-Te is szeretsz?- kérdezte Wili, miközben mélyen Mat szemébe nézett.
-Szeretlek.- és egy csókot nyomott Wili ajkaira.
A két fiú még egy darabig feküdt egymás mellett az ágyban, mikor Wili gyomra megkordult és úgy döntöttek kimennek a konyhába és keresnek valami enni valót.
Szépen sorban pakolt ki Wili az asztalra Mat meg minden mozdulatát követte, nézte a vékony alakját, ahogy ide oda suhan az asztal és a hűtőszekrény között, a merengéséből néha csak egy egy tányér koccanása zökkentette ki.
-Bassza meg!- kiabálta el magát Wili, mire Mat teljesen kizökkent a mélázásból, hirtelen a tekintetét Wili kezére vezette, aki pár lépéssel átszelte a konyhát és egyből egy konyharuhát nyomott a tenyeréhez.
-Jól vagy? Mit csináltál?- ugrálta körbe Mat Wilit.
-Beletenyereltem abba a rohadt késbe.- szitkozódott a fiú, miközben Mat megfogta a karját és a csaphoz vezette.
-Ez a konyharuha retkes, még a végén elfertőződik, folyass rá vizet, hozok tiszta törlőkendőt.
Willi, már nem is gondolt a vérző tenyerére, mert miközben tesója megfogta a csuklóját és érezte a törődést, a kezei lágy érintését.
-Köszönöm, aranyos vagy.- Mondta Wili miközben Mat vissza ért.
-Miért vagyok aranyos?
-Mert törődsz a testi épségemmel.- mondta selymes hangján Wili, Mat meg kuncogott alig hallhatóan.
-Na már nem lesz baja, de máskor figyelj oda.- utasította a tesóját.
Willi próbált megkenni sajtkrémmel egy szelet kenyeret, de eléggé sután ment neki, a bekötött keze miatt.
-Segítsek?- fülig érő vigyorral, nevette ki Mat.
-Ezt azért egyedül akarom megoldani, ha nem baj,és ne röhögj a hadirokkantakon.- Ekkor még jobban kitört a nevetés Matből.
-Fiuk mi ez a nevetés?- Jött ki az anyjuk a szobából.
-Anya! Te itthon vagy?- mondták a fiúk meglepődve.
-Igen már egy ideje, de csináltok nekem is?
-Persze.- mondta Mat, megelőzve Wilit, mert ő úgy se tud.
-Te meg mi a fenét csináltál?
-Beletenyereltem az előbb a késbe.
-Ó akkor az volt az a káromkodás, azt hittem egymást szidjátok.
-Nem anya, nem látod mi milyen jó testvérek vagyunk?- Mondta Wili, miközben megdobta egy kisebb kenyérdarabbal Matet.- mire ő csak tovább nevetett.
-Fiúk, amúgy jó hogy itt vagyok, van egy kis probléma amit meg kellene beszélnünk.
A két fiú kérdőn nézett, az anyjukra és csak reménykedett benne, hogy nem az lesz a téma, mint 2 évvel ezelőtt.
-Szóval, az van, hogy apátok...-kezdte az anyja, de ekkor Mat fel pattant a székről és elkiabálta magát.
-NEM! Nem megyünk sehova!!- csapott az asztalra, és nagy szemekkel nézett az anyjára, Wili közben meg lesütötte a szemét.
-Mat, figyelj, most annyiban más a helyzet, hogy Lucas(így hívta a volt férjét)azt kérte csak Wili menjen hozzá.
-Ki van zárva! Nem engedem meg!-üvöltötte kikelve magából Mat
-Hogy beszélsz? És mi az, hogy te nem engeded meg.- ekkor már az anyja is megemelte a hangját.
-Ki van zárva.- erősködött Mat, de ekkor már elkezdett tehetetlenségében a konyhába körbe körbe járkálni.
-Majd azt én eldöntöm, hogy Wili elmegy e vagy sem, illetve a testvéred majd eldönti akar e menni. Wili? Szólalj már meg.
-Nem tudom.- motyogta Wili.
-Mit?- kérdezett vissza az anyja.
-Azt, hogy menni akarok e.
-Te ezen elgondolkodsz? Elment az eszed?- rivallt rá Mat, amitől Wili kicsit meg is ijedt. Teljesen kifordult Mat magából.
-Mat. Fejezd be azonnal, és most vár a szobád, indulj.- zavarta el az anyja. Mat dühtől forrva még visszafordult az ajtóból.
Azt akarod, hogy a másik fiadat is megverje? - ezzel felrohant a lépőcsőn.
-Wili?- nézett rá kérdőn az anyja.
Mennyi időm van dönteni?
-Egy heted.- hunyta le a szemét az anyja.
-De, hát az iskola. -kezdett bele Wili.
-Csak egy hét, azt igazolom, de Lucasnak most jó az időpont, tudod, az üzleti útjai.- mondta fintorogva az anyja.
-Gondolkodom.- ezzel felállt Willi és bement ő is a szobájába.
-Mond, hogy nem mész.- szegezte neki a mondatot Mat egyből.
-De most, mit csinálhatnék?
-Wili én csak neked akarok jót, tudod, hogy milyen, tudod mi volt múltkor is, hisz ott voltál, láttad.
-Kérlek ne menj el. Szeretlek.- ekkor két kezébe fogta Wili arcát, és lágyan megcsókolta.
-Kérlek.- suttogta ajkaiba.