A nagy nap. Kinyitottam a szemem és Shawn alakjával szembe találtam magam. Halványrózsaszín ajka elnyílt, védelmezően ölelt át karjaival. Haja kuszán állt a feje tetején. Egyik lábammal én öleltem körbe a csípőét.
Hirtelen eszembe jutott a tegnapi. Ahogy vággyal ért hozzám. Imádtam. Most viszont valószínűleg életem legrosszabb döntését fogom meghozni.
Lassan kimásztam a biztonságot nyújtó karok közül és kivettem a táskámból a gondosan összehajtogatott papírlapot, majd a Shawn melletti párnára raktam. Oda, ahol néhány perccel ezelőtt még én feküdtem. Éreztem, ahogy egy apró könnycsepp lefolyik az arcomon, majd a következő és az azutáni.
Gyorsan felkaptam az előre kikészített ruhámat, majd kimentem a szobából. Nem akartam Shawnnak mégnagyobb fájdalmat okozni azzal, hogy még búcsúzkodok. Négy hónap végülis nem a világ vége. Kivéve, ha el kell szakadnod a világodtól.
Mikor mindennel végeztem, akkor visszamentem Shawn szobájába. Nem akartam őt itthagyni. Még utoljára látni akartam őt. Benyitottam és láttam, ahogy ő szorosan fogja a takarót. Orrát belefúrta az ágyneműbe. Elmosolyodtam, majd ezen a reggelen életem második hibáját követtem el, amikor megindultam felé. Megálltam az oldalán, majd halkan megszóltam.
-Sajnálom, de így sokkal könnyebben tudok tőled elválni.-Majd nyomtam egy csókot a homlokára. Láttam, ahogy az ajka elnyílt, miközben az ajkam a homlokát érintette. Az egész arcát felém fordította. Élesen beszívta a levegőt. Majd az összes ránc kisimult az arcán. Akaratlanul is ránéztem az ajkára. Meg akartam érinteni. Csókolni akartam őt, mint tegnap este. Lassan megízlelni az ajkát újra és újra. A mellkasomban ismeretlen tűz gyúlt. Vagyis ismertem. Ugyanolyan volt, mint a tegnapi. Belülről szétszedett a tudat, hogy én nem tudom őt megérinteni. Hogy ez nem helyes. De akartam. Úgy, mint tegnap este.
Csak néhány centit kéne átszelnem. De ezek a centik kilómétereknek tűnnek. Utoljára érezni akarom őt, mielőtt elmegyek. De a tegnapi is hiba volt. De lassan akarom őt érinteni. Már a tegnapival is elcsesztem. Érezni akarom a forróságát. Holnap már a világ másik felén leszek. Akarom őt. Nem szabad. A világon mindennél jobban akarom őt érezni. Összetörném a szivét. Azt akarom, hogy csak az enyém legyen. Hogy csak engem érintsen. Hogy a testem minden pontját felfedezze. Hogy a tegnapi forró és édes kín újra és újra enyém legyen.
Lassan hajoltam az ajkára. Éppen csak egy apró csókot csentem tőle.
Amilyen gyorsan csak tudtam, kimentem a házból és beszálltam a taxiba, ami már ott várakozott rám.
Sajnálom Shawn. A világon mindennél jobban akarlak, de nem szabad, hogy így akarjalak. Csak remélem, hogy amíg elleszek találsz valakit, akinek a szeretése nem fáj.
Ezekkel a gondolatokkal sírtam el magam, a reptérre vezető úton.
-Tamyphoto