Brother

2. A kirándulás kezdete

-Fiúk felkelni, már megint mekkora kupi van itt bent. Indulás az iskolába. - az anya itt vett egy mély levegőt, kis hatás szünetet tartott majd nem a megszokott ütem miatt mindkettő fiú felkapta a fejét, mivel az anyjuk folytatta.

-Ma iskola után egy órátok lesz össze szedni a holmitokat, hétvégére kempingezni megyünk.

-Neeeee!- kántálta a két fiú egyhangúan és mindketten a takarót a fejükre húzták, le sem lehetett tagadni, hogy testvérek.

Mikor hallották, hogy az anyjuk beindítja az autó motorját, és el megy dolgozni, nagy nehezen ki keltek ők is az ágyból.

Willi előbb a fürdőszobát célozta meg, addig Maty elcsoszogott a konyháig, ezután váltotta egymást a két fiú.

***

Az iskolába a két fiú azért kicsit el tudott szakadni egymástól, nem egy padban ültek, még pár barátjuk is más-más volt. De általában az ebédlőben egy asztalhoz telepedtek le, egy jó nagy társassággal.

-Neked van kedved túrázni és kempingezni?-bökte oldalba Willi Matyt.

-Szerinted.? Dehogy van. Tiszta unalmas lesz. 

-Próbáljuk meg ki hozni a legjobbat belőle.- javasolta Mat.

-Persze, persze. Pont veled.- Ekkor Willi már kezdett kicsit nyugtalan lenni, mert az utolsó óra irodalom, és ott fog minden eldőlni.

***

Megkapták a dolgozatot a fiúk, mikor Willi látta hogy hármas osztályzatot kapott, kicsit lassult a szívverése, mert még most sem akarta elhinni, hogy a testvére jobbat írna, de ekkor egy kisebb sikolyt hallott a túlsó pad sorból, mikor odakapta az ismerős hangra a fejét.

-Willi! Ezt megszívtad!- mondta neki Mat, akinek akkora vigyor ült ki az arcára, hogy az osztálytársaiknak is feltűnt, de nekik a kiváncsiság hamar alább hagyott.

Willi fülét farkát behúzta arra az órára, de csak azon kattogott az agya hogy ez nem lehet. Valami nagy hiba csúszhatott a világ számításába, mert itt el lett rontva valami, és Ő neki esze ágában sem volt megcsókolni a testvérét.

***

-Fiúk indulás.- Kiabált az édesanyjuk, aki már az autónál várt rájuk.

-Anya. Külön sátrakat tettél be nekünk?- Érdeklődött kicsit félénkebben Willi.

-Igen azt, hármat tettem be a csomagtartóba.

Az oda felé vezető út, elég csendesen telt, az anyjuk inkább szóvá sem tette, csak élvezte a rádióból hangzó zenét. Néha még dudorászni is elkezdett, de tisztában volt vele, hogy nincs jó hangja ezért nem akarta a fiúkat idegesíteni, örült, hogy csendben vannak.

Mikor odaértek és pakoltak ki az erre kijelölt kempinghelyen, Willi kétségbeesetten, szaladt az anyjához.

-Anya!!!! Csak kettő sátor van. Egy kicsi és egy nagy. Azt mondtad hármat tettél be.

-Én úgy emlékeztem.- szabadkozott a nő.

-Akkor most, hol alszok?

-Majd a testvéreddel. 

- Előbb alszok veled, mint, hogy Matyvel aludjak!- dacosan jelentette ki Willi.

-A vita lezárva, Mattel alszol.

Sátorállítás közben, Mat arcán még mindig a levakarhatatlan vigyor ült. Többször el-el nevette magát minden ok nélkül, de ezeknek a nevetéseknek valójában volt oka. Willit akarta megcsókolni, és ezzel ő is tisztában volt, és öröm volt Matnek látni a kínos szenvedést, amit Willi produkált.

Mivel elég későre járt az idő, egy kis tábortűz állításnál és egy szalonna sütésnél többre ma már, nem jutott idő. Teljesen sötét volt, mire befejezték, és az anyjuk jelezte a fiúknak, hogy nem mehetnek el semerre a tudta nélkül, és lassan fújjanak visszavonulót.

-Willi! Azt hiszem hosszú lesz az éjszakád.- torkaszakadtából elkezdett nevetni, de inkább, mint valami kis disznó visítva röhögött.

-Fogd be. És meg ne próbálj közeledni felém.

-Ó tesókám még ezt mondod. Hangsúlyozom MÉG. Csak, hogy fel is fogd.

***

-Willi!- halkan suttogva szólongatta a testvérét, aki hümmögéssel válaszolt.

-Most szeretném azt a csókot, amit nyertem.

-Nem foglak megcsókolni. Undorító.

-Szerintem nem. Figyelj, gyakorolnom kell a csókolózást, nem megy valami jól.- Hazudta neki a fiú, ezzel talán meg lágyítja a szívét. De ebben semmi igazság nem volt. Willi most nem tudta, mit is csináljon, de ő mindig hitt a tesójának, és most elgondolkodott, lehet kell neki a segítség.

-Willi. Segíts rajtam. Szánj meg.- Maty ezeket mind mosolyogva mondta, persze ezt Willi nem láthatta, mert korom sötét volt.

-Talán....- vonakodva, de kezdte meg adni magát Willi, mire Maty olyan boldog lett, hogy egy mozdulattal megfordította a neki háttal fekvő fiút így már egymással szembe néztek.