It just happened! Part 2: The fate

Jeon Iseul

-Szeretlek....

••••••••

Reggel nagyon boldogan keltem. Itt fekszik mellettem életem szerelme.
Lassan kikeltem Jimin mellől és lementem a konyhába. Csináltam minden féle finomságot hogy tudjon válogatni.

-Hmm..mi ez a jó illat?-ölelt át hirtelen Jimin hátulról.
-Csináltam reggelit bogyó.-fordultam meg ölelésében és megcsókoltam.
-Jó reggelt szívem.
-Jó reggelt apuci. Tudod a lányod nagyon nem bír magával. Arra keltem hogy karatézik-kuncogta el magát mondata végére, de én nem tudtam erre reagálni. Megakadtam azon ahogy hívott. 2 hónapja nem nyúltam hozzá úgy és elég nehéz türtőztetni magam. Tudom hogy neki nem annyira rossz, hiszen mással van elfoglalva.
-Mi..minek szólítottál?
-Apucih..-suttogta egy írtózatosan sexy mosoly kíséretében.
-Ne húzd ki a gyufát baby, nem szabad tudod jól.-markoltam bele fenekébe mire nyögött egyet.
-Akkor ezt ne csináld!-tolt el magától és elment enni.
-Istenem...-suttogtam inkább magamnak és leültem hozzá

-Kaja után nézzük megy a jegyeket Párizsba hogy minden jó-e! Rendben?
-Oké Gguk. Jó ötlet!-mosolygott cukin, és visszatért a szendvicshez.

•••••

-Jézusom..ne..
Éppen a fürdőből jöttem vissza, mikor is Jimin vállai rázkódni kezdtek.
-Mi baj kicsim?-szaladtam oda hozzá felállítottam, és én ültem a helyére, majd az ölembe húztam.
-A..a járat...-szipogta.
-Mi van vele?
-Né..nézd meg...-odafordítottam a fejem a laptophoz és nem hittem el ami ott volt. A járat Párizsba...nem megy...vége..
-Istenem drágám-öleltem szorosan magamhoz és én is elhullajtottam pár könnycsepett.
-K..kook..később nem mehetünk. Én szülni fogok mindjárt 3 hónap múlva...nem fogok tudni utazni repülővel...
-Tudom kicsim..akkor...akkor majd Iseul születése után lesz. Úgy jó?-simítottam ki egy tincset szeméből.
-I..igen..sajnálom..-hajtotta le fejét bánatába.
-Ne sajnáld baba...nem a te hibád-emeltem fel fejét és megcsókoltam.

*3,5 hónap múlva*

Éppen az iskolából megyek visszafele mikor hirtelen csörgött a telefon, és Jimin neve jelent meg.
-Igen kicsim?
-Ahh..Jhungkookh...szülnih fhogok..AHH...a kórházh feléh tarthok..huuhh..ahh..gyhereh...
-Istenem 10 perc és ott vagyok.
-5 PERCRE FARAGD LE....AHH
-Rendben rendben. Indulok.
Miért? Miért most? Akkor amikor pont nem vagyok otthon.
Eszemet vesztve vezettem a kórházba ugyanis ott kell lennem. Időben.
Amilyen gyorsan csak tudtam szálltam ki a kocsiból és rohantam befelé.

-Park Jimin. Itt van már?
-Igen. 145. terem. 10 perc és kezdődik a császára. Siessen.
-Köszönöm.
Rohantam az adott terem felé, és kibasztam az ajtót a helyéről.
-Jimin!-szaladtam oda hozzá és megcsókoltam.
-Jhungkookh...na..nagyon fáj.-istenem.
Fájdalmában hátra hajtotta fejét és összeszorította a markát.
-Dr.Kim. Végre.-jelent meg az ajtóban.
-Indulunk Jimin! Készen van?
-Ig..igenh..
-Az apuka maradjon kint kérem.-fordult vissza a műtő ajtajából.
-Rendben!-leültem a székre és csak vártam. Semmi hang. Istenem..megőrülök.

Már a hajamat téptem mikor egy gyerek sírást hallottam meg. Ez..ez ő?
A gyerek sírásra 45perccel Jimint kitolták a műtőből vissza a szobájába.
Rohantam utánuk viszont megállított Jimin anyja.
-Jungkook! Mi van a fiammal?
-Minden rendben Hyuna. Iseul megszületett. Most tolták vissza a szobába.
-Jézusom..az unokám megszületett.-sírva fakadt mire én csak megöleltem.
-Menj csak be. Nekem van még egy kis dolgom. Nézd meg a lányod Jungkook!
-Oké! Szia!

Lassan benyitottam Jiminhez, de amit ott láttam azt sosem felejtem el.....
Jimin a lányunkkal a kezében feküdt az ágyban.
-Jimin...-suttogtam halkan.
-Jungkook...-nézett fel rám óvatosan és elmosolyodott.
-Gyere...
Lassan odalépkedtem Chimhez és leültem az ágy melletti székre.
-Iseul...ő itt az apukád... Jeon Jungkook , Kook lányod Jeon Iseul.-adta át óvatosan nekem, de én féltem megfogni. Olyan pici...mivan ha leejtem?
-Istenem milyen pici.....a szeme...a szeme a tiéd, meg az orra is. Olyan kis pici pisze orra van mint neked.
-Igen, viszont a szája és a füle tiéd. Ott van az a pici anyajegy az orra alatt mint neked. Látod?
-Igen..hihetetlen -fogtam meg óvatosan és elfektettem a karomon, óvatosan magamhoz öleltem.
-A lányom...a kislányunk...-már alig láttam a könnyeimtől és pár könnycsepp meg is szökött a szememből.

- A lányunk Kook!-átadtam Jiminnek Iseult, és Jimin felé hajoltam.
Lassan, érzelmesen megcsókoltam.
-Hihetelen vagy! Büszke vagyok rád! De ugye tudod hogy úgy fog hívni hogy anya??-kérdeztem miközben megpusziltam a lányom fejét.
-Anya? Minek? Fiú vagyok szerintem.
-De te vagy az anyja. De szülted. Te vagy lány kapcsolatban Jimin, és szeretném ha úgy szokná meg. Kérlek!
-Ahjj..rendben. Igazad van. Te meg akkor apuci leszel?-döntötte oldalra a fejét.
-Igen..de nem csak neki.-suttogtam ajkaira.
-Akkor még kinek.....apuci.
-Már megválszoltad a kérdést-csókoltam meg, persze vigyázva a babára is.