Brother

29. Visszaemlékezések.

(elég hosszú rész, akkor állj neki ha egyszerre tudod végigolvasni-1640szó-) 

***-Mi miatt aggódott Mat?- kérdezte érdeklődve, mintha csak felolvasó estet tartottam volna.***

***- Később kiderül.- válaszoltam hanyagul mert folytatni akartam.***

Iskola után, tudtam csak elcsípni Matet mert sietett edzésre, így is késésben volt.

-Hogy sikerült a dolgozat?- kérdeztem, miközben a vállánál fogva vissza tartottam.

-Elég jól, köszönöm Wili, hogy segítettél. -Épp, hogy kimondta ezt a mondatot, kiszakította magát a kezem közül és el is viharzott én meg ott álltam és csak pislogtam, hogy most mi van. Tisztán éreztem a viselkedésén, a beszéd stílusán és a hangsúlyon, hogy valami nyomassza. De azt mondta a dolgozat jól sikerült, akkor meg nem értettem, hogy mi a gond. 

Akkor teljesen úgy éreztem menekül előlem.

Lényegében igazam is volt, csak nem előlem menekült, hanem saját maga elől. Nem mert elém állni.

Egész délután egyedül gubbasztottam a szobába, egyszerűen aznap alig tudtam mit kezdeni magammal, csak fetrengtem az ágyban és a telefonom nyomkodtam és semmi izgalmasat nem találtam benne. Ez az unalmas délután annyira tisztán él az emlékeimbe, nem is értem, ez hogy lehet.

***-Mi volt mikor haza ért Mat?- a nő már mocorgott a székében, és látszott a viselkedésén érezte lassan a vége fele tartok.***

Mikor Mat hazaért, bejött a szobába, és a kettőnk viszonya alatti legforróbb és legvadítóbb, legérzékibb csókot adta. Az első csókunk nem volt ilyen hatással rám. Emlegettem már többször is a csókjait, hogy soha nem tudnék tőlük megválni, de akkor bizonyosodott be, hogy soha nem fogom feledni, ezt az egy csókját amit biztosan soha, bármi történjék is. Sajnos ha szeretném sem tudnám kifejezni, hogy mit éreztem akkor, mert ezeket nem lehet szavakba önteni, ezt csak az tudja meg aki érzi.

Miközben Mat csókolt, lassan döntött el az ágyon, én nekem az első pillanattól kezdve kikapcsolt az agyam , nem tudtam másra gondolni, csak az érzéki ajkaira, ami csakis az enyémet érintik, enyém volt Matnek mindene. CSAK AZ ENYÉM. Azért hangsúlyozom ezt most ki, mert senki nem vehette és nem veheti el tőlem.

***-De maga...- próbált közbe szólni a nő mikor hatás szünetet tartottam.***

-Senki. Csak az enyém. Mindig így gondoltam, és most is. Nem mondom, hogy nem volt pár civakodás és össze veszés közöttünk, de ezek mind olyan elenyésző dolgok voltak, hogy igazából meg sem kellett volna említenem, mert felesleges pillanatnyi múló harag volt.

Akkor azon az estén, egymás mellé feküdtünk be. Matben csak annyi furcsaságot véltem felfedezni, ami kicsit el tért a szokottól, hogy nagyon ragaszkodó volt. Már-már lassan betegesnek mondanám, mert mikor egymás karjaiban elaludtunk, éjjel felkeltem vízért , és erre ő is felkelt és kérdezte hova megyek, mikor mondtam hogy hozok innivalót, felpattant utána és jött. Nem értettem, de nagyon álmos voltam és nem zaklattam a kérdéseimmel. Miután ittunk, és én a fal felé fordulva próbáltam vissza aludni, ő nagy kifli pozícióba tette magát és simogatott. Nem mondom, hogy ilyen még nem volt, de nem sűrűn, és most nem is az ami meglepett, hanem hogy közben lágy puszikat lehelt a nyakamra és a lapockámra, sokszor csak a hangját hallottam és nem is ért hozzám, csak éreztem a melegséget. Az ő melegét. Közben meg simogatta néhol a lábam, néhol a derekam.

Akkor megfordult hirtelen az agyamba, hogy fel akar izgatni és nekem akar esni, de valahogy elhessegettem ezeket a gondolatokat, mert az érzésem azt súgta, ez nem az a közeledés, hogy csak épp egy menetet szeretne. Akkor ezt persze nem mondtam ki, de még nem is gondoltam rá, de olyan volt mint aki kihasznál minden egyes másodpercet.