Hernández

34.rész

Egy pillanat alatt összedőlt egy világ számukra egy nagy titokra derült fény sok évnyi hazugságnak vége lett . Lizbeth nem akart hinni az olvasottakból ,hogy az a személy akit imád és szeret hazudott nekik Robert számára is nehéz volt elhinni.

- Ez nem lehet igaz – hangzott el Lizbeth szájából annyira meg volt döbbenve rgy világ omlott össze benne .

- Csak valami igazság kell legyen benne – mondta kétségbeesve Robert , eközben megjött Erika is a kulcsokkal.

- Néném lenne egy fontos kérdésünk - nagyon furcsák voltak Erika nem sejtett semmit,hogy mi történt amíg ő távol volt

- Amit csak akartok – mondta Erika , Robert feléje nyújtotta a leveleket.

Kezébe vette a levelet rögtön felismerte Viktória kézírását ahogy olvasta a levelet tisztában volt azzal , hogy mindent tudnak a gyerekek . Nagyon meg volt rémülve tudta a sok éve őrzött titok kiderült és már nem lehet megállítani a közelgő vihart.

- Tudjátok én nem mondhatok semmit , mert nem én vagyok a megfelelő személy aki erre tud válaszolni - mondta idegesen Erika majd visszaadta a leveleket és elment Corával együtt.

- Én már nem érték semmit minden oly zavaros – mondta Lizbeth közben a leveleket szorongatta kezében.

- Tudod ki tud választ adni nekünk – mondta Robert.

- Tudom mikor hazajön beszélünk vele - egy valaki adhat nekik választ mostohájuk .

Nemsokára haza jött Viktória már vártak rá a gyerekek Erika akarta figyelmeztetni akarta de sajnos nem ért le időben , hogy szóljon neki . Robert é Lizbeth a lépcsőn üldögélve várták Viktóriát .

- Viktória, beszélhetünk – mondta Robert, nagyon ideges volt.

- Persze , gyertek menjünk be a dolgozószobába. – mind bemenetek a szobába Viktória látta valami nincs rendbe a gyerekekkel.

- Mit szeretnétek?- kérdezte semmit sem sejtve.Robert a leveleket Viktória elé rakta majd megkérte, hogy olvassa el. Nem lepődött meg hiszen ő írta a leveleket és ismerte a tartalmát mindegyik levélnek.

- Látom nem lepődtél meg a levelek láttán - mondta Lizbeth aki nagyon mérges volt . Viktória leült hiszen nehéz volt számára ez a pillanat.

- Nem igazán, mert én írtam ezeket a leveleket évekkel ezelőtt - majd kiugrott a szíve a helyéről nagyon félt , hogy hogyan fognak reagálni gyerekei az igazságra.

- Mit szeretnétek tudni ?-kérdezte.

- Mindent - válaszolta Robert , eljött az a pillanat amire oly rég készültek.

-Rendben akkor kezdjük - úgy érezte, hogy mintha saját kivégzésére menne nagyon félt gyerekei reakciójától.

- Tudjátok, hogy börtönben voltam - nehéz volt elmesélni élete legfájóbb éveit .

- Igen tudjuk – mondták a gyerekek. Elkezdte mondani , hogy mi is történt ezelőtt 20 évvel .

- Elindultunk nyaralni a barátainkkal az utolsó állomásunk Párizs volt ott mind megszálltunk a hotelben és megbeszéltük, hogy együtt vacsorázunk. – mesélte Viktória.

- Igen és mi történt ezután - kérdezte Robert .

- Azt ti már tudjátok ugyanis ismeritek életem ezt a részét - mondta Viktória, nagyon megviselte , hogy újra kell élnie azt a fájdalmas napot .

- Igen de mi igaz a levelekből - kérdezte kíváncsian Robert , alig tudott helyt ülni annyira ideges volt..

- Te vagy az anyánk akit mi úgy tudjuk ,hogy hallott - kérdezte Lizbeth , ahogy kimondta Viktória arca megváltozott .