ölelésben alélt pillák
ajkaidon apró trillák
Jungkook egy verseskötetet tartott a kezében, miközben Taehyung ölére hajtotta a fejét. Beköszöntött a december, s már javában telepedett rá a hideg Szöul városára, ez mégsem akadályozta meg a két fiút, hogy Jungkookék házának teraszán üldögeljenek.
Puha pokrócokkal bélelték a hintaágyat, melyen helyet foglaltak, s bár Kook jól tudta, még így is fáznia kellene, semmi ilyesmit nem érzett: Taehyung testének hőjétől teljesen felmelegedett a szíve, s ez a melegség aztán átterjedt egész valójára. Édes ujjak cirógatták a haját, s arcának már csupán halovány sebhelyeit, neki pedig folyton-folyvást az a gondolat ötlött fel szerelemtől ködös agyában, hogy ennél tökéletesebb pillanatot el sem tudna képzelni. Az elmúlt hetekben a fellegekben járt, s nem hitte, hogy van nála szerencsésebb egyén a földön: Taehyung elhalmozta őt a csókjaival, érintéseivel, mosolyaival – Jungkook, mikor először meglátta a gyönyörű fiút, elképzelni sem merte, hogy ez valóban megtörténhetne, akármennyire is vágyott rá. S most mégis; ott voltak ketten, Jungkook pedig alélt pillákkak pillantott fel erre a csodálatos fiúra, kinek kecses combjain nyugtathatta a fejét. A világ megszűnt létezni körülötte: Már nem is érdekelték a tetvek; Dohyun; de még a maró honvágy sem – Taehyung lénye kitöltött benne minden apró lyukat, hiányosságot, kellemetlenséget. Angyalok repkedtek a szemei előtt minden egyes nap.
Most, ahogy éppen egy ilyen csapat képzeletbeli angyalka húzott el íriszei előtt, belepillantott a verseskötetébe. Elmosolyodott, aztán be is csukta a könyvet, s fejből kezdte szavalni a művet, melyet éppen csak megpillantott az imént.
– „Különös táj a lelked: nagy csapat álarcos vendég jár táncolva benne...” – Társa lágy, kissé talán álmos szemei mosolyogva figyelték őt, ahogy susogta a szavakat: – „Lantot vernek, de köntösük alatt a bolond szív mintha szomorú lenne (...)”
– Nagyon szép – bólintott Taehyung, egy pillantara sem hagyva abba szerelme bőrének édes simogatását.
– Te vagy a szép – felelte Jungkook, majd arcát elfordítva játékosan felhúzta a másik fiú szürke pulcsiját, s egy lágy puszit hintett fedetlen hasára. Rettenetesen szerette társának minden egyes testrészét, ám az édes, puha pocakját különös figyelemmel illette. (Taehyung egyszer megkérdezte tőle, nem-e zavarja, hogy – Kookéval ellentétben – az ő teste nem túl izmos, sőt, néhol még ki is van párnázva? Jungkook ekkor elnevette magát, s azóta is, ha csak lehetősége adódik rá, selymes csókokkal bókol szerelme „tökéletlen” testrészeinek, hiszen odavan mindenért; mindenért).
– Ajj, inkább mondd meg, mi a vers címe? – kacagott most Taehyung, lágyan próbálva eltolni magától Jungkookot, hiszen bizonyára nagyon csikizte a fiú cselekedete.
Kook fejét csóválva hagyta magát, s ismét nyugodtan feküdt el szerelme ölében, a terasz fa-szerkezetű plafonját kémlelve. Arra gondolt, Taehyung igazán tudhatná vers címét, vagy legalább a költő nevét, bár fogalma sem volt, hogy itt, Dél-Koreában mi van benne a tanagyagban a nyugati kultúrából. Semmi gond; egy pillanat alatt elhessegette kellemetlen gondolatait, s úgy döntött, szemet huny Taehyung műveletlensége felett. Kedvesen válaszolt:
– Verlaine, Holdfény – felelte, majd elgondolkodva hozzátette: – Ő egy nagyon híres francia költő, aki...
– Tudom – vágott a szavába a másik fiú, mire Kook meglepetten pillantott rá.
– Igen?
– Igen. Kissé bántó, hogy folyton azt feltételezed rólam, hogy ennyire buta vagyok – nyögött fel Taehyung, s akármennyire is próbálta elnyomni, nyugtalanság csendült a hangjában.
– Folyton? – vonta fel a szemöldökét Kook. – Mikor feltételeztem én rólad ilyesmit?
Taehyung abbahagyta a másik hajának cirógatását.– Például tegnapelőtt is, emlékszel? Együtt tanultunk a könyvtárban, és én nem értettem a matek házit. Te meg erre azt mondtad, most tanulod ezt a részt először, mégis érted.
Jungkook pislogott néhányat, mire felfogta a társa szavait. Mi van? Komolyan ezen sértődött meg? Sok hasonló összeszólalkozásuk volt már: Kook úgy vette észre, Taehyung igazán sértődékeny típus. Nem baj, azért így is szerette. Megpróbálta nem felhúzni magát az ilyen csekélységeken.
– Azt nem úgy értettem – sóhajtotta, mintha csak rettenetesen lefárasztaná ez az egész beszélgetés.
Taehyung is sóhajtott. – Rendben, mindegy. Ne veszekedjünk ilyeneken. Bocsánat – susogta, hideg ujjaival édesen megragadva Jungkook egyik kézfejét, hogy aztán ajkaihoz emelve lágy puszit hinthessen a bőrére.
Jungkook hagyta magát, s azonnal tova is szállt a pillanatnyi feszültség – mosolyogva cirógatta meg Taehyung orcáját, ki azonnal belesimult az érintésbe.
– Verlaine – kezdte Kook ismét, halkan – abban a két évben írta a legszebb verseit, amikor Rimbaud-val utazgatott Európában. Rimbaud akkor még fiatal fiú volt, és menthetetlenül egymásba szerettek. Ezt is tudtad? – pillantott társára kíváncsian.
Taehyung meglepetten rázta meg gyönyörű buksiját. Fekete fürtjei tökéletes kontrasztot adtak sápadt arcának. – Akkor ők...melegek voltak? – kérdezte, miközben sötét szemei elbűvölően kerekedtek el.
Jungkook felnevetett. – Igen. Mi az, meghökkentél, hogy régen is voltak férfiak, akik a faszt szeretik?
– Jaj, de hülye vagy! – vinnyogott fel ekkor a másik fiú, tettetett, játékos felháborodással, majd csupán fejét rázva kacagta el magát ő is. – Na de, mi lett velük? Miért csak két évig voltak együtt? – komolyodott el hirtelen.
Jungkook megvonta a vállát. – Rimbaud az őrületbe kergette Verlaine-t, aki erre kilyukasztotta a tenyerét egy pisztollyal.
Taehyung összevonta a szemöldökeit. – Nem tetszik ez a történet.
A másik fiú elkuncogta magát. – Aranyos vagy, amikor ilyen arcot vágsz – jegyezte meg, majd ülő helyzetbe kényszerítve magát, vigyorogva hajolt rettenetesen közel szerelme ajkaihoz. Nem mozdult, hiszen azt szerette volna, ha Taehyung kezdeményez; érezni akarta, hogy a másik is épp úgy vágyik rá, ahogy ő Taehyungra. Na meg, imádta húzni az agyát: Jungkook mindig is tudta magáról, hogy van egy „köcsög” oldala, aki iszonyúan kedveli a szivatásokat, ugratásokat, ám ezt az (igazán megosztó) énjét csupán azok előtt mutatta, akik nagyon közel álltak hozzá – Taehyungot pedig igen hamar ezek közé az emberek közé kezdte sorolni.
Taehyung szórakozottan forgatta meg a szemeit, mivel Jungkook jó párszor eljátszotta már vele ezt a jelenetet: Tettetett vonakodással hajolt ő is közelebb, majd vigyorogva, egy igazán lassú, ám tündéri mozdulattal megnyalta a másik fiú ajkait. Kook türelmetlenül szusszant fel, ám ellenállt a kísértésnek, s nem cselekedett. Egy ideig csupán vadul szemeztek egymással, ám – mint ahogy azt Jungkook előre sejtette – Taehyung volt az, aki hamarabb beadta a derekát.
– Menj a francba – susugta, majd elragadóan angyali, mégis bűnös, szenvedélyes csókba hívta társa ajkait.
Jungkook elégedetten vigyorgott magában, s határozottan ragadta meg szerelme derekát. Taehyung mint mindig, ekkor kissé elpirult, ám azért csak esetlenül bújt még közelebb társához, s egy ponton még egyik lábát is átvetette a másik ölén, ezzel térdelő helyzetbe kényszerítve magát Jungkook előtt, aki úgy térképezte fel Taehyung hátának mezítlen bőrét a pulcsija alatt, mintha csak semmi másra nem vágyna az egész világon – valójában, ez így is volt. Hevesen falták egymás ajkait, Taehyung ágyéka pedig egészen hozzásimult Jungkook hasához; Kook úgy hitte, ha hamarosan nem állítja le magát, le fog szakadni az egész hintaágy alattuk: Egyszerűen nem tudott betelni Taehyung kecses, törékeny gerincével, forró bőrével, puha, gömbölyű fenekével, finom ajkaival... Szerencsére, Taehyung volt az, aki időben kapcsolt, s kissé elhúzódott tőle. Pihegve, ködös tekintettel ölelte át Kookot, ki bár csalódottan, de azért csak megértve a jelzést, kihúzta ujjait a fiú ruhája alól, s helyette inkább gyengéden szorította magához barackvirág illatú testét.
– Nem megyünk be? Kezdek fázni – motyogta Taehyung egy idő után, álmosan nyugtatva fejét szerelmének vállán.
– De. Csinálunk vegán forrócsokit, okés? – kérdezte, miközben lágyan belecsókolt Taehyung vállába. A fiú úgy bújt hozzá, akár egy édes kiscica, s ő ezt rettenetesen élvezte. – Vettem kókusztejet.
Taehyung lágyan elkuncogta magát. – Van oreód is?
– Van – vágta rá, majd kissé vonakodva hozzátette: – Bár, még mindig nem értem, hogy lehet az a cucc vegán.
– Hát, úgy tűnik, vannak dolgok, amiket még te sem érthetsz – susugta Taehyung szemtelenül, mire Jungkook játékosan felhorkant. Gondolt egyet, majd összeszedve az erejét, Taehyung rajta csimpaszkodó testét továbbra is stabilan tartva, álló helyzetbe kényszerítette magát.
Taehyung feksikoltott, amint érezte, hogy Jungkook megemeli őt, s hosszú lábait rémülten kulcsolta a másik dereka köré.
– Jézusom, azonnal tegyél le! – vinnyogta, Jungkook meg csupán nevetve futott be vele a házba.
– Így jár, aki szemtelen – hallatta vigyorogva.
_____________________________
na, még egy ilyen kis cuku-soft rész, élvezzétek ki, mert nem fog sokáig tartani 😈😂
ah amúgy tegnap akartam posztolni, de valamiért nem működött a wp 😭 nem baj, így legalább holnap is lesz rész yee
ajj és sajnálom, hogy néha elfelejtek válaszolni a kommentekre, ne haragudjatok 😭💔. de nagyon nagyon jól esik minden kis kedves szavatok, és rettenetesen hálás és boldog vagyok, amiért tetszik nektek a történet! 💕💕💕
legyen szép napotok, holnap jelentkezek!!! ✨♥️