lucifer arca még jobban megfeszül.
- ő mindent lát, és hall. - suttogom. - mindig itt van. mindig benned és bennem él. szóval, többé ne mondd azt, hogy nincsen ott. - ujjaimmal a szívének a pontjához bökök. - nem tudsz átverni. nem hazudsz jól.
megpofoz, forró nyomot hagy a keze az arcomon. ránézek, és mégegyszer megpofoz, mielőtt még bármit is mondhattam volna. a számat ezzel felsérti, megérzem a fém, és a vér ízét a számba.
- ha még így is lenne. - mondja, minden szava megfontolt. - akkor is, mit tennél?
nem mondok semmit se.
- úgyan úgy marad minden. most pedig aranyom, nem fogod élvezni, amit tenni fogok.
hátra nyúl, a zsebébe, és előveszi az ismerős pengét. eltávolodom tőle, már hátrálnék, de megragadja szabad kezével a kezemet.
- azt hitted, hogy semelyik tettednek sem lesz következménye? - kérdezi, egy vigyorral a száján. megfordítja a kezemet, és a pengével vág az alkaromon, az ereimnél. éles fájdalom nyílal a testembe, ott, ahol a hűvős fém a húsomba vág. a vér rohamosan elkezd folyni a vágásból, miközben a számat össze szorítom.
- tudod mit akarok? - erre megrázom a fejemet.
nem akarok megszólalni, mert félek, hogy akkor a fájdalom miatt nyögés is elhagyná a számat, és azt nem akarom. nem akarom, hogy tudja, érzem a penge által okozott sebet. hogy nagyon is rossz érzés az, ahogyan a vér egyre jobban folyik.
- azt akarom, hogy elvérezz értem. - suttogja, és egy mosolyra húzza az ajkait.
- nem fogok. - szűröm ki nagy nehezen a fogaim között. - és mellesleg te nem fogod megengedni. te is tudod, hogy az túl egyszerű halál.
- tudod, néha az egyszerű a legszebb, és a legélvezetesebb. kevés, mégis sokkal többet ad. elakarom tesztelni. akarom, hogy elvérezz értem, aranyom.
érzem, hogy az oxigénem kezd fogyni, hogy már kezdek túl sok vért veszíteni. lucifer ellép mellőlem, és a szekrényből kivesz egy fáslit, tűt, és madzagot. a vörös folyadék túlságosan folyik.
hirtelen elveszítem az egyensúlyomat, az összes erőm elszáll, és össze esek, miközben a feketeség a hatalmába kerít.
___________
kinyitom lassan a szemeimet. fájdalom nyilal a fejembe, és a karomba.
lassan felülök, és a kezemre pillantok. varrat van, a mély heten, amit ejtett rajtam lucifer. ennek mi értelme van? azt akarta, hogy elvérezzek, és erre bevarrja nekem.
még mindig a fürdőben vagyok. nem tudom, hogy mennyi ideig feküdtem eszméletlenül a földön. körbe nézek, és nagyot ugrik a szívem. megpillantom lucifert, ahogyan sötét kék íriszeivel engem néz, a csapnak támaszkodva.
- mondd, aranyom, mit tennél? - kérdezi. ellöki magát a csaptól, és elém sétál, végig követem a szemeimmel. legugol elém.
a szívem felgyorsul, ahogyan a légzésem is. megint kiszolgáltatottnak érzem magamat. a méltóságomat teljesen elveszítettem.
- szerinted mi változna? ugyanúgy elveszítenéd. - suttogja.
rezzenéstelen arccal nézek rá, miközben a szívem apró darabokra hull, az utóbbi időben sokadjára.
- hallotta, hogy mondtam neked, hogy megszerettelek, majd hirtelen elhagyott téged. szerinted vissza jönne? látja hogy te is megszerettél engem. mert ez az igazság. szerinted tudna még a szemedbe nézni, ismerve őt? ha vissza is jönne, inkább magadra hagyna téged, hogy boldog lehess. nem bírna elviselni a tudatot, hogy végig nézte ahogyan megkínoztalak, minden egyes alkalommal. - most ő hajol közelebb hozzám. - mert ott volt. látta, és hallotta. mindig megakart állítani, sikertelenül, így tétlenül nézte végig azt, amit művelek veled. akkor is elveszítenéd, ha vissza jönne. szeretne téged, de nem lenne veled, mert akármennyire is hiszed azt, hogy erről nem ő tehet, a valóság az, hogy nagyon is ő tehet. és ezt ő is tudja, ő is tudja, hogy mind ez az ő hibája. tudod, minden vágya az, hogy boldog legyél, hogy már ne szenvedj, és mivel miatta csücsölsz véresen a hűvös padlón, ezért úgy gondolja, hogy eltűnik az életedből, hogy az összes méreg és szomorúság is eltűnjön belőle.
a szemeimbe könnyek gyűlnek, miközben megpróbálom felfogni mind azt, amit lucifer mondott.
- nem számít, hogy mi fog történni. te tényleg, akármit teszel, veszíteni fogsz. már nem kerülsz ki ebből a háborúból győztesen.