It just happened! Part 2: The fate

3 év után

-Igen Chim! Emlékszem rá.

•••••••

*jungkook*

Hihetetlen volt megint hallani a szájából. Azok a napok mindig megmaradnak. Olyan kis ártatlan és félénk volt, most meg a lányunkkal terhes.

Éppen tévéztünk Jiminnel mikor megszólalt a csengő.
-Gguk te vársz valakit?-nézett rám értetlenül életem szerelme.
-Öhm nem..nem tudom ki lehet. Te maradj itt én megnézem!-óvatosan felálltam hogy ne nyomjam össze, és kitártam az ajtót. De arra nem számítottam hogy pont Ő fog ott állni...
-A..anya..-suttogtam könyess szemekkel....3 éve...3 éve nem láttam. Tokióban volt...elment mikor megtudta meleg vagyok..de akkor is az anyám, szeretem, hiányzott.
-Igen én vagyok! Na, engedj befele.
-Látom még mindig nem barátkoztál meg azzal hogy meleg vagyok. Ugye?-kérdeztem csalódottan mikor már a konyhában voltunk. Gyorsan kinéztem a nappaliba és szerencsére Jimin nagyon bele van merülve a mesébe.
-Hát nem, mivel undorító. Ezért..-vett elő egy lapot-..kerestem neked egy lányt, aki szívesen hozzád menne, és lenne a gyerekeid anyja.
-Mi van? Na nem, biztos hogy nem!
-Már miért is nem?!?!
-Nekem van egy szerelmem aki jelenleg is itt tartózkodik, és 1 hét múlva elveszem.-fakadtam ki. Anya láthatóan meglepődött és kirohant a nappaliba.

-TAKARODJ INNEN! AZ ÉN FIAM NEM FOG EGY MOCSKOS BUZIT ELVENNI!-ordított anya és lehúzta a megszeppent Chimről a takarót, és felrángatta kezénél fogva.
-AUHH...-ordíott a fájdalomtól jimin. Nem is csodálom, hisz terhes. Gyorsan odafutottam és beálltam az angyalkám elé.
-HA MÉG EGYSZER HOZZÁ MERSZ ÉRNI A SZERELMEMHEZ KINYÍRLAK. NEM ÉRDEKEL MÁR HOGY AZ ANYÁM VAGY! A LÁNYOM ,,ANYJÁT" NEM BÁNTOD. SE LELEKILEG, SE FIZIKAILAG! VILÁGOS VOLTAM?- ordítottam anyára aki csak mérges fejjel nézett ránk. Robanni fog....
Jimint a hátam mögé tolva léptem egyet előre.
-Mi az hogy a lányod anyja?!!? Fiú, nem lehet terhes!-röhögött önelégülten.
-Picim..gyere...-lassan megfordultam és elém húztam őt, így látszott már nagy hasa.
-Mi a fasz!?!? Ezt hogy!?!?-sokkolt le anya.
-Tudod, Jimin teherbe tud esni. 5 hónapos....-simítottam lassan hasára.

-Istenem...én..én sajnálom...nem akartalak bántani..istenem- sírta el magát anya.
-Ugyan hölgyem..semmi baj..azt sztem-a végét persze már suttogta.
-Én..én elfogadom a fiam, csak féltem hogy nem lesz vérszerinti unokám, de most hogy látom, hogy ilyen kedves, és mellesleg gyönyörű párja van, rendben. Legyen.-mosolygott kedves és óvatosan megölelte a megszeppent Jimint.

-És akkor lány?-kérdezte már a kanapén ülve anya, miközben én Jiminnel az ölembe dölöngéltem.
-Igen. Kislány.
-Hogy hívják?-kérdezte ezt most Jimintől.
-Jeon Iseul hölgyem.
-Jajj tegezz nyugodtan. Soyeon vagyok, és akkor Jeon Iseul. Gyönyörű név.-könnyesedett be a szeme.

•••••

-Fura egy anyád van az már biztos.-mondta Jimin mikor már a kádban ültünk.
-Apa elhagyta, egyedül nevelt fel. Nem azért nem fogadta el hogy meleg vagyok mert homofób lenne, hanem mert félt hogy nekem sem lesz családom.-csókoltam nyakába, és a válláig elmentem.
-Hmm....-hajtotta hátra fejét..-ne izgass fel Jungkookie...- mondta kéjes hangon.
-Annyira puha...hihetetlen...kicsi Mochim-csókoltam meg míg megfordult az ölemben.
-Hmm...-ízlelgettük egymást, óvatosan , szerelmesen..imádom...
-Finom...szeretlek Kicsim.
-Én is szeretlek Jk! Köszönöm hogy megvédtél.- bújt bele a nyakamba.
-Bármikor. Megvédem azokat akik az enyémek.-hajtottam fejem fejére.

•••••

-Jó éjt Tücsök!
-Jó éjt Kookie-csókolt meg és hátával jobban mellkasomba bújt.

-Szeretlek......