Louis
Szerette bámulni Harry-t.
Már a kezdetek kezdete óta szerette nézni a fiatalabbik fiút, aki mágnesként vonzotta a tekinteteket. Csupán egy kézmozdulat, egy torok köszörülés, egy pillantás, vagy a legkisebb gesztus is, de elég volt ahhoz, hogy az emberek azonnal felfigyeljenek Harry-re. Louis sokszor volt már féltékeny annak idején, hiszen szerelmét minden lány, minden meleg férfi, vagy heteró férfi megbámulta. Végig legeltették rajta szemüket, elpirultak, a legbátrabbak pedig bepróbálkoztak szerelménél nem foglalkozva azzal, hogy Louis mellett áll és a kezét fogja. Olyankor borzalmasan érezte magát. Nem gondolta magát helyesnek, nem szerette a testét, utálta a hangját, az arcát, a szemeit és kövérnek látta magát. Szívének hatalmas ütés volt, hogy látnia kellett a helyesebbnél helyesebb férfiakat a szebbnél szebb lányokat, akik igyekeznek elnyerni Harry figyelmét.
De Harry figyelme mindig csak felé irányult. Nem foglalkozott egy bókkal sem, egy randi meghívást sem fogadott el. Érdektelenül meredt az emberekre, végül közölte velük, hogy már van valakije, már mást szeret. Louis olyankor büszke volt. Rettenetesen büszke amiért ilyen tökéletes férfi van az életébe, aki ennyire szereti és felvállalja. Harry életében mindig Louis volt a fény, Louis életében pedig Harry. Hihetetlenül erős szerelemnek bizonyult, elválaszthatatlannak tűntek.
Legalábbis az emberek így látták és Louis is ezt gondolta.
De aztán jött Camille és a kékszemű férfi többé már nem hitt a szerelemben.
Nem akart hallani Harry-ről, nem foglalkozott az ajtaja előtt kopogtató, könyörgő fiúval. Nem válaszolt a hívásaira sem az üzeneteire, aztán ezek pár hét után elmaradtak. És Harry elutazott Londonból.
Louis pedig ott maradt összetörten, egy aprócska babával a szíve alatt.
Most pedig Harry, egy évvel később mellette feküdt. Meztelenül, csupán a fehér lepedő takarta őt deréktól lefele.
Louis alsó ajkát beharapva, könyökén támaszkodva fordult oldalra, hogy szemeit alaposabban végig járassa azon a férfin aki az életet jelentette számára. Harry békésen aludt. Dús, rózsaszín ajkai kissé elnyíltak, miközben halkan hortyogott. Arcizmai nyugodtak, egy ránc sem látszódott rajt, csupán a békesség. Borostája kiütközött arcán és Louis nem tudott ellenállni a kísértésnek, egyszerűen muszáj volt. Óvatosan femelelte kezét, hogy ujjaival végig cirogassa a fiú arcát, aki egy pillanatra sem rezdült. Végis simított arccsontján, állkapcsa vonalán, anyajegyein, egészen végig mellkasán. Göndör haja csukott szemhéjaira hullott, csapzottan kissé megtépázva a heves éjszaka után.
Louis elpirult, amint észrevette a Harry nyakán lévő szívásnyomokat, és bár nem látta, de tudta, hogy a fiatalabbik háta tele van karmolás nyomokkal. Úgy, mint régen.
Úgy, mint régen..
De..
De akkor együtt voltak.
Akkor szerették egymást.
És..tudta, hogy helyes volt ez az egész mert megtehették.
De most?
Harry két napja itt alszik nála. Vigyáz a közös kislányukra akiről nem tudja, hogy az övé. Nem beszéltek meg semmit, nem beszélgettek a múltról és úgy igazán semmiről.. Aztán lefekszenek egymással, mintha ez természetes lenne.
Louis-nak ez sok volt.
Túl sok volt.
És mint egy Isteni jel, hallotta meg a bébiőrön keresztül kislánya panaszos nyöszörgését. Louis lassan tápászkodott fel az ágyról nehogy felkeltse az alvó fiút, aki továbbra is halkan hortyogott. Száját igyekezett összeszorítani, nehogy felkiáltson a fenekébe nyilalló fájdalomtól. Harry csak ritkán ismert kegyelmet (yes daddy, i will szerk.) és Louis hozzá is szokott annak idején, de egy év a göndör hajú nélkül, az mégis csak egy év.
Sietősen kapkodta fel magára az ágy mellé dobált boxerjét valamint Harry pólóját és bár tudta, hogy a másnapos alsónemű nem a leghigiénikusabb dolog más nem tudott csinálni. Kislánya felkelt ő pedig mindennél fontosabb volt Louis számára.
Darcy sírása már jól hallható volt a folyosón így hát Louis a fájdalma ellenére szinte berontott a kis szobába és csoszogott a kis ágyhoz, ahol aprócska kis babája feküdt.
-Itt vagyok hercegnőm! Apa itt van!-mosolyodott el lehajolva Darcy-hoz, hogy aztán a vörös arcú, aprócska kislányt a karjaiba vegye.
A göndör hajú kislány halkan nyöszörögve hagyta, hogy Louis bevigye őt a fürdőszobába, miközben a férfi halkan dúdolgatott egy rég hallott dalt, melynek dalszövegére nem igazán emlékezett már.
-Szépen megfürdünk utána pedig megreggelizünk. Jó lesz kicsim?-bökte meg kislánya orrát, mire az mérgesen elkapta a fejét és gügyögve csapkodta Louis vállát.
-Bal lábbal keltünk fel kicsim?-húzta fel szemöldökét a férfi, ahogyan lerakta lányát a pelenkázóra és szabadította meg a tegnap viselt ruháktól.
Darcy lebiggyesztett ajkakkal nyöszörgött és látszott rajt, hogy nincs ínyére a fürdetés. Nyűgös volt, amióta fogai nőni kezdtek, pocakja pedig egyre többet fájt. Ez a reggel pedig ismét nem az ő reggele volt.
Louis sóhajtva engedte meg a langyos fürdővizet, majd kislányát óvatosan belehelyezte a műanyag kis kádjába.
-Darcy! Ne! Apa most fáradt és nincs kedve ehhez!-sóhajtott fel, akarta ellenére felmordult.-Mondom fejezd be a mozgolódást, mert nem tudlak megfürdeni! Darcy!
A göndör hajú kislány elhúzódott apukája kezei elől, majd ajkai lebiggyedtek és ismét sírni kezdett.
-Ne, ne! Kicsim ne csináld már! Eddig szerettél fürdeni, most mi a baj?
A kékszemű férfi gyorsan lemosta a habot apró babája testéről, majd törölközőbe tekerte és szorosan magához ölelte.
-Semmi baj édesem! Nem akartam csúnyán beszélni veled. Apa nagyon nagyon sajnálja!-puszilta meg kislánya nedves hajacskáját. Aprókat rugózva sétált ki a helyiségből, be egyenesen Darcy szobájába, hogy bepelenkázza valamint felöltöztesse őt.
Egy aprócska sárga body-t adott rá, elején egy napszemüveget viselő, motoron ülő kutyával. Zayn vette még lányának annak idején és amennyire Louis utálta, Darcy annyira szerette a ruhadarabot.
Óvatosan megfésülte a göndör fürtöket, fodros zokniba bújtatta a kis lábacskákat.
-Kész is! Az én gyönyörű kislányom!-vigyorgott a férfi, majd lassan felemelte nyöszörgő babáját.
A kanapén ücsörgött, karjaiban Darcy-val, aki halkan szuszogott, zsiráfos cumijával szájában. Csend volt a házban.
Az előtte lévő üveg dohányzó asztalon üres teás bögréje hevert, mellette egy félig megrágott kiflivel. Nem volt éhes. Egyszerűen nem volt kedve enni. Ideges volt.
Mi lesz ha Harry felkel?
Mit mondanak egymásnak majd?
Újra kezdik? Vagy..?
Louis lehunyta szemeit, fejét a kanapé támlájának nyomta, és igyekezett kizárni zavaros gondolatait valamint fájó hátsófelét. De a fájdalom mellett ott volt még az öröm. Újra Harry-vel lehetett. Érezhette őt és megcsókolhatta. Érintéseir a bőrén, perzselő csókjait..mindezeket olyan régen érezhette már
-Szia-hallott meg egy halk hangot a háta mögül, mire azonnal felkapta a fejét.
Harry állt előtte. Testén a két nappal viselt fekete puloverével, fehér pólójával, valamint sötét rövidnadrágjával. Kusza haja az égnek állt, pár tincs a szemébe lógott, arca fáradt, ajkain mégis halvány mosoly ült.
Louis remegő lábakkal állt fel, kislányát megigazítva a karjában.
-K..kérsz valamit? T..te..teát? Kávét?-dadogta idegesen, fejével a konyha irányába biccentve.
Harry megrázta a fejét.
-Köszönöm, de most nem.
-Akkor valamit enni mert nem nagy ügy én..
-Elmegyek.-vágott közbe a fiatalabb, kezeit zsebre vágva.
Louis úgy érezte mindjárt elájul. Szorosabban kellett ölelni a karjában lévő csecsemőt, ha nem akarta, hogy leessen.
-Lou?-ráncolta szemöldökeit Harry és lépett egy lépéssel közelebb szerelméhez, akinek arcát már ellepték a könnyek.
Hát persze..Hiszen csak kihasználta őt és nem is szereti.
-Csak erre kellettem?-suttogta.-Neked is csak erre kellettem? Mindig is csak játszottál velem, igaz?
Harry értetlenül meredt a fiúra.
-Te meg miről beszélsz?!
-Csak azért jöttél vissza, hogy megalázz. Elhitesd velem minden rendben, lefektetsz utána pedig elmész, igaz? Ezt akartad ugye??-sírta hangosan. Kislányát, aki felébredt, majd szintén sírni kezdett olyan szorosan ölelte magához, amennyire csak lehetett.
Fájt. Fájt ez az egész és nem tudta, hogy hogyan enyhítsen rajta. Harry sosem szerette őt igazán..
-Mi van?! Te megőrültél!-túrt bele hajába a fiatalabb. Harry hihetetlenkedve nevetett fel, tekintetét a plafonra szegezve.
Louis eközben Darcy-t szorongatta, könnyes szemeit egy pillanatra sem vette el Harry alakjáról.
Aztán a magasabbik hirtelen megmozdult és már Louis előtt is állt, hatalmas tenyerei közé véve a szeretett arcot.
-Elmegyek, mert úgy gondolom, hogy idő kell neked. És nem-rázta meg a fejét.-nem azért, mert ki akarlak használni. Sosem használtalak ki és most sem foglak. Visszaakarlak szerezni, Louis Tomlinson de nem ilyen módon-suttogta.
-Miért csinálod ezt?-motyogta az idősebb Darcy-hátát simogatva.
Harry elmosolyodott, aztán lehajolt és egy apró puszit nyomott szerelme ajkaira.
-Mert szeretlek és hamarosan találkozni fogunk.
*
A nap már rég lement, délután hat óra volt, esőillat terjengett a levegőben.
Louis kiült a teraszra miután lefektette Darcy-t.
Csak ült és próbált nem gondolni semmire, főleg nem Harry Styles-ra.
Amióta belépett a fiú az életébe minden olyan szörnyen bonyolult lett és minden olyan fájdalmas. A szerelem ilyen rettenetes, vagy talán maga Harry Styles?
Azt mondta szereti őt.
Szereti.
Szerelmes belé..
És visszaakarja kapni.
Louis szeretett volna neki hinni, de mi van, ha csak szórakozik vele? Ha csak valami rossz vicc és csak megakarja alázni a média előtt? Azt nem élné túl..
-Hé-hallott maga mögül egy ismerős hangot.
Zayn-t két napja nem látta. Nem vette fel a telefont és ő sem kereste. Most pedig ott állt a teraszon, kezében a szokásos öngyújtójával és doboz cigarettájával.
-Szia-szólt Louis rekedten, szemeit egy pillanatra sem véve le Zayn fáradt arcáról.
A pakisztáni fiú csendben gyújtotta meg cigarettáját, és fújta ki a füstöt, hogy a londoni fuvallat valahová máshova vigye el.
-Minden oké?-kérdezte a kékszemű szomorúan nézve Zayn-re.
A fekete hajú fiú kuncogva nézett le ölére, majd mosolya leolvadt.
-Liam két napja szerelmet vallott-mondta ki.
Louis nem szólt. Ismerte Liam érzéseit, mindenki tudott róla kivéve Zayn-t.
-Elküldtem a francba, mert azt hittem, hogy viccel. Azt mondtam neki, hogy ne szórakozzon velem, mert nem vagyok kíváncsi a hazugságaira-ajkaiba harapott.-sírni kezdett én pedig otthagytam..
-Oh, Zayn..
-Nem voltam dolgozni, mert nem vagyok képes a szemébe nézni, úgyhogy meghúztam magam Shawn-nál.
-Miért nem jöttél haza?-ráncolta szemöldökeit a kékszemű.
Zayn ismét sóhajtott, immáron mélyebben.
-Én..én..én lefeküdtem Liam-mel.
-Mi van?!-kiáltott fel az idősebb, elkerekedett szemekkel nézve a pakisztánit.
Zayn tenyereibe temette az arcát, fejét pedig nyöszörögve rázta meg.
-Munka után történt, jöttem volna haza de összefutottam vele az utcán. Elhívott kávézni, azután pedig..nem..nem tudom! Nem ittunk Lou, nem is szívtam meg semmi...de letámadtam! Egyszerűen megcsókoltam, azután meg már azt vettem észre, hogy mezítelenül fekszünk egymás mellett. Aztán szerelmet vallott..és.. igen..otthagytam.
Louis legszívesebben pofon vágta volna legjobb barátját. Undorítónak találta ezt az egész szituációt de tudta, hogy Zayn fél. Fél a szerelemtől és a csalódástól.
Helyette inkább felállt, és szorosan magához ölelte barátját.
-Sajnálom-suttogta.
-Nem kell..
Percekig kapaszkodtak egymás karjaiba, míg sarkak kopogása nem zavarta meg őket.
Eleanor talpig feketében, fáradt, smink nélküli arca nézett vissza rájuk. Szemei pirosak voltak és Louis tudta, hogy sírt.
-Sziasztok-szólt halkan, lassan feléjük sétálva.
Louis és ő már napok óta nem beszéltek. A lány elutazott de nem mondta senkinek, hogy hova megy. Most pedig itt volt és látszott rajta, hogy fáj neki valami.
A kékszemű férfi beharapott ajkakkal figyelte ahogy Eleanor leveti vékony kabátját, majd kivesz egy szálat Zayn cigis dobozából. Hezitál. Meggyújtsa? Ne?
Végül a lány szipogva visszarakta a szálat, és remegő kezekkel túrt bele a hajába.
-El?-kérdezte Zayn.-Mi a baj?
Louis nézte, ahogyan az örökvidám lány, most összetörten vállat von.
-Felkerestem a kisfiamat..