Brother

8. Ébresztő

Willi elég korán felébredt, szokatlan volt neki, hogy nem egyedül fekszik az ágyában, na meg nem is lett volna kellemes szituáció, ha az anyjuk így talál rájuk. De mindezek ellenére, Willi újra majd ki csattant a boldogságtól, minden durcázás, és harag tova szállt. Óvatosan ki is szállt az ágyból, figyelve azt, hogy Matyt még véletlenül se lökje meg. 

Mikor sikeresen, felkelt és elindult a konyhába, az anyjuk meglepetten nézett.

-Hát te?

-Kialudtam magam, nem tudtam tovább aludni.

-Rendben, tessék akkor egyél. De jó is, hogy felkeltél. Ma sietnek kellene, így tudnál szólni Matnek majd?

-Persze anya. Menj csak. 

-Rendben, akkor jók legyetek. 7:20 kor induljatok el.

-Rendben, puszi anya. Szia.

Mikor kiment az anyja az ajtón gondolta megvicceli a tesóját, igy a kaját is otthagyva felrohant a szobába, és bevetődött az ágba. Maty majdnem akkorát pattant, hogy azt hitték leesi.

-ÉBRESZTŐŐŐŐŐ!- kiabálta a fiú arcába, akinek ijedtében kipattantak a szemei.

-Mi az isten. Meg akarsz ölni? Hány óra van basszus?

-Azzal most ne törődj.- Willi mihelyst ezt kimondta, Maty ajkaira tapadt, aki hirtelen meglepettségtől egyből eltolta magától, de rögtön észbe is kapott és a nyakát átkarolva vissza húzta a fiút.

Először lágyan ízlelgették egymást, mikor az egyik elkezdte vadabbul falni a másikat, Maty feküdt az ágyon, Willi fölé tornyosulva voltak, Maty lágyan cirógatta közben a tesója oldalát, mikor kissé elkalandozott Maty keze és már Willi fenekét markolászta, amibe belenyögött akárhányszor meg markolta. Maty sem volt jobb helyzetbe, mert neki meg kezdett kényelmetlenné válni, az hogy pont a férfiasságánál ül a tesója, ami alapból a reggelnek köszönhetően nem épp lankadt volt, most meg így, a heves csókoktól, még jobban feléledt. Más elég hangosan vette Maty a levegőt, mikor Willi kicsit eltávolodott, mélyen belenézett Maty szemébe, amik csak úgy csillogtak a boldogságtól.

-Mennünk kéne készülni.- suttogta Willi.

-Van egy kis gond.

-És pedig?

-Nem tudom, az lenne e jobb ha leszállnál rólam vagy ha nem.

-Csak nem felizgultál?

-Ó, tudod a reggelek. De basszus nézz már magadra.

-Na bazd.- Nevette el magát Willi.

-Segítsek rajtad?- nézett rá kérdőn Willi.

-Na menj ám a tudod hova. Nem kell a segítséged.

-Most mi bajod?

-Lehet ez kicsit túl sok nem gondolod?

-Igaz. Sajnálom. Nem akarok veszekedni veled.

-Én sem.- És ezzel magához húzta Maty Willit, aki még pár apró puszit nyomott a nyakába.

***

Mikor a fiúk be értek a suliba, Mat megfogta Willi kezét, jelezve, hogy menjenek a mosdóba és csak reménykedni tudott, abban hogy a reggeli suli mosdócsúcsforgalomba nem lesz bent senki.

Be is jött neki. Üres volt, még a zárt részek alá is benézett.

-Adj egy csókot, hogy ki bírjam ezt a napot.

Willi egy mosoly kíséretében, a derekát átkarolva testvérének, egy lágy, de annál érzékibb csókot adott.

-Köszönöm.- és egy kis puszi kíséretében ki ment a mosdóból....

(kedves olvasóim, mivel elég szabadon lehet még alakítani a történeten.. várom ötleteiteket vágyaitokat stb.. Megfontolom őket mérlegelek, és esetleg később beleviszem)