Hernández

37.rész

A meglepettségtől alig tudott megszólalni jó néhány percig némán állt majd egyszer csak Sebastianhoz szaladt és átölelte , sok kérdés kavargott benne ,hogy miként szabadult ki de mindezekről megfelejtkezett amint magához szorította férjét.Együtt voltak ,mint egy család amire oly régen vártak sok szenvedés most meghozta gyümölcsét egy igazi boldog család lehetnek . Minden viszály , fájdalom eltűnt abban a pillanatban amikor Viktória át ölelhette gyermekeit mint , az anyjuk és nem a mostohájuk. A születésnap igazán boldogan telt ugyanis közösen ünnepelték a legkisebb Hernández születésnapját , meg néhány órája Viktória azon elmélkedett milyen is volt idősebb gyerekei első születésnapja . Most , hogy mind együtt voltak elkezdődhetett a születésnapi party mind jólérezték magukat legnagyobb ajándék mindenki számára főleg a gyerekeknek az ,hogy anyjuk velük van. Nevetéstől volt hangos a Hernández család otthona mindenki jól érezte magát kitűnő bulit szervezett Viktória egy felejthetetlen napot hozott össze mindenki számára.

-Bernarda lakása -

Fransisca és Julia látogatták meg jó ideje már annak , hogy nem ültek össze beszélgetni Bernarda amióta elköltözött a házból nem tartotta senkivel a kapcsolatot.

-Vajon mi folyik a házban ? - kérdezte Bernarda, nem bánt meg semmit amit eddig tett eletében hiszen mindent , azért tett ,hogy jobb élete lehessen.

-Úgy tudom ma ünneplik Cora első születésnapját - válaszolta Fransisca , nem nézte jó szemmel ,hogy őt és férjét nem hívták meg.

-Ünnepelnek. Micsoda érzéketlen egy nő ,férje börtönben ő meg ünnepelget - mondta Bernarda aki egy pillanatot sem hagyott ,hogy becsmérelje Viktóriát.

-A minap amikor beszéltem Heribertóval azt mondta Sebastian ügye jól halad nemsokára elkezdődik egy újabb tárgyalás - mondta Bernarda , Fransisca furcsállta , hogy férje neki nem mondott semmit . Azon gondolkodott ,hogy honnan tudja Bernarda mindezeket ha hetek óta nem találkozott egyikükel sem.

Még jó néhány órán át beszélgettek az elmúlt napok történéseiről....

-Órákkal később-

Lassan a születésnapi zsúr véget ért mindenki hazament , Viktória egyedül üldögélt terasz lépcsőjén ahol buli utáni felfordulást szemlélte. Csillagos nyári este volt csak úgy ragyogott az ég a ház teraszáról jól lehetett látni az eget sokáig ücsörögött Viktória egymagában a kertben majd, nem sokkal később Sebastian is csatlakozott hozzá.

- Ezek az esték a legszebbek,mert veled lehetek annak a nőnek a társaságában aki szerelmét , életét feláldozta értem – közelebb húzódott hozzá Sebastian majd megcsókolta. Csók melyet egymás között váltottak tele volt szenvedéllyel , szerelmemmel mint , a legelején.

Nem voltak egyedül gyermekeik az emeletről figyelték őket ahogy egymást átölelve csókolóztak az esti holdfényben. Boldogok voltak hiszen újra együtt vannak néhány héttel ezelőtt még lehetetlen tartották.

- Ahogy Isten is akarja mi együtt vagyunk bármi is történt ,mert mi életünk egymás mellett szól – válaszolta Viktória, majd férje vállára hajtotta fejét.

-Te nekem vagy teremtve ahogy én is neked nekünk csak akkor szabad elválnunk ha isten is úgy akarja - mondta Sebastian , Viktóriára teritette kabátját.

-Így legyen a mi szerelmünk most már örökké fog tartani - válaszolta Viktória ,majd férjére vetett egy pillantást majd újra vállára hajtotta fejét.

- Késő van menjetek aludni - gyerekek az emeletről le kiabáltak szüleiknek akik felnéztek az emeleti ablak felé ahol látták szerelmük gyümölcseit ahogy kacagva becsukják ablakot és elmennek lefeküdni.