melyben reader chan ovis. ^^
Amúgy mi a faszt tettem, hogy több, mint tíz ember ki követett? XDDD de most komolyan, annyira nem értem ezt a dolgot.. pár hónapja is ez volt.. o.o most én nem fogom emiatt felvágni az ereimet, de tény, hogy nem esik jól, főleg úgy, hogy igyekszem vagy próbálok adni valamit, hiszen ha azt vesszük, nem teljes egészében magam miatt csinálom ezt az egészet..
.. most én nem akarok senkit emiatt hibáztatni, vagy ilyesmi, mindenkinek a szíve joga döntése, de azt is utálom, amikor valaki rá mondja, hogy mit zavar téged ez?
mondjuk azért, mert sokszor én írok egy részt minden elfoglaltságom után, este neki állok és úgy hajnali egyig, kettőig pötyögök, amikor már kiesik a szemem! viszont, leginkább az hajt előre, hogy bearanyozzam a napotokat, mert ez tényleg fontos nekem. aki nem ír, el sem tudja képzelni, mennyire nehéz ez a dolog és mennyi idő. általában nekem egy óra, de ha ülni kell felette akkor több.. so.. yup.
kicsit rosszul esik, de ez nem a ti hibátok, hiszen támogattok és szerettek, amit köszönök.
ja és azt is, hogy emlékeztetek a szülinapomra. ^^
┍━━━━ ⋆⋅☆⋅⋆ ━━━━┑
KiriBaku, IwaOi, Ereri, KageHina, MidoTaka
┕━━━━ ⋆⋅☆⋅⋆ ━━━━┙
IwaOi
Oikawa és te otthon maradtatok, míg a másik apukád dolgozni ment.. Oikawa viszont ezen a napon kezébe vette a sorsodat.
"Gyere, hercegnő!" biccentett kifelé a kertbe, ahol már fel is állított egy röplabdahálót.
Eszedbe jutott, mit mondott Iwaizumi. 'Soha ne hagyd, hogy a másik apu röplabdázásra bírjon.'
"Röplabdázni fogunk?" kérdezted, mikor kirohantál hozzá a kertbe.
"Még szép, hercegnő! Le fogjuk együtt alázni Wakatoshi lányát! Veled egy idős, sosem lehet időben elkezdeni!" simította meg a buksidat, mialatt elszántan mosolygott.
"Ettől boldog leszel majd?"
"A legboldogabb!"
"Boldogabb, mintha ufókkal találkoznál?"
"PONTOSAN!"
"Rendben!"
Tetted amire apukád kért, viszont a végére nagyon fáradt kezdtél lenni, de nem hagyta, hogy befejezzétek, nem is ettél, estére pedig megérkezett Iwaizumi, akihez sírva rohantál oda.
"APUUUU, NEM HAGYOTT BÉKÉN EGÉSZ NAP!" mutogattál Oikawára, Iwaizumi pedig felemelt és zavarodott arckifejezéssel pillantott rád.
"Hogy érted ezt?"
"ÉHES VAGYOK ÉS FÁRADT!"
"Oikawa, mit csináltál?"
"Csak tanítottam röpi-"
"EGÉSZEN MOSTANÁIG? ÚRISTEN, TE NORMÁLIS VAGY?"
"Most miért? Nem lett semmi baja!"
"Oikawa..." mondta ki nevét Iwaizumi ingerülten.
"Iwa chan, nyugodj meg.."
"Kint alszol a kutyával és a röpi hálóddal együtt!" vágta rá Iwaizumi indulatosan, és kizárta a házból Oikawát.
"IWA CHAAAAAN, NE MÁR! HERCEGNŐŐ, SAJNÁÁÁLOM, ENGEDJETEK BE!"
KiriBaku
Reggel kicsoszogtál a konyhába, és megláttad apukádat.
"Hol van a másik apu?" néztél Bakugoura.
"Elment dolgozni."
"És mi a reggeli?" néztél rá csillogó szemekkel.
"AMIT AKARSZ, KÖLYÖK! ÚGY NÉZEK KI, MINT AKI OLYAN JÓL FŐZ?" mordult fel szokásosan, mire lebiggyesztetted ajkaidat. "Ahh, sajnálom.. mit szeretnél enni, hm?"
"Palacsintááááát!" kiáltottál fel izgatottan.
"Na a kurv-" káromkodott volna egyet jóízűen, de aztán észbe kapott. "Vagyis basszus.. mi lenne, ha tojást ennél?"
"NEM SZERETEM A TOJÁST!"
"Akkor lekváros kenyeret?"
"PALACSINTÁT AKAROK!" kiáltottad a képébe.
"Honnan az istenből örökölted ezt a hangszínt? Jó, jó.. megcsinálom.."
Mialatt ő a konyhában szerencsétlenkedett, te leültél a tévé elé mesét nézni. Aztán egyszer csak annyit láttál, hogy tör és zúz.
"NEM FOGOK EZZEL A SZARRAL VESZŐDNI, BASSZAMEG!" kiáltott fel indulatosan, de te nem láttad még őt ilyen idegesnek, így elsírtad magad.
Kacchan oda rohant hozzád és próbált megnyugtatni, de te nem hagytad neki magad.
"Sajnálom, sajnálom, oké? Hercegnő, kérhetsz bármit, csak ne sírj, jó? Apa sajnálja!"
"Bármit?" kérdezted hüppögésed közepette.
"Igen.."
Később Kirishima arra tért haza, hogy Kacchant sminkeled. Vörös rúzs az ajkain, rózsaszín szemhéjfesték rajta.. és persze felgumizva a haja, szép rózsaszín csattokkal benne. Kirishima próbálta visszafojtani a nevetést.
"Mi történt itt?"
"Apu megengedte, hogy kifessem!" közölted boldogan.
"Ohh, akkor gondolom apu nem bánja, ha csinálok rólatok egy képet. Mondjátok csíííz!"
"Kirishima, meg fogsz halni" sziszegte dühösen Kacchan, de nem mintha el tudta volna rontani a pillanatotokat.
MidoTaka
Apukáiddal vacsoráztál, de azon gondolkodtál, amit legutoljára mondott neked Takao, így aztán szóvá tetted.
"A horoszkópban hinni tényleg butaság?" tetted fel a kérdést, mire Midorima Takaóra bámult.
"Honnan vetted ezt az információt, nanodayo?" kérdezett rá Midorima, s próbálta nyugodtan fogyasztani vacsoráját, míg Takao mutogatott neked, ezzel jelezve, hogy ne köpd be őt, de persze csak addig, amíg nem figyelt oda a másik apukád.
"A.. másik.. apu mondta!" vallottál színt.
"HOGY MONDHATSZ ILYET A LÁNYUNKNAK, BAKAO?"
"Nem én voltam, hanem a macskánk.."
"NINCS IS MACSKÁNK, ALLERGIÁS RÁ (T/N), NANODAYO!"
"Mhm, tényleg nincs?"
"HA LENNE IS, HOGYAN TUDNA BESZÉLNI, NANODAYO?"
"De.. tényleg biztos vagy benne, hogy nincs?"
"TAKAO!"
EreRi
"(T/N), hercegnő, muszáj be venni az antibiotikumot, hogy meggyógyulj" mondta Levi.
"Bizony, csak úgy tudsz megint oviba menni és játszani a barátaiddal!" folytatta a győzködést, Eren.
"NYEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEM! EZ AZÉRT VAN, MERT NEM ADTATOK NEKEM ELÉG GYÓGYPUSZIT!" kiáltottál fel hisztisen, mire Eren elnevette magát, míg Levi csillogó szemekkel nézett rád.
"Hogy lehet ilyen aranyos," motyogta orra alatt halkan, majd adott arcodra egy puszit. "Néha a gyógypuszi mellé ilyen csúnya gyógyszerek is kellenek.."
"Tudod mit? Hagyjuk. Pihenj csak, nem kellenek a gyógyszerek!" jelentette ki Eren, Levi pedig felsóhajtott.
Tudta, hogy a legrosszabb következik. Eren zseniális ötlete. Amikor kijöttek a szobádból, már neki is kezdett.
"Rejtsük el a nudliba a gyógyszert!" vetette fel Eren.
"Honnan veszed, hogy nem fogja észre venni?"
"Tutira nem fogja!"
"Hát.. jó.." egyezett bele Levi.
Később amikor oda adták neked az ebéded, egyből rá jöttél, hogy a nudliban gyógyszer van, de leginkább akkor amikor a villádra akartad felszúrni.
"FÚJ EZ NEM KEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEELLLL!"
"Hogyan tovább, géniusz?" firtatta ölbe tett kezekkel Levi, Erenre nézve.
KageHina
"Apuuuuciiik!" kiáltottál fel boldogan, mikor megláttad szüleidet akik az oviba jöttek érted.
Hinata felkapott és adott arcodra egy puszit. Tudtad jól, hogy Kageyama csak otthon fog, hiszen nem szerette annyira mások előtt mutogatni az érzelmesebb oldalát, ma te még is felé nyúltál, így Hinata át adott neki.
"APUUUUUU" kiáltottad Kageyama képébe izgatottan.
"Mi az, prücsök?"
"FELADÓ AKAROK LENNI!" kiáltottál boldogan, mire Kageyama kék szemei kikerekedtek és Hinata felé fordult.
"Ha-ha-hallottad ezt?" kérdezte férjét teljesen meghatódva.
"Tsk, még szép! Miért nem olyan akarsz lenni, mint én?" firtatta sértődötten Hinata. "Miért akarsz az lenni?"
"Mert Oikawa chan is az!"
"M-mi?" nézett rád döbbenten Kageyama.
"Wow, azta! Nem is tudtam, hogy Oikawa fia ide jár ebbe az oviba!" nevetett fel Hinata.
"D-de miért..?"
"Tudsz titkot tartani?" kérdezted Kageyamát, aki bólintott egyet. "Mert szejetem!"
Kageyama le tessékelt téged, majd utasított, hogy készülődj. Hinata felé fordult immáron dühösen.
"HALLOTTAD EZT?"
"Na és?"
"EZ NEM TÖRTÉNHET MEG! KIIRATKOZUNK INNÉT!"
"Kageyama, nyugo-"
"AZT MONDTAM KI VESZEM EBBŐL AZ OVIBÓL! ÉS AMÚGY SEM SZERETHET MÁS HÍMNEMŰT RAJTUNK KÍVÜL!"
Hinata csak kuncogott.
"Valaki nagyon szereti a hercegnőjét!"
"FOGD BE BOKEEEEEEEEE!"