Két szó. Újabb vadászat. Ezúttal megint az ördögre. Nos, nem mondhatom, hogy kimondottan örülök neki, mivel az első találkozásunk nem sikerült valami fényesen. De hív a kötelesség. Vagyis a vadászat. Nem érzem igazán kötelességemnek megvédeni az embereket a természetfelettitől. De még mindig izgalmasabb a majdnem meghalás, mint a netflixezés a bunkerben.
- Nem. - mondtam határozottan. Egy ruhás boltban voltam Sammel. Egy szerinte gyönnyörű, szerintem pedig túlzottan is hercegnős ruhában álltam előtte.
- De most miért? Ez már a... - tettetett elgondolkodtatást - ... a századik. - mutatott rám elgyötört fejjel.
- De ezeket mind az elárusító választotta, és mind hosszúak, meg túl feltünőek, túl sok az anyag. - magyaráztam neki - Hova fogom tenni a pisztolyt? - mondtam.
Az utóbbi mondatom után mindenki rám nézett. Sam elkezdett nevetni, majd hátrafordult és intett, azt mondva, hogy mennyire mafla és vicces vagyok. Felkelt a babzsákról, amin eddig ült és hozzám jött. Szemügyre vette a ruhát, majd megszólalt.
- Ide pont beférne. - húzott meg egy kis akasztó féleséget a csípőmnél, ami megtartotta a több réteg anyagot. Fel nézett az arcomba és mosolygott. Egy ideig néztük egymást. Kifejezéstelen arcal meredtem rá, túlságosan meglepett ahhoz, hogy bármilyenérzelmet is ki tudjak mutatni. Fogalmam sincs, hogy miért. Az elárusító szakított ki ebből a bámulásból.
- Kisasszony! Ne hordja annyi ideig a ruhát ha nem veszi meg, bele izzad! - csunyán ránéztem, majd felé indultam, majd én megmutatom neki mennyire izzadok meg miközben a földre küldöm. Sajnos csak két lépést tudtam tenni, mert Sam átkarolta hatalmas kezével a derekamat, ezzel megállítva.
- Ne aggodjon, megvesszük. - mondta nyugtatóan, majd rá nézett dühös tekintetemre - De ha tovább pofázik, nem hinném, hogy jó vége lenne. Tudja, mikor mérges elég jól el tudja törni bármelyik testrészét. - biccentett felém. A férfi szemén először rémület futott át, aztán bizonytalanság, végül egy szemforgatás kiséretében megfordult és egy másik vevőhöz ment kommentálni.
- Kösz. - biccentettem. - Bár még csíszolnunk kell a beszolásokon, de elég jól ment. - vigyorogtam. Nevetett és visszaült a zsákra. Megvettük a ruhát, habár nem igazán rajongok érte, de ez van.
Haza érve, bemutatót tartottam a másik kettőnek is.
- Ha nem lennél olyan mint a hugunk, akkor már réges rég beprobálkoztam volna. - mondta Dean csodálkozva. Mind felnevettünk, mert már számtalanszor használta rajtam a béna flörtölös dumáit.
- Gyönyörű vagy. - húzta félmosolyra a száját Jason. Felém lépett de Sam helyet talált közöttünk arra gondolva, hogy miért nem állhatna oda, tuti nem szakít félbe semmit.
- Na, most menj vedd le, nehogy bele izzadj. - ismételte az elárusító korábbi megjegyzését, értetlenül néztem rá pár pillanatig, majd megfordultam és a szobám felé tartottam levenni a ruhát.
Holnap egy híres színész valamilyen puccos bált tart, ezért kellett a ruha. Azt állítják a hírekben, hogy az a szinész az utóbbi időben elég furán viselkedett, és több halál eset történt körülötte. Vagyis nagy valoszínűséggel Lucifer barátunk kapott magának egy új testet. A bál úgy 8 óra múlva kezdődik. Gyorsan megy a készűlődés, úgyhogy volt időm még előtte egy hosszú forró fürdőt venni.
***
Az óriás kapuknál kicsit meggyül a bajunk a biztonságiakkal. Még jó, hogy nagyon hihetően tudok szerkeszteni képeket. Biztos voltam benne, hogy nem fogják elhinni, hogy harmadik unokatestvérek vagyunk ezzel a szinésszel, úgyhogy "bizonyiték"-ként megmutattam a szerkesztett képet a telefonomról. Rajta voltam én, Jason, Dean és Sam Lucifer új porhüvelye mellett, amint épp egy medencés bulin tequiláztunk. Azonban még így is alig akartak beengedni. Majdnem rávetettem magam az egyikre, de túl kockázatos lett volna, szóval visszafogtam magam.
- Mi a terv? - néztem a fiúkra immár az udvaron sétálva.
- Te leszel a csali. - nézett rám Jason.
- Mi? - emeltem meg hangom, a következő mondatomnál pedig suttogásra térek. - Miért pont én? Téged még nem látott eddig, nem tudná, hogy ki vagy. - néztem Jasonre.
- Rá szükségünk lesz itt kint, mert nagy az udvar és szét kell néznünk. - ismertetett Dean a tervvel - Te bemész, kicsalod... - nézett körül - Oda. - mutatott a medence melletti kis házra. Kb. több, mint 100 méterre volt a háztól.
- Ugye tudjátok, hogy egy csettintésébe kerül a halálom? - néztem rájuk hitetlenkedve.
- Tudjuk, de megprobálsz kevésbé nagy szájú lenni és akkor talán nem fog atomjaidra szedni. - tanácsolta Dean. Reménykedve néztem Samre, ő meg sem szólalt egész végig. Lesütőtte a szemeit. Hát úgy látszik nincs más választásom.
- Jól van, leszek a csali. - jelentettem ki.
- Figyelj! - Deanre néztem - A házban ott lesz Rowena, amikor meghallod, hogy érthetetlen szavakat mormol, menj el, amilyen távol csak tudsz Lucifertől. - bólintottam.
A ház felé fordultam. Valaki hátulról megfogta a vállam. Jason volt az.
- Vigyázz magadra. - mondta suttogva, néhány másodpercig néztük egymást majd lágyan megcsókolt. Azonban ebben a csókban nem volt semmi több barátságnál. Azt hiszem erre szükségem volt.
Vissza fordultam a ház felé, vettem egy lélegzetet és rávettem a lábaim a járásra. Fellépdelve a lépcsőn az ajtó kinyílt előttem. Nos, ez elég különös. Általában az ajtók nem szoktak csak úgy maguktól kinyílni. Összeszorítottam az ajkaim és beléptem rajta. Gyorsan körülnéztem, a szemem sarkából láttam, hogy miért is nyíltak maguktól ki az ajtók. Megláttam Lucifert. Pont engem nézett. Beljebb léptem. Lucifer... vagy jelenleg Joseph Morgan, a színész, épp felém tartott.
- Oh, helló kedvesem. - biccentettem egyet, probáltam egy érzelem mentes arcot vágni, ami nem bizonyult könnyűnek, ha épp az ördöggel beszélsz. - Mi már találkoztunk. - jelentette ki mosolyogva.
- Igen. Mi már találkoztunk, Lucifer. - mondtam kifejezéstelen arcal, nyugodt hangnemben. Mosolya még nagyobbra húzodott. Még ilyen köyelről sem lehetett megmondani, hogy ebben az emberben az ördög maga lakozik.
- Nos örülök, hogy tisztában vagy azzal, hogy ki vagyok. - simított hátra egy tincset a nyakamból, probáltam nem kimutatni az undoromat. - Én is tudom, hogy kivel vagy itt. - Na ne mond. - De a nevedet viszont még nem tudom.
- A nevem Rebeca. - azon gondolkodtam, hogy lehet, ha taktikát váltok, hamarabb végzek. - Nem tudom ha emlékszel, de a múltkor majdnem megöltél. - mondtam, szája egy egyenes vonalra váltott, de én még nem végeztem. Füléhez hajoltam és lágy, kivánó hangon suttogni kezdtem - De kibékülhetünk, ha meghívsz egy körre. - elhajoltam a fülétől.
- Igen gondolom szertnéd, a nők nem tudnak ellenállni nekem. - kaján mosoly ült ki az arcára pár pillanatig, majd újból vonal lett a mosolyából. - De honnan tudjam, hogy nem támad rám eközben az a két majom?
- Nem tudhatod. De biztos nem láttad őket bejönni az ajtón. - elgondolkodott ezen, gyorsan cselekedtem időt sem hagyva gondolkodására. Húzni kezdtem a pult felé majd leültem az egyik székre. Újra suttogni kezdtem. - Ha gondolod ezután mást is csinálhatnánk.
Elmosolyodott, majd a pult mögé ment és töltött valami italt. Miközben ittam éreztem, hogy megrezdül a telefonom a táskámban. Még beszélgettünk kicsit, majd jött egy nő és üdvözölte a híres szinézbe bújt sátánt. Kihasználva, hogy nem figyel elővettem a telefont és megnéztem az üzenetet.
"Miért nem jösztök még? Ugye nem esett bajod??
Sam"
Visszaírtam neki.
"Még egy kis idő és ott leszünk, készüljetek.
Beca"
Még vártam kicsit, amíg beszélt a nővel.
- Szerintem eleget ittam már. - úgy tettem, mintha ki lennék már ütve. Elég feltünő, hogy ő többet itt mégsincs semmi baja, így gondolom nem tud le részegedni. De nem gond, a tervem így is jó. - Rátérhetnénk az izgalmasabb részre. - vigyorogtam. Hiába ödög vagy arkangyal, vagy mit tudom én mi, akkor is férfi... vagy egy meleg lány lélek, férfi testbe bújva... Lényegtelen. - azt hiszem láttam egy külön kis házat az udvaron, ott biztos nem zavarnának meg. - húztam az ajtó felé. Megállt, és nem tudtam tovább húzni. Kételkedve nézett rám. Fürkészte az arcomat. - Mi az? Nem hiszel nekem? - nevettem fel hitetlenkedve, pont úgy mintha részeg lennék. Közelebb hajoltam az arcához. Undorítóan közel. Mondjuk nem is lett volna ellen vetésem mindez iránt, ha Joseph Morgan nem lett volna megszállva, de most már ez a helyzet. - A mondás szerint a részegek nem hazudnak. - suttogtam, majd bele haraptam az ajkamba.
- Mit is mondtál arról a házról? - vigyorgott, és végre utánam jött.
Belépve a házba, gondolom nem elég ha az ajtóban állunk meg, mert még az egér cincogást sem lehetett meghallani. Egy másik szobába mentünk. Sötét volt. Megfordultam és a szemébe néztem. Nem gondoltam, hogy tényleg meg kell majd csókolnom. Probáltam mást képzelni a helyébe. Mondjuk Jasont. De ez nem nagyon ment. Folyton Sam jutott eszembe. Úgyhogy gondoltam ráérek ezen később gondolkodni. Lassan hajoltam felé, majd ajkaink összeértek. Meghallottam egy női hangot. Rowena volt az, hisz ki más lehetett volna? Gyorsan felpattantam és sietve a szoba ajtajához futottam ahol Jason állt. Lucifer ellenkezett Rowenanak ami majdnem sikerült is, de Sam egy... tojás? Hát akkor legyen tojás. Egy tojás alakú valamit tartott feléje és latinul prédikált neki. Sajnos a latinomom még van mit csíszolni, szóval nem igazán értettem mit mondott.
Sikeresen vissza küldtük Lucifert a ketrecbe.
Örömömben Jason karjaiba szöktem és így öleltem meg. Megcsőkolt. Visszacsőkoltam. Örültem, nagyon. A fiúkhoz futottam és őket is jól magamhoz szorítottam.
- Ez szuper volt! - mondtam vidáman és el akartam lépni tőlük de megbotlodtam a ruhámban és eltaknyoltam. - Oké, ahogy haza érünk tűzbe dobom ezt a szart! - kiáltottam fel. A fiúk csak nevettek. Dean felsegített. Joseph Morgan már ébredezni kezdett. Rémülten egyben hálásan nézett ránk.
- Kik maguk? - kérdezte.
- Akik megmentették a seggedet. - válaszoltam.
- Köszönöm. - lengette át tekintetét mindannyiunkon.
- Nem kellene egy gyönyörű barátnő? - ment hozzá Rowena, kezét a férfi vállára téve. Joseph értetlenül nézett rá. Crowley sohajtott egyet.
- Nekünk mennünk kell. - egy csttintéssel el is tüntek.
- Nos szerintem neked vissza kell menned a partyra amit "szerveztél" - mutattam macska körmöket a levegőbe. - Remélem nem kell többé találkoznunk. - vigyorogtam rá. Felnevetett majd mégegyszer megköszönte segítségünket és vissza ment a nagy házba. Mi haza mentünk. És ahogy mondtam a fiúknak, tűzbe dobtam azt a kibaszott ruhát.
Amikor készültem lefeküdni akaratom ellenére is azon kattogott az agyam miért Sam-et képzeltem, akkor Lucifer helyébe, amikor én Jasont akartam. Jason kedvelem. Végül mégis álomba szenderettem. Azzal a tudattal, hogy Lucifer végre nem fog zaklatni.