-Willi! Hoztam neked kakaót!-keltem fel mikor Mat vissza jött a konyhából.
-Látom te még alszol, de kelj fel mert 7 óra van és már tiszta sötét van. Éjjel nem tudsz majd aludni.
-Jól van na, felkelek de ne nyaggass.
-Csak jót akarok, de te tudod itt a kakaód, remélem félrenyeled, ha ilyen bunkón tudsz csak válaszolni.
Erre fogta magát és mire észbe kaptam már csak a szoba ajtajának a csapódását hallottam. Nem is értem, nem voltam bunkó csak álmos. Minek kellett most besértődnie?
Áh utána kell mennem, a tököm bele, tényleg fel kell kelnem, pedig nem akarok. Holnapig aludni akarok.
-Mat! Ne haragudj.-mentem be a szobába, Mat meg az ágyon gubbasztott, miközben a térdeit ölelte át.
-Nem érdekel.- válaszolt hirtelen.
-Nem úgy gondoltam, csak álmos voltam és nem gondolkodtam mit mondok meg milyen hangsúllyal.
-Már mindegy. - közbe eldőlt az ágyon és a takarót a fejére húzta.
-Mat az isten szerelmére. Nem akarom, hogy haragudj.- odaültem mellé és a fejem ráhajtottam a kupac takaróra, ami alatt Mat volt. Próbáltam lehámozni róla, de nem nagyon sikerült, csak egy kis részt tudtam csinálni, annyira maga alá gyűrte, de ezen be fért a fejem és közvetlen az ő arcával szembe kerültem. A szemei csukva voltak, nem akart rám nézni láttam, durcás egy gyerek, de annyira édes, hogy menten fel tudtam volna zabálni.
-Matym, megfoglak enni, ha tovább durcáskodol. -közben nyomtam a homlokára egy puszit.
Hümmögött párat úgy hogy a száját nem nyitotta ki, de én gondoltam megpróbálom kiengesztelni. Egy apró puszit adtam a szája szélére , de semmi reakció, tovább folytattam, hogy tovább puszilgattam, közben már a takarón is sikerült lazítanom így sokkal jobban hozzáfértem, így a kezemmel a lapockáit simogattam.
-Maty kérlek. - vettem könyörgőre a hangnemet.
-Utállak Willi!- kicsit hangosabban mondta és meg is ijedtem, ugrottam is egy kisebbet, de közben egy döbbenet ült ki az arcomra, hogy utál, mert ennyire nem volt durva, ahogy válaszoltam neki, mindez egy másodperc alatt suhant végig az agyamon és Mat ismét megszólalt.
-De szeretlek, és ez még mindig erősebb.-mikor kimondta a szavakat egy apró mosoly jelent meg az arcomon, ami egy csókká forrt össze.
Az este további részében, kicsit még csak ültünk egymás mellett csendben és sötétbe, közben egymás kezével babráltunk. Néha egy egy lopott pillantást eresztettünk egymás felé.
-Kérhetek egy csókot?- törtem meg a csendet.
-Persze Kicsi.-válaszolta Mat és hozzám hajolt, puha ajkait megérezve boldogság töltött el...
***Emlékszik, hogy kezdődött minden? -tettem fel hirtelen a kérdést, a nőnek.***
CITEȘTI
Brother
AlteleKét 17 éves testvér nem hogy külön szobában nem lakhat a szüleik szerint, de még a közös családi hétvégén is egy sátorba szám űzetik őket. Így indul el Wili és Mat története.
