgy néz rám mint valami ,,istennőre".

-Jimin?
-Hmm?
-Mi lesz ha nem leszek jó férj és apuka?-nézett rám kétségbeesetten.
Elmosolyodva simítottam arcára.
-Nagyon jó apuka leszel, és kiváló férj. Én tudom. Érzem! De szerintem Jeon Iseul is.
-Annyira szeretlek Park Jimin!
-Szeretlek Jeon Jeongguk!
-Olyan régen neveztél tanár úrnak.
-Tanár úr  nagyon nagy baj van a jegyeimmel? Esetleg megbuktat?-emlékeztek? Ugyan ezt kérdeztem 3 évvel ezelőtt. Azok a napok.
-lehet..lehet ez lesz igen-istenem és emlékszik rá.

-Igen Chim! Emlékszem rá.