- Ezt látniuk kell... - ment egy számitógéphez a seriff, én és Dean pedig követtük. Lance egyszerűen csak elvérzett. Ilyet sem lehet látni minden nap. A videó végére a seriff elment valami fertötlenítöt emlegetve, így csak mi ketten maradtunk ott.
- Az EMF semmit sem érzékelt. - jelentettem ki. Dean visszatekert pár másodpercet a videón és a férfi karjára bökött, amikor az riadtan húzta fel a farmer kabátja ujját.
- Ott! Látod? - nézett rám. Egy fa volt tetováltatva a férfi karjára. Bólintottam Deannek, mire ő folytatta. - Ednek is pont egy ilyenje volt a karján.
- Talán egyforma tetoválásuk volt. - gondolkodtam el - Elvégre harcos társak voltak. - ujjaimmal idéző jeleket rajzoltam a levegőbe.
- A fura tetkotól csak a szerepjáték a közös nevező. - mondta elgondolkodva.
- Szerencse, hogy ismerjük a királynőt. - vigyorogtam felnézve a szemeibe.
Átküldtük a fiúknak a címet, ahová mennünk kellett, így Moondoor-ban találkoztunk. Dean és Sam előre mentek, míg én Jasonnel hátul egy rövid csókkal köszöntöttük egymást.
- Még nem láttam ehhez fogható... - gondolkodott el, hogy fejezze be a mondatot - helyet. - mondta végül.
- Ja, én sem, pedig a mi életünkhöz képest ez nem kellene meglepőnek lennie. - mondtam döbbenten szétnézve. Sam-ék megálltak, melléjük sétáltunk és néztük, ami épp a szemünk előtt történik... azt hiszem egy pocsék szerepjátékot néztünk. Egy kb. velem egyidős fiú, egy ókori kínzóeszközbe volt bilincselve, vagy mit tudom én mibe. Igazából még a nevét sem tudom annak a szarnak. A lényeg, hogy a színjáték felénél a gyereknek kihullott a szájából a mű fog. Természetem szerint felröhögtem volna, de visszafolytottam magam. Nehezen ment. Az előtte álló, másik szereplő felvette a földről, kicsit megtörölte és visszatette annak a szájába, majd folytatták a szinjátékot. Nos itt én és Jason készek voltunk. Annyira rászkodott a vállunk, hogy talán néhányan komolyan megkiséreltek mentőt hívni. A Winchesterek csak lövelltek felénk egy fogjátok vissza magatok nézést, de azért tisztán lehetett látni, hogy ők sem nagyon bírják nevetés nélkül. Még volt ezután egy érdekes pillanat. Méghozzá amikor a fogalmam sincs minek öltözött csávó pofán vágta valamivel a fogolynak tettetettet. Gondolom ez egy amolyan fogd már be a pofád pillanat volt. Ja, itt sem nagyon bírtuk visszafogni magunkat. Azt hiszem a játéknak vége is volt ezzel, mert a férfi felénk közeledett. Én és Jason kicsit arrébb mentünk, mert nem bírtuk már magunkba folytani a röhögést. Dean megállította azt a bizonyos személyt.
- Elnézést, helló. Te ÉJSZ-es vagy, ugye? - nézett rá egy számomra még idegen tekintettel.
- Jobban szeretem az "interaktiv regény játekos" kifejezést. - tette csipőre a kezeit.
- Hogyne. - helyeselt Dean, mintha meg sem halotta volna, majd folytatta - Rosewood különleges ügynök vagyok. - vette elő a hamis igazolványt. Jasonnel mi is odacsapodtunk, majd Sammel egyszerre kivettük az igazolványunkat és felmutattuk. - Ők a társaim Halloway, Smith és Taggart kül... - Dean még folytatni akarta mondandóját, de a másik félbe szakította.
- Álj! - mondta hangosan. Rám vigyorgott, mire én értetlenül összeráncoltam a szemöldököm, majd le vette a kapucniját és folytatta. - Most nem lesz alternativ univerzumos játék, az csak minden harmadik hónapban van. - nézett végig rajtunk lesajnálóan. Mi, mind egymásra néztünk én pedig megajándékoztam az engem kémlelő pasit egy gyilkos tekintettel, mire inkább félre nézett.
- Hogy mondod? - kérdezte értetlenül rá nézve Sam.
- A hamis jelvény. - mutatott Jason kezében levő jelvényre - Az olcsó öltönyök. - ezúttal pedig rámutatott Deanre aki végig mérte magát, már amennyire tudta legalábbis. Én azt hittem, hogy mindjárt felpofozom. Szerencsére Jason alig észrevehetően megfogta az ökölbe szorított kezem, így kicsit ellazultam. - Nagyon vagány, értem én. A karaktereitek FBI ügynökök, akik valahogy Moondoorban kötöttek ki. - kezdte védekezőre venni a formát, sajnos ez csak álca volt - De én mondom, most hétvégén színtiszta Moondoor van. - mondta egy beképzelt mosoly kiséretével.
- Ezek nem hamis jelvények. - mondta Sam. Hát probálta menteni a menthetőt, ami nem nagyon akarodzott sikerülni. A férfi egy igazi kocka volt.
- De igen, méghozzá nagyon jók. - kapta ki a kezemből a hamis jelvényt és egy pillanatra oda pillantva majd Samre nézve okoskodóan folytatta - De a jelvényszámokat tavaly év végén lecserélték 10 karakteresre, amiből kettő betű, a pecsét pedig múlt hónapi. - visszanyújtotta felém a kezét, kacsintott egyet rám. Kapkodva elvettem tőle az igazolványt. - Szép munka! De most hétvégén bajnokság van, úgyhogy kövessétek a szabályokat. - visszatette a kapucniját a fejére. - Szabályok nélkül csak káosz van. - pár másodpercre csak állt elöttünk és lehunyt szemekkel a föld felé hajtotta fejét, komolyan megkiséreltem, hogy benyomom a föld alá az okoskodó kugliját, amikor hirtelen csak felemelte azt és mfelordított. - Folytassuk! Ha szeretnétek csatlakozni a Hold seregéhez, a királynő mindig örömmel lát új alattvalókat. - ajánlotta fel. Csak úgy mellékesen megjegyezném, hogy ezek az emberek iszonyúan fárasztoak, és idegesitőek, na meg ne is mondjak semmit arról, hogy annyit beszélnek mint egy rossz rádió.
- Igen, hogyne. - kezdte Dean. - Szeretnénk találkozni ezzel a királynővel. Most.
- A királynő naptára hónapokra előre le van foglalva. De ha szeretnétek saját szemeitekkel látni mi vár rátok a seregében, őfelsége ezekben a percekben tesz látogatást az új alattvalóknál. - Ezt nem gondolhatja komolyan, mondtam magamban.
Oh, de még mennyire, hogy komolyan gondolta! Egy nagy tömeghez vezetett, ahol két páncélba öltözött alak, ha jól láttam harcolt egymással. A harc végén a győztes levette a sisakját. A királynő nem más volt, mint Charlie. Ezt aztán még mindig nem tudom elhinni.
- Greyfox és Thargrim eltüntek. - a velünk szemben levő tömegnek mondta, még mielőtt észre vett volna, majd lassan kezdett körbe nézni - Imádkozzunk az istennőhöz, hogy ne legyenek csalárdság áldozatai. Távollétükben megüresedett két hely az őrségben. Csatlakozni... - Itt hozzánk ért, és ahogy megpillantotta ismerös arcunkat elakadt zavarodottságában. Nem hibáztathatom érte. Sam megemelte szemöldökeit, Dean eröltettetten rámosolygott, nekem pedig a fülemig húzodott a vigyorom. Jason csak állt és nezte a vörös hajú lányt, mert egyértelműen nem ismerték egymást. Charlie motyogott valamit az orra alatt, majd felfogva azt, hogy nagyon sok ember, vagy éppenséggel elf várta, hogy folytassa mondanivalóját, újra megemelte hangját. - A királynőnek egy kis dolga akadt. Addig egymás közt csevegjetek. - megfordult és elviharzott, mi pedig gyorsan utána mentünk. A közeli sátorba ment, kicsit szétnéztem és észre vettem, hogy csak hárman vagyunk. Megtorpantam és megfordultam, Dean a műanyag kardot méregette.
- Haver! - tártam szét kezeimet és szóltam rá.
- Máris! - mondta és sietősen utánunk jött.
A sátorban, Charlie épp pakolt egy bőröndbe.
- Jelenlegi nevem Carrie Heinlein. - sietősen felkapta a bőröndjét és ki akart menni, de én eláltam az útját.
- Hé, csak lassan! Hova sietsz ennyire? - a lány vissza fordult és letette a bőröndöt a földre. Keresztbe fonta a mellkasa előtt a karjait és idegesen állt egyik lábáról a másikra.
- Nos, ha itt vagytok, akkor bizonyára a szörnyek is. Nekem pedig egy olyan időszakom van, amikor is semmi kedvem sincs egy Odaát fejezetet átélni. - első felét a mondandójának viszonylag megértettem, viszont a másik fele kicsit ködös számomra.
- Milyen fejezetet? - kérdeztem értetlenül.
- Oh, gondolom neked sem említették. - nézett rám. - Nos van róluk egy könyv. Az életükről. - felcsillantak a szemeim és szorakozottan néztem a két fiúra.
- Hű, király! Önéletrajz féle? - tátottam el a számat izgatottságot színlelve, bár nem teljesen volt színlelés. Inkább az égő pofájukat élveztem.
- Nem. - felelte zavartan Sam - És nem fogunk erre visszatérni. Soha.
- Charlie... - mondta Dean komolyra fordítva a helyzetet - Greyfox és Thargrim... Ed és Lance. - mondta felvilágosítva Sam-et és Jason-t, hogy melyik másik. - Nem eltüntek. Halottak. - Charlie szomorúnak tűnt. Pedig mindketten igazi nagy balfácán volt.
- Szerintetek mi tette? - kérdezte immár egy asztalnál ültünk mindannyian. Mondjuk Jason még be sem mutatkozott és meg sem szólalt eddig, de nem is volt alkalma rá.
- A tetoválástól és a szerepjátéktól eltekintve nem igazán van nyomunk. - reagált kérdésére legelőször Dean és mutatott egy képet az említett fát ábrázoló tetoválásról.
- Ezt láttam már korábban... - gondolkodott el - Egy kelta varázsszimbólum. - mondta halál komolyan, majd hozzátette - Legalábbis a kedvenc videójátékomban az volt. Ez segített? Most mehetek?
- Valamennyire, de nem. - tette fel Sam a kezét.
- Figyelj, mit tudsz mondani Edről és Lanceről? - kérdezte ezúttal Jason.
- Jó srácok. - rándította meg a vállát és ránézett Jasonra. - A királynő folyamatosan morzsolodó seregének két legjobb tagja.
- Morzsolodó? - kérdeztem vissza.
- A királyságom elég balszerencsés mostanában. Valoszinűleg miattam, de lehet, hogy emiatt. - sütötte le a szemeit. - Egy hónapja az egyik katonám mindkét bokáját eltörte csata előtt. Előtte három emberemet érte súlyos háztartási baleset. - mind egymásra néztünk, amit Charlie észre is vett. - Szerintetek van kapcsolat? - kérdezte az arcunkat fürkészve.
- Van közös ellenségük? - nézett rá Jason.
- A való életben? - kérdezte, majd válaszolt is - Nem. Mindenki nagyon jól kijön egymással. De a játékban seregnyi ellenségük van. - egy 3D-s térképhez vezetett, ahol négy irányban voltak felrakva külömböző színű bábuk.
- A pirosak a Hold harcosai. Az én emberkéim. - kezdte magyarázni - A zöldek az Elfek, a kékek a Múlt Harcosai, a feketék pedig az Árnyorkok. Igazi vérpistikék. - mondta arra várva, hogy elnevessük magunkat. Nos én magamra erőltettem egy mosolyt. - Most hétvégén van a Királyok Csatája, amiben eldől, hogy kié lesz a korona. - tért rá a lényegre. Dean és Jason kicsit jobban megnézte a táblát amin a bábuk voltak. - Most hétvégén minden szín az én és az enyéim ellensége. - fejezte be egy sóhaj kiséretében.
- Ha hátrébb veszed az ijászokat, - kezdte Dean és megköszörülte a torkát - a nehéz páncélos gyalogságot, pedig nyugatra mozgatod...
- Védik őket a harcosok. - jelentette ki Jason.
- Tényleg! Remek ötlet. - gondolkodott el Charlie és áttette a bábukat.
- Kösz. - mondta egyszerre Jason és Dean. Én és Sam egymásra néztünk értetlenül.
- És a déli fal? - kérdezte Charlie a két fiúra nézve. Jason épp nyitotta a száját, de én megelőztem.
- Srácok... - szóltam rájuk zavartan.
- Igen, hogyne. Bocsi. - mentegetözött Dean. A másik fiú pedig lövellt felém egy ártatlanul csillogó tekintetet, miközben egy katapultot ábrázoló bábut a déli falhoz tett.
- Talán a másik frakciók egyike igazi varázslatra tett szert, és a te embereidet vette célba. - mondta Sam.
- De miért nem engem támadtak meg? - kérdezett vissza Charlie. - És miért durvultak el a támadások?
- Kikérdezzük a többi...királyságot. - ez nagyon furán hangzott az én számból.
- Charlie is jön velünk. Megtudja védeni magát és sokkal jobban ismeri a játékot, mint mi. Szükségünk van rá. - mondta Sam, ellentmondást nem tűrő hangon. Bár szerintem boldogulnánk egy rakás gumikardos könyvelővel.
- Így igaz. A királynőnek maradnia kell. - mondta magabiztosan, majd rájött, hogy ez kicsit kínos, úgyhogy inkább elment átöltözni. Amíg Charlie átöltözött, addig engem hívtak telefonon a laborból.
- Visszajött a toxikologiai jelentés Lance holttestéről. Semmi. - ezen kicsit ledöbbentek a többiek - De a halottkém szerint mindkét hullán egyértelmű jeleket talált, miszerint Atropa Belladonna végzett vele. - mondtam.
- A pornosztár? - kérdezte Dean, Jason és Charlie egszerre ledöbbenve. Hoppá, a kis pornó függők... Én és Sam értetlenül néztünk rájuk, majd egymásra.
- A méreg. - mondta végül Sam zavartan, felvilágosítva a három hülyét.
- Oh... - feleltek mindhárman megint egyszerre, miközben úgy bólogattak, mintha egyértelműen értették volna először is.
- Viszont a mérget magát nem sikerült kimutatni a holttestben. - folytattam, mintha mi sem történt volna.
- Mint ahogyan nem találtak kötelet Ed lakásán. - mondta Dean.
- Charlie szükségem lesz a laptopodra. - mondta Sam sürgetően.
- Moondoorban nincsnek laptopok. - pillantott fel Charlie rezzenéstelen arccal. Mi széttártuk a kezünket aféle viccelsz, ugye?! stílusban. - Mi van? Ez a szabály. - mondta magyarázkodó hangon, majd rávágta - De négy sátorra innen van egy tech-sátor. - mosolyodott el.
- Oké. Mi lenne, ha ti kérdezősködnétek, - mondta Sam, és rámutatott Deanre, Jasonre és Charliera - Amíg mi kutatunk a balesetek meg a tetkó után?
- Oké. - Charlie mindhármuk nevében, majd én és Sam kimentünk a sátorból.
Hmm, ez érdekes. Ma egész nap olyan eltaszítónak tűnt Sam. Mármint amikor meglátogattuk Deannel Lance-t az őrsön Sam Dean-nek nyomott, na meg arról ne is beszéljük, hogy, ha nem kellett nem is szólt hozzám. Kicsit bántott mindez.
Bántott! Engem! Hát nekem aztán teljesen elment az eszem. Mi az, hogy bántott?! Még is mi vagyok én? Egy tini kis csaj? Nem! Én egy hidegvérű bérgyilkos voltam, és van, amikor még az vagyok. Vagy éppen vadász. Nincs bűntudatom, ha éppen egy ártatlan embert megölök és bánt, ha valaki nem szól hozzám vagy nem foglalkozik velem?! Hát én nem vagyok komplett. Mi van velem? Igaz, hogy itt van Jason, de vele is alig beszélek. Pedig azt hittem komoly a kapcsolatunk... De most észreveszem, hogy egész végig csak játszadoztunk egymással...
Hoztam egy döntést! Kidobom Jason-t a picsába és megprobálok nem foglalkozni azzal, ha valaki éppen nem törödik velem. Mert mégis mikor törödött bárki is velem annyit, hogy jól érezzem magam? Nos a válasz... Soha senki!