22. Kérlek

1K 98 20
                                    


-Te is szeretsz?- kérdezte Wili, miközben mélyen Mat szemébe nézett.

-Szeretlek.- és egy csókot nyomott Wili ajkaira.

A két fiú még egy darabig feküdt egymás mellett az ágyban, mikor Wili gyomra megkordult és úgy döntöttek kimennek a konyhába és keresnek valami enni valót.

Szépen sorban pakolt ki Wili az asztalra Mat meg minden mozdulatát követte, nézte a vékony alakját, ahogy ide oda suhan az asztal és a hűtőszekrény között, a merengéséből néha csak egy egy tányér koccanása zökkentette ki.

-Bassza meg!- kiabálta el magát Wili, mire Mat teljesen kizökkent a mélázásból, hirtelen a tekintetét Wili kezére vezette, aki pár lépéssel átszelte a konyhát és egyből egy konyharuhát nyomott a tenyeréhez.

-Jól vagy? Mit csináltál?- ugrálta körbe Mat Wilit.

-Beletenyereltem abba a rohadt késbe.- szitkozódott a fiú, miközben Mat megfogta a karját és a csaphoz vezette.

-Ez a konyharuha retkes, még a végén elfertőződik, folyass rá vizet, hozok tiszta törlőkendőt.

Willi, már nem is gondolt a vérző tenyerére, mert miközben tesója megfogta a csuklóját és érezte a törődést, a kezei lágy érintését.

-Köszönöm, aranyos vagy.- Mondta Wili miközben Mat vissza ért.

-Miért vagyok aranyos?

-Mert törődsz a testi épségemmel.- mondta selymes hangján Wili, Mat meg kuncogott alig hallhatóan.

-Na már nem lesz baja, de máskor figyelj oda.- utasította a tesóját.

Willi próbált megkenni sajtkrémmel egy szelet kenyeret, de eléggé sután ment neki, a bekötött keze miatt.

-Segítsek?- fülig érő vigyorral, nevette ki Mat.

-Ezt azért egyedül akarom megoldani, ha nem baj,és ne röhögj a hadirokkantakon.- Ekkor még jobban kitört a nevetés Matből.

-Fiuk mi ez a nevetés?- Jött ki az anyjuk a szobából.

-Anya! Te itthon vagy?- mondták a fiúk meglepődve. 

-Igen már egy ideje, de csináltok nekem is?

-Persze.- mondta Mat, megelőzve Wilit, mert ő úgy se tud.

-Te meg mi a fenét csináltál?

-Beletenyereltem az előbb a késbe.

-Ó akkor az volt az a káromkodás, azt hittem egymást szidjátok.

-Nem anya, nem látod mi milyen jó testvérek vagyunk?- Mondta Wili, miközben megdobta egy kisebb kenyérdarabbal Matet.- mire ő csak tovább nevetett.


-Fiúk, amúgy jó hogy itt vagyok, van egy kis probléma amit meg kellene beszélnünk.

A két fiú kérdőn nézett, az anyjukra és csak reménykedett benne, hogy nem az lesz a téma, mint 2 évvel ezelőtt.

-Szóval, az van, hogy apátok...-kezdte az anyja, de ekkor Mat fel pattant a székről és elkiabálta magát.

-NEM! Nem megyünk sehova!!- csapott az asztalra, és nagy szemekkel nézett az anyjára, Wili közben meg lesütötte a szemét.

-Mat, figyelj, most annyiban más a helyzet, hogy Lucas(így hívta a volt férjét)azt kérte csak Wili menjen hozzá.

-Ki van zárva! Nem engedem meg!-üvöltötte kikelve magából Mat

-Hogy beszélsz? És mi az, hogy te nem engeded meg.- ekkor már az anyja is megemelte a hangját.

-Ki van zárva.- erősködött Mat, de ekkor már elkezdett tehetetlenségében a konyhába körbe körbe járkálni.

-Majd azt én eldöntöm, hogy Wili elmegy e vagy sem, illetve a testvéred majd eldönti akar e menni. Wili? Szólalj már meg.

-Nem tudom.- motyogta Wili. 

-Mit?- kérdezett vissza az anyja.

-Azt, hogy menni akarok e.

-Te ezen elgondolkodsz? Elment az eszed?- rivallt rá Mat, amitől Wili kicsit meg is ijedt. Teljesen kifordult Mat magából.

-Mat. Fejezd be azonnal, és most vár a szobád, indulj.- zavarta el az anyja. Mat dühtől forrva még visszafordult az ajtóból.

Azt akarod, hogy a másik fiadat is megverje? - ezzel felrohant a lépőcsőn.

-Wili?- nézett rá kérdőn az anyja.

Mennyi időm van dönteni?

-Egy heted.- hunyta le a szemét az anyja.

-De, hát az iskola. -kezdett bele Wili.

-Csak egy hét, azt igazolom, de Lucasnak most jó az időpont, tudod, az üzleti útjai.- mondta fintorogva az anyja.

-Gondolkodom.- ezzel felállt Willi és bement ő is a szobájába.


-Mond, hogy nem mész.- szegezte neki a mondatot Mat egyből.

-De most, mit csinálhatnék?

-Wili én csak neked akarok jót, tudod, hogy milyen, tudod mi volt múltkor is, hisz ott voltál, láttad. 

-Kérlek ne menj el. Szeretlek.- ekkor két kezébe fogta Wili arcát, és lágyan megcsókolta.

-Kérlek.- suttogta ajkaiba.



BrotherUnde poveștirile trăiesc. Descoperă acum